Színház

Bohóz(z)atok! - VidorFeszt 3.

2009.09.01. 14:02
Ajánlom
A szólók alatt megbolondul a nézőtér, tapsolnak, fütyülnek. A színpadon persze megy a show, fehér fogsorok világítanak a fekete arcokból, örömből, ösztönnel csinálják, ez azonnal látszik.

Kinézek a Kossuth térre. A Ba Cissoko nevű formáció zenél. Nem ismerem őket, de tapasztaltam, hogy az afrikai zenészek irtó jó bulit tudnak csinálni.

Utánanézek a neten: Ba Cissoko, az együttes vezetője és névadója Guineában született, nagybátyjától tanult korán játszani, majd két unokatestvérével kezdett együtt zenélni. A jelenlegi zenekar 2001 óta létezik. Három lemezük jelent meg, a legfrissebb 2009-ben. Ezt írják még: "Pergő ritmusú zenéjük, afrikai gyökereket és modern hatásokat ötvöz. Rockzenei intenzitással szólaltatják meg a tradicionális manding dallamokat. Dalaikat szuszu, poular és malinke nyelven adják elő. A zenekar tagjai évek óta Marseille-ben élnek."

Óriási tömeg verődött össze. Mindenki fegyelmezetten, várakozva üldögél. A kordon mögött az első két sor a földön ül, hátizsákos és kisgyerekes fiatalok. Úgy tippelem, ők lesznek a "kemény mag". Nem tévedek, az első szám alatt bemelegítenek, aztán őrületes afro-partyba kezdenek. Van is miért, a zene egészen extatikus. Ez a kora nevű hangszer 21 húrral rendelkezik, és hasonlóan szól, mint az elektromos gitár. Csak épp tökből és kecskebőrből van. A húrokat nem fogják le, csak pengetik, mint a hárfát. Ha akarják, finoman szól, ha akarják, zúz és sikít. A szólók alatt megbolondul a nézőtér, tapsolnak, fütyülnek. A színpadon persze megy a show, fehér fogsorok világítanak a fekete arcokból, örömből, ösztönnel csinálják, ez azonnal látszik. Előkerül többféle ütős hangszer is, dobpárbajok alakulnak, felelgetések, kifulladásig, amikor azt hinnénk, vége van, naná, hogy nincs, újabb körök, újabb szólók a nagy közös végig. Hergelik a népet, épp úgy, mintha vadlovat törnének be, elengedik a szárat, aztán megint szorosan tartják, majd kicsit lazítanak rajta, újra megfogják, hogy aztán végre-végre jöhessen a végső nagy tánc. Föl is állítják a közönséget, a harmadik mozdulat után mindenki fölkel a székéből, talán meg is könnyebbülnek, hogy lehet mozogni, tapsolni, kezet föltartani, ugrálni.

Szinte minden szám után hangolnak. 21 húr nem kevés. És olykor két kora is szól egyszerre. A showman nem maga Ba Cissoko, hanem Sékou Kouyaté, aki teli szájjal nevetve, föl-alá száguld a színpadon evvel az óriási hangszerrel. Az elektromos gitár most ritmus-funkciót tölt be (az első szám alatt a fiatalember belemosolyog a szemembe, aztán ezt megteszi az objektívem kedvéért is), a basszus kőkemény rock-alapot hoz, a dobos fiúnak csak úgy röpködnek a rövid rasta-tincsei, olyan erővel üt.

(Itt kell megjegyezzem, hogy a tegnapelőtti Kiss Erzsi koncerten láttam egy nyolc év körüli kislányt táncolni. Eleinte nem direkt táncolt, hanem csak úgy fölállt a padról a mamája mellől. Azonnal megérezte a zenének minden apró ízét. Csavargatta vékony karjait a levegőben, időnként meg-megmozdult a csípője is, suta, kislányos valójában egy hamarosan kibontakozó kis hölgy állt előttem. Követte Kiss Erzsi minden levegővételét, a dobok páratlan, el-elcsúsztatott ritmusait, és olyan magától értetődően csinálta ezt az egészet, hogy arra kellett gondoljak, remélem, az anyukája észreveszi egyszer, hogy a lánya egy született tehetség. Volt ott két másik kislány, az egyik a testvére lehetett a másik a barátnője, később őket is bevont a játékba, immár tudatosan, szinte komplett koreográfiát rögtönözve és betanítva.)

Másnap az Új Színház Fogat fogért című előadása van terítéken. Feydeau ezúttal nem egyedül jegyzi a darabot, bizonyos Maurice Hennequin nevű úr is föl van tüntetve a színlapon. A téma a jó öreg házasságtörés, persze bosszúból. Fogat fogért. A darab eredeti címe Le systéme Ribadier, mivel Ribadier úr különös módszeréről szól: hipnotizálja, elaltatja a feleségét, amíg ő esténként kalandozik a városban. Ő már a  második férj, az előző elhunyt, de óriási olajvászon portréja kint díszeleg a nappaliban (nem tudom, mely férj venné szívesen, ha minden reggel az elődjét pillantaná meg elsőként), mégpedig azért, mert valami híres festő készítette. És még azért is, hogy a színészek időnként tudjanak hozzá beszélni.

A féltékeny feleség megtalálta előző férje feljegyzéseit a hét éven át tartó kalandjairól, ezért új férjét meglehetősen rövid pórázon tartja. Csak épp nincs fogalma arról, hogy időnként hipnózisba esik. Érkezik egy régi barát, aki szerelmes a feleségbe, a férj - erről mit sem sejtve - elmondja neki a csodás módszert. Éjjel, amikor Ribadier megint nincs itthon, a régi barát fölébreszti a feleséget, de pechjükre a Ribadier-t in flagranti érték, rohan haza, a szeretője férje pedig utána. A feleség úgy csinál, mintha még mindig aludna, de persze mindent hall, így kiderül a liezon. Majdnem tanúi lehetünk egy párbajnak is.

Az erkölcsi tanulság se nem kifejezetten egyedi, se nem kifejezetten újdonság. Ha hazudsz, legyen bármily csodás módszered, valamin úgyis elbuksz, és visszakapod. Nincs házasság kilengés nélkül.

Ugyanezt magára az előadásra is el lehet mondani. A színészek nem hoznak semmi egyedit, semmi újat. Sem a feydeau-i karaktereket, sem saját színjátszásukat illetően. De még azt sem, amire számítanék a neveket olvasván. A poénok nagyobb része gyöngécske, messze vannak a többi Feydeau darab sziporkáitól. A párbeszédek hosszúak, nem túl mozgalmasak, így szegény színészek jobbára álldogálnak, tesznek egy kört a színpadon, leülnek a fotelbe, aztán átülnek egy kerevetre. Az előadás tempója egyáltalán nem feszes, sőt, lassúnak mondanám, ami egy francia bohózatra a legkevésbé sem kellene, hogy jellemző legyen. A zavartságot, a meglepettséget, a tanácstalanságot és a megdöbbentést egyaránt szünetekkel erősíteni föl, ez nem tesz valami jót egy elviekben pörgős vígjátéknak.

Valló Péter eléggé magukra hagyta a színészeit, de még azt sem tudta eldönteni, milyen stílusban játszassa őket. Hirtling István (Ribadier) jobbára a tőle megszokott eszközökkel él (viszont alig lehet hallani a 9. sor szélén), Pálfi Kata (Angéle, a felesége), hogy csináljon valamit, inkább karikíroz, mint nem, Huszár Zsoltnak (Thommereux, a régi barát) nincs túl sok játsznivalója, így csak energikusan és magabiztosan jár-kel. A megcsalt férjet Rudolf Péter hozza, tőle is láttuk már a vicces kisember figuráját - neki azért örülök egy kicsit jobban, mert rég nem láttam már színpadon, és most eszembe jut jónéhány régi, kiváló alakítása. Fodor Annamária cselédlánya pikírt és szemtelen, ez jól áll neki. Derzsi János (akinek csak a színlapról derül ki a neve, Gusman, egyébként csak kocsisként emlegetik) egy jelenetre jön be a színpadra, akkor történik valami.

Csütörtökön egy másik Feydeau jön, A hülyéje az Örkényből. Újranézős.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Liliom mint intellektuális művész – ifj. Vidnyánszky Attila rendezése a Vígben

A Vígszínház hatalmas színpadát is szinte szétfeszítő, óriási díszletben mutatták be Molnár Ferenc emblematikus darabját, a Liliomot. A kisemberek szinte elvesznek a térben, de tragédiájuk elemi erővel tör át a rivaldán.
Klasszikus

Plácido Domingo koncertjén álló tapsot kaptak a Virtuózok

A legendás tenor Gertler Teóval, Abouzahra Amirával és Abouzahra Mariammal lépett fel Dániában. A kis virtuózok álló ovációt kaptak, és hatalmas motivációt az előttük álló feladatokhoz.
Plusz

Hogyan tűnik le a hedonista művész mítosza?

A művész alkoholista és drogfüggő típusa halványodni látszik, helyettük már aszkéta művészeket csodáljuk, akik naponta 10-12 órát is képesek dolgozni. Miért?
Klasszikus

Ez a Mahlert hallgató macska az új netes kedvencünk

Mahler IX. szimfóniájának zárótétele csupa szenvedély, és ezt a négylábúak is átérzik. Ez derül ki ebből a videóból.
Klasszikus

Rangos nemzetközi díjat kapott Várjon Dénesék lemeze

Várjon Dénesé mellett Bartók-művek felvételeit is díjazta a rangos ICMA zsűrije.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház kritika

Liliom mint intellektuális művész – ifj. Vidnyánszky Attila rendezése a Vígben

A Vígszínház hatalmas színpadát is szinte szétfeszítő, óriási díszletben mutatták be Molnár Ferenc emblematikus darabját, a Liliomot. A kisemberek szinte elvesznek a térben, de tragédiájuk elemi erővel tör át a rivaldán.
Színház józsef attila színház

Így ünnepelték Láng József színművész 85. születésnapját

A József Attila Színház a Feketeszárú cseresznye január 10-i előadásán ünnepelte mindenki Dodi bácsiját.
Színház ajánló

Suttogók a FÉMben

A FÉM több lábon áll, hiszen a színház mellett a zene, a képzőművészet szinte ugyanolyan hangsúllyal szerepel a kulturális tér kihasználásában. Ám a legfontosabb, maga a színház is két részre tagolódik: egyrészt a FÉM saját, repertoár előadásaira, s az igencsak színes felhozatalt képviselő vendégelőadások produkcióira.
Színház ajánló

Isten férfi vagy nő? – Halhatatlan a FÉMben

Márton Andrással és Andai Katival a főszerepben mutatta be a FÉM Cziczó Attila Halhatatlan című drámáját. Lehet-e sírni az élettel? Lehet-e nevetni a halállal?
Színház hír

Meglepetéssel indítja az évet a Proton Színház

A színházzal nem rendelkező társulat a föld alá csábítja nézőit.