- Az idei lesz a nyolcadik Katlan. Hogyan alakult a fesztivál az évek során?

- Az alapkoncepció nem változott, minden művészeti ágból igyekszünk kiválasztani a számunkra legjobbakat. Minden évben meghívunk díszvendégeket, ez adja a program alapját és ez jelentősen meghatározza a következő Katlant is. Minden évben szeretnénk egy másik nemzet kultúrájára is fókuszálni. Ez még a tervezés korai szakaszában kialakul, attól is függően, hogy melyik ország kulturális intézetével sikerül együttműködést kialakítani. Idén egy fantasztikus újcirkusz produkció érkezik Hollandiából a Holland Követség támogatásával.

- Van, ami változott az évek során?

- Igazából a fesztivál léptéke változott, nem ugrásszerűen, inkább évről-évre. A támogatás növekedésével egyre több vágyunkat sikerül megvalósítani, a borítékolt álmokat most már elő lehet venni a cipősdobozból. Öt évvel ezelőtt csak terveztük a nagy szabadtéri komolyzenei koncerteket, idén már Ránki Dezső lép fel nagyzenekarral Beremenden a csillagos ég alatt. Tavaly a Katona József Színház volt velünk öt napon át, idén pedig az Örkény Színház lesz az egyik díszvendégünk. Egyre fontosabbak az olyan programok, amelyek ott és akkor születnek a fesztivál terében és idejében, legyen szó képzőművészetről, vagy a helyhez kapcsolódó színházi előadásokról. Ebben az évben Novák Erik Örkény portrét fest a Katlan ideje alatt, Máthé Zsolték Örkény vurstlival készülnek és természetesen újra lesz Faluturisták, ezúttal Palkonyán, míg a k2 Kisharsányban készíti el és mutatja be A kisharsányi vőlegény című produkcióját. Egyre több álmunknak van realitása, de igyekszünk tartani magunkat az eredeti szellemiséghez. Csak úgy van értelme programot tervezni, ha az még elfér a tenyerünkön: ha minden fellépővel van - ha csak pillanatnyi is - találkozás. Nagyon fontos a személyes kapcsolat, ami néha komoly kihívás, hisz tavaly az öt nap alatt 1200 fellépő fordult meg nálunk.

- De nem csak az előadókat illeti meg a kiemelt figyelem. Ott vagytok köztünk, mezei sátorlakók között, és nem hivatalos szervezők vagytok, hanem Móni és Laci, akivel együtt nézzük az előadást, vagy hallgatjuk a koncertet.

- Nekünk is nagyon fontos, hogy megszólíthatóak legyünk, hiszen így tudunk segíteni és így tud a fesztivál mezítlábas-"nemnormális" maradni. Az elmúlt hét évben megtörtént például, hogy egy fél délelőtt kerestem egy fesztiválozó lánnyal az inzulin penjét Nagyharsányban, Laci pedig egy srácnak adott kölcsön 20 ezer forintot, hogy maradhasson a fesztiválon, mert még a legelején elvesztette a pénztárcáját (természetesen miután hazaért visszautalta az összeget). De a lebonyolítással járó apró bonyodalmakon túl, rengeteg szeretetet kapunk a fesztiválozóktól. Látnunk kell, hogy amit évről évre 360 napon át beleteszünk, szívet, lelket, bizonyos helyzetekben türelmet és idegrendszert az mások számára fontos, megéri csinálni. Tavaly a Kiscsillag koncert után odajött hozzám egy srác egy sima fehér pólóval, rá volt írva filccel, hogy KÖSZI és rengeteg aláírás, amit a sátortáborban gyűjtött össze. Na, ez a póló azóta is kinn van a szekrényemen.

- De igazából csak ketten nem lennétek képesek díszletet építeni a Tornateremben, Kisharsányban Mediawave vetítésen ülni és Palkonyán a Cifra udvarban mesét hallgatni.

- A programokért mi ketten felelünk Lacival, de már a szervezés idején nagyon sok segítséget kapunk a barátainktól. Persze nekünk is van rálátásunk a magyar színházi és a könnyűzenei szcénára, azonban sokan súgnak izgalmas újdonságokat a Katlanra hazai és külföldi tapasztalataik, élményeik alapján. A lebonyolításban pedig óriási szerepet játszik az, hogy az elmúlt hét évben teljesen összecsiszolódott egy elhivatott közösség, a közel 70 fős önkéntes csapatunk és az elképesztően profi technikai stábunk. Kezdetek óta velünk vannak, kedvességükkel és türelmükkel ők a mi kiterjesztett kezeink, elérnek oda, ahová mi idő hiányában nem jutunk el.

- A Katlan védjegye a mezítlábasság, az egyszerűség és az emberközeliség.  Hogyan jut el a Katlan híre a látogatókhoz?

- Nálunk nincs óriásplakát meg tévéreklám, az a tapasztalatunk, hogy „szájhagyomány útján" terjed a fesztivál jó híre. Az elmúlt három-négy évben nem növeltük a marketingre költött összeget, tavaly mégis feltűnően megugrott az új látogatók száma. De abból is látszik, hogy terjed a fesztivál híre, hogy szeptembertől folyamatosan érkeznek a megkeresések a fellépők részéről. Háromszáznál is több jelentkezést kaptunk minden művészeti ágból, sőt külföldről is: észt, spanyol és angol zenekarok, sőt idén már színházi csapatok is írtak, hogy jönnének. Vannak nagyon megtisztelő megkeresések, akiket helyszín és pénz hiányában már nem tudunk bevállalni, ezeket a társulatokat vagy zenekarokat, képzőművészeket a következő évben kiemelt figyelemben részesítjük.

- Mindkettőtöknek van munkahelye, az Ördögkatlan a „hobbitok". Rengeteg befektetett óra, pályázás, diplomáciai küzdelem jár a szervezéssel. Mi motivál évről-évre?

- Tavalyelőtt a beremendi Requiemnél a Lacrimosa tételnél elkezdtek hullani a csillagok, azelőtt soha nem láttam hullócsillagot, egészen addig a percig. Akkor éreztem meg azt, hogy ez több, mint egy jól szervezett, sikeres fesztivál program, hogy ez egy ajándék. Ajándék több ezer embernek, de ajándék az én életemben is. Vagy csak ha mész az utcákon és csupa szép, boldog emberrel találkozol. Egy csomóan vannak csíkos pólóban és mezítláb, itt az esős idő nem szegi az emberek kedvét, a tűző napon állni sem türelmetlenek. Facebookon pedig visszaszámolnak a kezdésig. Egy kedves visszatérő fesztiválozó mondta nekünk, hogy számára van 365 nap az évben, és ebből ez az öt nap a valós élet, az ünnep. Ismeretlenek jönnek oda hozzánk és ölelnek meg, vagy csak súgják oda, hogy "köszönjük, hogy csináljátok!". Annyi szeretetet kapunk, amiért érdemes csinálni.