- Mit jelent Önnek a POSzT?
- Az első évtől a találkozó hűséges visszatérője vagyok. Eshetett az eső, történhetett bármi, én akkor is részt vettem a POSzT-on. Azért szeretem, mert igazi családi összejövetel jellege van. Az ember találkozik rég nem látott kollégákkal, barátokkal, láthat olyan előadásokat, kamaradarabokat is, amiket év közben nem látott. Szóval ez egy remek találmány.
Utazás Töröcsik Marival:
- Ön egy személyben híres színész, vadász és szakács. Milyen hasonlóságokat lát a három szenvedélye között?
- Legfeljebb az a közös bennük, hogy mindegyik az életemnek egy része. A vadászat a természettel való kapcsolat, a színház a közönséggel, a főzés mint szórakozás, vagy hobbi arról szól, hogy milyen ízeket lehet kihozni az ételekből. Az a lényeg, hogy amit csinálok, azt élvezettel csinálom.
- A POSzT díszvendégeként mindenféle "kötelezettségeknek" is eleget tesz majd: a megnyitótól a szerepeiről készült fotókiállításon át a kávéházi beszélgetésig.
- Majd megmondják, mit kell csinálni. Én legalább olyan érdeklődve és kíváncsian várom, hogy mit fognak kérni tőlem, és azt teljesítem, akár a közönséggel együttműködve, akár külön.
- Tavaly az OFF program keretében Varnus Xavérral közös műsora volt filmslágerekből. Várható ennek folytatása?
- Nem tudom. Nagyon élveztem a Xavérral való közös munkát. Nem csak kiváló orgonaművész, de éppúgy szenvedélyes riporter is, szívesen beszélgettem vele.
- Az éneklés, a zenés műfaj végigkíséri a pályafutását Bicska Maxi szerepétől a Voith Ágival közös önálló estekig.
- Még a pályám kezdetén meghatározó volt a Koldusopera a Belvárosi Színházban (ma Katona József Színház- a szerk.). Aztán a József Attilában minden szezon végén csináltunk egy zenés vígjátékot, így bemutattuk itt a Potyautast, az Imádok férjhez menni-t, a Kaktusz virágát, és még hosszasan sorolhatnám.
- Szándék, kedv kérdése vajon, hogy mostanában nem lép fel zenés produkcióban?
- Miklós Tibiékkel dolgozom a nyáron. Egy Beatles-előadást csinálnak Gyulán, amiben én is szerepelek. A "Hatvannégy éves leszek" című nótát énekelem, aminek az a vége, hogy akkor is fogsz- e szeretni, akkor is adsz-e enni, ha nyolcvannégy leszek.
- Anyaszínházáról, a Nemzetiről szólva, mi a véleménye az igazgatóváltásról, és mit vár a Vidnyánszky -féle vezetéstől?
- Úgy elrontották ezt az igazgatóváltást, ahogy csak valamit el lehet rontani. Nagyon sokszor átéltem színházigazgató váltást, sőt én magam is lettem igazgató és hagytam abba az igazgatást a Vidám Színpadon. Fel kellene hagyni a pályáztatással. Tulajdonképpen ellenreklám a színháznak. Most persze a Nemzeti Színháznak a ciklus végéig nagyon jó és sikeres, az egész színházi életre nézve viszont rossz. Majd lecsengenek a dolgok, de nagyon sok kárt tudnak okozni. A legfőbb baj az, hogy tehetséges emberekről van szó Vidnyánszky és Alföldi személyében. Semmiféle belekontárkodás nem kellene. Robi csinált egy nagyon jó színházat, összehozott egy jó társulatot. Egy váltásnál általában várni kellene kíváncsian, hogy milyen lesz az új igazgató, akiről szintén tudjuk, hogy tehetséges.
- A két táborra szakadás a színházi szakmát, a színészeket is utolérte. Mindezt hogyan látja?
- Pillanatemberkék találnak maguknak szólási lehetőséget, és úgy tesznek, mintha a szakmai dolgokat lehetne politikával intézni. Véleményem szerint egy színház, ha véletlenül politikai kabaréra adja a fejét, csak a mindenkori fennálló hatalmat piszkálhatja. De a politika nem szólhatna bele a kinevezésekbe. Szerencse, hogy ilyen öreg vagyok, mert fiatalon már biztosan kiabálnék.
- Jelentős állomás volt a pályáján az Alföldi rendezte Az ügynök halála. Mennyire volt kezdetben zökkenőmentes a közös munka?
- Nagyon szeretek Alföldivel dolgozni. Azt szoktam rá mondani, hogy nem csak a színdarabot, de a jeleneteket is meg tudja rendezni. Sok dologban vitatkoztam vele, de ha a közönség szereti, akkor minden meg van bocsátva. Azt szoktam mondani: siker alatt nincs színház. Egy festmény lehet, hogy ma sikertelen, száz év múlva viszont óriási érték. Az előadás ma születik, és ma hal meg. Az élő színház örök, ezért nem lehet semmivel sem pótolni.
- Voltak elszalasztott lehetőségek, kimaradt szerepek az eddigi pályafutásában?
- Szerencsém volt az életben, mert mindig kaptam olyan szerepeket, amiket nagy- nagy élvezettel csináltam. Így aztán nem is jutott eszembe, hogy ezt vagy azt kéne eljátszani. Én addig-addig próbálgatom a szerepeimet, amíg úgy nem érzem, hogy a szerző nekem írta. És ez kitölti a színházi életemet.
Bodrogi Gyulának egy ekhós szekér bakjáról elmondott köszöntőjével veszi kezdetét június 6-án a 13. Pécsi Országos Színházi Találkozó, amelynek versenyprogramjában tizenkét produkció szerepel. Mint arról Kőhalmi Andrea, a POSZT ügyvezetője korábban beszámolt, a nemzet színésze a Bóbita Bábszínház óriásbábjainak társaságában érkezik a Színház térre.
hírlevél
