Színház

Bohóz(z)atok! - VidorFeszt 3.

2009.09.01. 14:02
Ajánlom
A szólók alatt megbolondul a nézőtér, tapsolnak, fütyülnek. A színpadon persze megy a show, fehér fogsorok világítanak a fekete arcokból, örömből, ösztönnel csinálják, ez azonnal látszik.

Kinézek a Kossuth térre. A Ba Cissoko nevű formáció zenél. Nem ismerem őket, de tapasztaltam, hogy az afrikai zenészek irtó jó bulit tudnak csinálni.

Utánanézek a neten: Ba Cissoko, az együttes vezetője és névadója Guineában született, nagybátyjától tanult korán játszani, majd két unokatestvérével kezdett együtt zenélni. A jelenlegi zenekar 2001 óta létezik. Három lemezük jelent meg, a legfrissebb 2009-ben. Ezt írják még: "Pergő ritmusú zenéjük, afrikai gyökereket és modern hatásokat ötvöz. Rockzenei intenzitással szólaltatják meg a tradicionális manding dallamokat. Dalaikat szuszu, poular és malinke nyelven adják elő. A zenekar tagjai évek óta Marseille-ben élnek."

Óriási tömeg verődött össze. Mindenki fegyelmezetten, várakozva üldögél. A kordon mögött az első két sor a földön ül, hátizsákos és kisgyerekes fiatalok. Úgy tippelem, ők lesznek a "kemény mag". Nem tévedek, az első szám alatt bemelegítenek, aztán őrületes afro-partyba kezdenek. Van is miért, a zene egészen extatikus. Ez a kora nevű hangszer 21 húrral rendelkezik, és hasonlóan szól, mint az elektromos gitár. Csak épp tökből és kecskebőrből van. A húrokat nem fogják le, csak pengetik, mint a hárfát. Ha akarják, finoman szól, ha akarják, zúz és sikít. A szólók alatt megbolondul a nézőtér, tapsolnak, fütyülnek. A színpadon persze megy a show, fehér fogsorok világítanak a fekete arcokból, örömből, ösztönnel csinálják, ez azonnal látszik. Előkerül többféle ütős hangszer is, dobpárbajok alakulnak, felelgetések, kifulladásig, amikor azt hinnénk, vége van, naná, hogy nincs, újabb körök, újabb szólók a nagy közös végig. Hergelik a népet, épp úgy, mintha vadlovat törnének be, elengedik a szárat, aztán megint szorosan tartják, majd kicsit lazítanak rajta, újra megfogják, hogy aztán végre-végre jöhessen a végső nagy tánc. Föl is állítják a közönséget, a harmadik mozdulat után mindenki fölkel a székéből, talán meg is könnyebbülnek, hogy lehet mozogni, tapsolni, kezet föltartani, ugrálni.

Szinte minden szám után hangolnak. 21 húr nem kevés. És olykor két kora is szól egyszerre. A showman nem maga Ba Cissoko, hanem Sékou Kouyaté, aki teli szájjal nevetve, föl-alá száguld a színpadon evvel az óriási hangszerrel. Az elektromos gitár most ritmus-funkciót tölt be (az első szám alatt a fiatalember belemosolyog a szemembe, aztán ezt megteszi az objektívem kedvéért is), a basszus kőkemény rock-alapot hoz, a dobos fiúnak csak úgy röpködnek a rövid rasta-tincsei, olyan erővel üt.

(Itt kell megjegyezzem, hogy a tegnapelőtti Kiss Erzsi koncerten láttam egy nyolc év körüli kislányt táncolni. Eleinte nem direkt táncolt, hanem csak úgy fölállt a padról a mamája mellől. Azonnal megérezte a zenének minden apró ízét. Csavargatta vékony karjait a levegőben, időnként meg-megmozdult a csípője is, suta, kislányos valójában egy hamarosan kibontakozó kis hölgy állt előttem. Követte Kiss Erzsi minden levegővételét, a dobok páratlan, el-elcsúsztatott ritmusait, és olyan magától értetődően csinálta ezt az egészet, hogy arra kellett gondoljak, remélem, az anyukája észreveszi egyszer, hogy a lánya egy született tehetség. Volt ott két másik kislány, az egyik a testvére lehetett a másik a barátnője, később őket is bevont a játékba, immár tudatosan, szinte komplett koreográfiát rögtönözve és betanítva.)

Másnap az Új Színház Fogat fogért című előadása van terítéken. Feydeau ezúttal nem egyedül jegyzi a darabot, bizonyos Maurice Hennequin nevű úr is föl van tüntetve a színlapon. A téma a jó öreg házasságtörés, persze bosszúból. Fogat fogért. A darab eredeti címe Le systéme Ribadier, mivel Ribadier úr különös módszeréről szól: hipnotizálja, elaltatja a feleségét, amíg ő esténként kalandozik a városban. Ő már a  második férj, az előző elhunyt, de óriási olajvászon portréja kint díszeleg a nappaliban (nem tudom, mely férj venné szívesen, ha minden reggel az elődjét pillantaná meg elsőként), mégpedig azért, mert valami híres festő készítette. És még azért is, hogy a színészek időnként tudjanak hozzá beszélni.

A féltékeny feleség megtalálta előző férje feljegyzéseit a hét éven át tartó kalandjairól, ezért új férjét meglehetősen rövid pórázon tartja. Csak épp nincs fogalma arról, hogy időnként hipnózisba esik. Érkezik egy régi barát, aki szerelmes a feleségbe, a férj - erről mit sem sejtve - elmondja neki a csodás módszert. Éjjel, amikor Ribadier megint nincs itthon, a régi barát fölébreszti a feleséget, de pechjükre a Ribadier-t in flagranti érték, rohan haza, a szeretője férje pedig utána. A feleség úgy csinál, mintha még mindig aludna, de persze mindent hall, így kiderül a liezon. Majdnem tanúi lehetünk egy párbajnak is.

Az erkölcsi tanulság se nem kifejezetten egyedi, se nem kifejezetten újdonság. Ha hazudsz, legyen bármily csodás módszered, valamin úgyis elbuksz, és visszakapod. Nincs házasság kilengés nélkül.

Ugyanezt magára az előadásra is el lehet mondani. A színészek nem hoznak semmi egyedit, semmi újat. Sem a feydeau-i karaktereket, sem saját színjátszásukat illetően. De még azt sem, amire számítanék a neveket olvasván. A poénok nagyobb része gyöngécske, messze vannak a többi Feydeau darab sziporkáitól. A párbeszédek hosszúak, nem túl mozgalmasak, így szegény színészek jobbára álldogálnak, tesznek egy kört a színpadon, leülnek a fotelbe, aztán átülnek egy kerevetre. Az előadás tempója egyáltalán nem feszes, sőt, lassúnak mondanám, ami egy francia bohózatra a legkevésbé sem kellene, hogy jellemző legyen. A zavartságot, a meglepettséget, a tanácstalanságot és a megdöbbentést egyaránt szünetekkel erősíteni föl, ez nem tesz valami jót egy elviekben pörgős vígjátéknak.

Valló Péter eléggé magukra hagyta a színészeit, de még azt sem tudta eldönteni, milyen stílusban játszassa őket. Hirtling István (Ribadier) jobbára a tőle megszokott eszközökkel él (viszont alig lehet hallani a 9. sor szélén), Pálfi Kata (Angéle, a felesége), hogy csináljon valamit, inkább karikíroz, mint nem, Huszár Zsoltnak (Thommereux, a régi barát) nincs túl sok játsznivalója, így csak energikusan és magabiztosan jár-kel. A megcsalt férjet Rudolf Péter hozza, tőle is láttuk már a vicces kisember figuráját - neki azért örülök egy kicsit jobban, mert rég nem láttam már színpadon, és most eszembe jut jónéhány régi, kiváló alakítása. Fodor Annamária cselédlánya pikírt és szemtelen, ez jól áll neki. Derzsi János (akinek csak a színlapról derül ki a neve, Gusman, egyébként csak kocsisként emlegetik) egy jelenetre jön be a színpadra, akkor történik valami.

Csütörtökön egy másik Feydeau jön, A hülyéje az Örkényből. Újranézős.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Végigsöpör a tao-változások előszele a színházi szakmán

Az Orlai Produkciós Iroda és a Veres1Színház is csatlakozott a vészharangot megkongató magánszínházakhoz, akik a társasági adókból történő kultúratámogatási lehetőség megszűnése miatt kerültek nehéz helyzetbe.
Vizuál

Színházi reklámfogás volt a megtalált Picasso-festmény

Hamisnak bizonyultak a hat éve ellopott Picasso-festmény felbukkanásáról szóló hírek. A kép megtalálását bejelentő holland írónő elmondása szerint "tréfa áldozata lett". Egy belgiumi színházi produkció alkotói közölték, hogy ők csapták be a megtalálót és hamisítvány a Romániában talált, Picassónak tulajdonított festmény - közölte a holland NOS televízió.
Vizuál

A Ruben Brandt és a Napszállta tarolt Sevillában

Milorad Krstic akció-thrillere a legjobb forgatókönyv, a legjobb elsőfilm és az andalúz forgatókönyvíró szövetség díját is elnyerte a sevillai filmfesztiválon, Nemes Jeles László filmjét pedig a legjobb európai koprodukciót megillető Eurimages-díjjal tüntették ki.
Klasszikus

Ismét tehetséges fiataloké az Óbudai Társaskör színpada

Gitármuzsika, az év fiatal jazz-zenészei és olaszmánia Óbudán.
Tánc

Az arcukkal is táncolnak

Anton Lachky szlovák koregoráfus paradigmát váltott a Közép-Európa Táncszínházzal közös munkafolyamatban. Bebizonyította, hogy a táncos test nem ér véget a végtagok és a törzs mozgásánál. Arcot, hangot, konkrét gesztusokat adott nekik.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház kult50

Aki tévésorozatot írt a rendszerváltás tabutémáiról – Tasnádi István

Szeret a menőnek vagy épp divatosnak tűnő irányzatokkal szembemenni. Akkor száll le egy adott műfajról, látásmódról, amikor abban egyre többen próbálnak meg érvényesülni. Tasnádi István a KULT50-ben megjelent portréja.
Színház ajánló

Mit jelent, ha egy színház „tájolni” megy?

Tájolni megyünk… mondják a színház falain belül. Hova? – kérdi a civil fül. Hát tájolni, tudod… nem, nem tudja. Kulissza leleplező sorozatunk következő darabja erről szól.
Színház háború

A háborúra reflektál az Interferenciák Fesztivál Kolozsváron

A csütörtökön kezdődő kilenc napos nemzetközi színházi fesztivál központi témája  a háború formáinak színpadi feldolgozása. A nyitóelőadásra last minute jegyakciót hirdet a fesztivál. November 22-től 30-ig 13 ország 16 előadása látható Kolozsváron, ahol  az Európai Színházi Unió közgyűlésére is sor kerül.
Színház hír

Gyerekszínháznak is beteheti a kaput a kultúr-tao megszűnése

„Várjuk a Jó tündért, aki megmenti az értékes előadásainkat, színészeinket” – írja közleményében a Dumaszínház Gyerekhajó.
Színház hír

Új vezetőket választottak a színházi kritikusok

A Színházi Kritikusok Céhe tisztújító közgyűlésén Turbuly Lillát választották meg elnöknek.