A nézők egy városi busz fedélzetén ülnek, a fejhallgatókból egy, az adott útvonalra szerkesztett hangmontázs szól. Az ablakon kinézve figyelniük, keresniük kell az utcán zajló jeleneteket. A színészeket követik állomásról állomásra, láthatják, ahogy útjaik minduntalan keresztezik egymást.
Annak ellenére, hogy érzik a különbséget a valóság és a megrendezett jelenetek között, a Promenád mégis a kreativitásukra, játékosságukra épít. Ahogy elsodorja a nézőt a fantáziája, minden pad, macskakő, kandeláber, járókelő, kutya és autó a történet részesévé válik.
Boross Martin, és két STEREO Akt-os kollégája, Julia Jakubowska színésznő, valamint Bartha Márk zeneszerző a Single Carrot Theater-rel együttműködésben most
A szélsőségesen szegregált, erős társadalmi határvonalakkal barázdált városban, sokaknak fogalma sincs, hogy milyen az élet pár háztömbbel arrébb. Ez az egyik legnagyobb amerikai város, ahol többségben van a fekete lakosság (64%). Nagyon nagy a munkanélküliség, jelentős probléma a drog, a bandaháborúk, a rendőri erőszak, de elsősorban a szegregáció.
„Tavaly októberben tartottunk itt workshopot Julia Jakubowska lengyel színésznővel, aki az eredeti Promenádnak is alkotója volt. Ismerkedtünk a várossal, a helyi problémákkal, és kiválasztottuk a majdani előadás szereplőit" - meséli Boross Martin a munkakezdésről. "Felvettük a kapcsolatot közösségszervezőkkel, művészekkel, biofarm kertészekkel, önkéntes rendfenntartókkal, étteremtulajdonossal, lelkésszel, történésszel, drogrehabilitációs intézet és civilszervezetek vezetőivel."
"Jártuk a várost, bekopogtunk házakba, kölcsönkértük a járdákat, lépcsőket, étterem teraszát, templom bejáratát, és szinte kivétel nélkül nagyon jól fogadták a kérésünket.
"Kb. 30 helyszínünk van szerte a városban a legszegényebb negyedtől a leggazdagabbig. Több mint 40 emberrel beszélgettünk, interjúztunk. Az interjúkat a Genevieve de Mahy a Single Carrot művészeti vezetője, a projekt dramaturgja készítette. Ezek egy része bekerül a végleges kb. 100 perces hanganyagba."
A helyi lakosok személyes történetei, titkai, élményei sorvezetőkén szolgálnak, segítenek kiigazodni, hogy pl. hol járunk.
"Ez triviálisan hangzik, de a példa kedvéért: gyakran hallani helyiektől azt a véleményt, hogy ez vagy ez a negyed nagyon „veszélyes, koszos, oda be nem tennék a lábukat", közben minden nap keresztülsétálnak rajta és nem is tudják, hogy ez az a környék, amivel szemben sarkos sztereotípiákkal élnek. Ezért tartottuk fontosnak, hogy kihangosíthassunk érdekes történeteket, hangot adjunk olyan civileknek, akik újat mondhatnak akár a saját szomszédaiknak is" - magyarázza a rendező.
"Emellett van egy kreált dramaturgiai ív, a kb. 100 perces út során archetipikus és Baltimore-specifikus fekete, fehér és ázsiai karakterek kálváriáját nézzük: prédikátor, utcai árus, kórházi rezidens, elit diák, postás, pincérnő, házmester, bankár és a többiek.”
„Jelenleg az egyik legnagyobb kihívás, hogy az eddig jegyet váltó nézők a helyi színház számára is újszerű módon, nem a szokásos (fehér) felsőközéposztály, hanem változatos, több társadalmi osztályt felölelő közönség" - mondja Boross Martin a bemutatóhoz közeledve. "Tehát még nagyobb rajtunk a felelősség, hogy valóban demokratikus, mindenki számára releváns élményt nyújtsunk amellett, hogy
Olyan anyagot próbálunk tető alá hozni, ami megteremti a párbeszéd lehetőségét. Valamit, ami közösségi érzést nyújt, ami a valóságot mutatja meg ferdítés nélkül, de így is büszkék lehetnek rá a helyiek, mert látják benne és magukban a reményt és a potenciált.”
Boross Martin
1988-ban született, a Színház és Filmművészeti Egyetemen végzett dramaturg szakon. 2013-ban alapította meg kortárs színházi műhelyét STEREOakt néven. 2016-ban Junior Prima díjjal tüntették ki. Alkotótársaival legtöbbször „talált témák” mentén dolgozik, előadásaik jelentős része helyspecifikus, sokszor nem színházteremben valósul meg. Jelenleg is repertoáron lévő munkái: Etikett, avagy a tökéletes ember, Felülről az ibolyát, Emlékek klinikája, Cím nélkül (a Mentőcsónak egységgel közösen), Promenád.
hírlevél
