Színház

Bolygók és angyalok együtt a rendszerben

2009.01.05. 00:00
Ajánlom
Egy lány ül a színpadon. Szonya. Egyszerű, csöndes, türelmes, és végtelenül tiszta. Nincs senki mellett, senki ellen, csak ebben a tisztaságban hisz. Egy lány ül az öltözőben. Fodor Annamária. Kevés alkalommal látok ilyesmit: amint a szerepről kezdünk beszélgetni, hasonló dolgok jelennek meg az arcán, mint előadás közben. Érzeteket próbál szavakba önteni, visszafogottan, amolyan Szonya-módon. INTERJÚ

Szonya szerepében (fotó: Kassay Róbert)

Fidelio Súgó: Bábszínész osztályban végeztél, hogyan kerültél mégis az Új Színházba?

Fodor Annamária: Az egyik negyedéves vizsgánkat látta Rudolf Péter, és idehívott. A diplomaosztó után fél évig többfelé dolgoztam, itt januárban kaptam az első szerepet Szép Ernő Vőlegény című darabjában.

FS: Szándékosan bábosztályba jelentkeztél, vagy az volt a lényeg, hogy bekerülj az egyetemre?

FA: Izgalmasnak tűnt, hogy ott több dolgot is lehet csinálni. És egyáltalán nem bántam meg, nagyon jó osztályunk volt. Sokfélét tanultunk: bábot, színészetet, bábkészítést... Imádok például jelmezt tervezni, itt, a stúdiósoknak is terveztem már. És festeni is nagyon szeretek. Érdekes, a mi osztályunkból senki sem kizárólag a bábbal foglalkozik. Rendeznek, játszanak, terveznek.

FS: Azóta hogy állsz a bábokkal?

FA: A Nemzeti Színház Holdbeli csónakos című előadásában voltunk gyakorlaton, és ez meg is maradt. Jó, mert összehoz minket.

FS: A legújabb bemutatód a Bűn és bűnhődés alapján készült Szonya című előadás címszerepe. Ez az első ekkora volumenű főszereped. Ez terhet rak rád, vagy inkább fölszabadít?

FA: Egyáltalán nem teher, sőt! Annyit tanultam! Magamról is, meg a türelemről, az egonélküliségről, a nyugalomról, az egyszerűségről, annak a szépségéről. Még sosem volt olyan szerepem, aki nem bolond vagy nem "gumiarccal" játszik… A legnehezebb az volt, hogy míg a többiek szerepük szerint sírhattak, tombolhattak, rugdoshattak, üvölthettek, addig nekem mindezt le kellett fordítanom egy egészen másik nyelvre. Rengeteg energiámba került, hogy lehiggadjon a lelkem. Az ölelések, az üvöltözések, a sírás mind-mind bennem maradtak, mert máshogy kellett robbannia az egésznek. A végétől nagyon féltem: hogyan tud még erősebb lenni az, hogy ez a lány mindenek fölött áll, úgy, hogy közben nem az látszik, hogy sír vagy boldog, hanem csak egyszerűen vár...

FS: Jól gondolom, hogy nálatok végül Szonya nem megy el Raszkolnyikovval Szibériába, hanem otthon marad és várja?

FA: Fizikailag nem, de szerintem együtt vannak, mint a bolygók a rendszerben.

FS: A regényt egyébként újraolvastad?

FA: Igen. Persze, még a gimnáziumban olvastam, de most újra elővettem. Eddig nem gondolkodtam róla ennyire kereken. Én is vágytam azokra az érzésekre, amiket ott olvastam, vágytam arra a világra, amilyen színeket és képeket láttam magamban. Türkizt, szürkét, sárosat, amiben van egy angyal, valami fura lény. De most már nem is igazán tudom, hogy a regény milyen, csak azt tudom, hogy ez milyen. Olvasás közben is olyasmit érezhettem, mint amilyen az előadás lett.

FS: Felmerült benned közben, hogy ez esetleg nem fog menni, nem fog úgy megszületni, ahogy szeretnéd?

FA: Néha nem tudtam, elég-e, így akarta-e látni a rendező, Szabó Máté, ilyennek képzelte-e. De az, hogy nem fog menni, eszembe se jutott. Pedig közben egy hétre kaptam egy fekvőgipszet is... Amikor begipszeltek, az rémes érzés volt, nagyon sírtam! De emiatt nem álltunk meg, addig a többiek próbáltak, én pedig megtanultam a szöveget.

FS: Furcsa volt látni, hogy a tapsrendnél mindenki azonnal mosolyogva jött ki.

FA: Annyira fönt kell tartanom egyfajta boldogságot, levegősséget, hogy a végén is ezt érzem, nem pedig a szomorúságot. Nem pusztulhatok bele, hiszen nekem kell fölemelnem az egészet, mert ezt a tulajdonságot, képességet Szonya magában hordozza. Nem tudok szomorúbb lenni a végén. Viszont még mindig a hatása alatt vagyok, pedig épphogy három nap telt el a bemutató óta. Krisztián Raszkolnyikovként, Lia Katyerinaként az őrület különböző szintjeit járják be a színpadon, szerepem szerint nekem kell megtartanom a higgadtságot, a ki simultságot egy selymes lelkű angyal, egy naiv, együgyű, egyszerű, de nem buta lány képében... Az elején valahogy leszoktam a színek hordásáról, az ékszerekről. Barnában meg feketében kezdtem járni, magam sem tudom, miért. Mindenki a saját őrületében élt, de mégis együtt voltunk. Annyi külső hatás ért minket, amit nem volt szabad beengednünk, hogy nagyon kapaszkodtunk egymásba. Máté türelme sokat segített. És jó érzés, kicsit hihetetlen is, hogy nekem szánta ezt a szerepet. De a legjobb az volt, hogy végig egyfelé gondolkodtunk. És ebből megszületett valami nagyon szép dolog.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Emléktáblát avattak a 120 éve született Latabár Kálmán egykori lakóhelyén

1902. november 24-én született a 20. század egyik legkarakteresebb magyar színésze, Latabár Kálmán, akit Max Reinhardt is kora egyik legjobb alkotójának tartott. A komédia koronázatlan királyának egykori lakóhelyén emléktáblát helyeztek el, és ma este bemutatják a róla írt drámát a Spinoza Színházban.
Klasszikus

„A kürt nagyon emocionális hangszer” – Beszélgetés Fröschl Éva Lillával

Első női rézfúvósként kapott Junior Prima Díjat a kürtművész Fröschl Éva Lilla az MVM Zrt. támogatásával. Már berlini tanulmányai közben játszott a Deutsche Oper, illetve a Komische Oper zenekarában, jelenleg pedig a Bajor Állami Operánál tölti próbaévét.
Zenés színház

Kristīne Opolais Carmenként debütál Szentmargitbányán

A világhírű énekesnő csatlakozik azon szopránokhoz, akik a hagyományosan mezzoszopránok által megformált Bizet-hősnő bőrébe bújnak. A Carmen premierjére 2023. július 12-én kerül sor a Szentmargitbányai Kőfejtőben.
Vizuál

Szellemidézés a mezőszemerei kertek alján – Hamarosan nyílik Bukta Imre új kiállítása

Külön erre az alkalomra festett képek, installációk és videómunkák fogadják a látogatókat Bukta Imre Műveljük kertjeinket! című átfogó tárlatán, amely kétségkívül az év kiállítása. A több mint ezer négyzetméter alapterületű Godot Kortárs Művészeti Intézetben (GICA) rendezett tárlat november 27-én nyílik.
Plusz

Dinyés Dániel kapja az Art is Business Fidelio-díját

Idén negyedik alkalommal adják át az Art is Business Díjakat azon vállalati és kulturális szereplőknek, akik az elmúlt időszakban jó példával jártak elől. A Fidelio – Kulturális mecénás elismerés idei nyertese: Dinyés Dániel karmester, zeneszerző, a Szegedi Nemzeti Színház zenei vezetője.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

Egy ízig-vérig családtörténet a József Attila Színházban

Milyen egy jó családregény? Érzelmes és szórakoztató. Szabó Magda drámája pont ilyen. Az utóbbi tíz év talán legnagyobb szabású prózai előadása december 10-én érkezik a József Attila Színház színpadára, Molnár Zsuzsanna és Nemcsák Károly főszereplésével.
Színház hír

Hangot adni a néma fájdalomnak – Gyűjtést szerveznek a Minden negyedik című előadás támogatására

A befolyt összegből a Manna Produkció perinatális gyászról szóló előadását filmre rögzítenék, hogy az előadás minél több emberhez eljuthasson. A felajánlásokat az adjukossze.hu oldalon várják.
Színház hír

Emléktáblát avattak a 120 éve született Latabár Kálmán egykori lakóhelyén

1902. november 24-én született a 20. század egyik legkarakteresebb magyar színésze, Latabár Kálmán, akit Max Reinhardt is kora egyik legjobb alkotójának tartott. A komédia koronázatlan királyának egykori lakóhelyén emléktáblát helyeztek el, és ma este bemutatják a róla írt drámát a Spinoza Színházban.
Színház hír

Kováts Adél kapja a Páger Antal-színészdíjat

Kováts Adél kapja a Páger Antal-színészdíjat a makói képviselő-testület döntése értelmében. A testület által 2001-ben alapított díjat minden évben az a színész érdemli ki, aki – a szakmai kuratórium javaslata szerint – a leghűségesebb a makói születésű Páger Antal szellemi örökségéhez, és játékára jellemző a págeri hitelesség és eszköztelenség.
Színház ajánló

Népszerű off-Broadway musicalt mutat be a székesfehérvári színház

A Te édes, de jó vagy, légy más! című darab énekpróbáinak nagy részén már túl vannak a színészek – köszönhetően Réti Anikó korrepetitornak –, így a nemrég megtatott olvasópróba már csodás zenei betétekkel zajlott a Vörösmarty Színház Kozák András Stúdiójában. A Lendvai Zoltán rendezte „jókedvű musical-revüt” a jövő évtől láthatja a közönség.