Egy porond foglalja el a színpadot a Vígszínház új bemutatójában, amely akár cirkusz vagy showműsor helyszíne is lehetne, míg a jelmezek olykor Bosch világát idézik. Nádasdy Ádám fordítása alapján a Szeget szeggel vígszínházi változatát Hársing Hilda és az előadás rendezője, Rudolf Péter készítette.
Shakespeare a nagy tragédiák árnyékában született darabjának alaphelyzete inkább tragédiát sejtet, mintsem felhőtlen komédiát. Világa, a kicsapongó Bécs városa egyszerre idézi meg a Shakespeare-korabeli Londont és a mai nagyvárosokat, és teszi nyilvánvalóvá számunkra, hogy sem az ember, sem a hatalom működése Jakab király trónra lépése óta túl sokat nem változott.
A Szegett szeggel című előadás jelenete (Fotó/Forrás: Juhász Éva / Vígszínház)
„A Szeget szeggel olyan kérdésekről szól, amikkel régóta nem tud megküzdeni a világ. Szinte amióta ember az ember – emeli ki Rudolf Péter. – A történet középpontjában egy hatalmi játszma áll. Ez lehetőséget ad arra, hogy a hatalom természetrajzáról, túlkapásairól és összetettségéről beszéljünk. Mennyi szín, hányféle szemszög van ebben. Miként torzítja a hatalmon lévőt, a frissen hatalomra kerülőt és azokat, akik kiszolgálják azt.
Arra törekszünk, hogy bemutassuk, semmi sem fekete-fehér.
Meg kell vizsgálnunk az egyéni indítékokat és a körülményeket is. De azt is meg szeretnénk mutatni, hogy még a legsötétebb pillanatokban is ott lehet a játékosság és fordítva. Ezért egy, a cirkusz világát idéző díszletbe emeltük a történetet. Az összes színész pedig szinte végig jelen lesz a színpadon, így valódi csoportszínházi élményt ad majd az előadás.”
A történet
Bécs városa az erkölcsi romlás útjára lépett. Virágzik az alvilág, szaporodnak a bordélyházak, terjed a korrupció és a prostitúció, az utcákon zsoldosok randalíroznak, várják, hogy kitörjön a következő háború. Vannak ugyan szigorú törvények, de se nem alkalmazzák, se nem tartják be őket. Az uralkodó tehetetlen, de hogy tekintélyét és népszerűségét megóvja, úgy dönt, hogy egy időre átadja a hatalmat a tiszta erkölcsű, feddhetetlen jellemű Angelónak, hogy állítsa helyre ő a morális rendet. A frissen kinevezett helytartó pedig azonnal előás egy régi törvényt, és hogy példát statuáljon, halálra ítél egy szerelmespárt, a fiatal és közkedvelt Claudiót és teherbe ejtett kedvesét, Giuliettát.
A Szegett szeggel című előadás jelenete (Fotó/Forrás: Juhász Éva / Vígszínház)
„Az a legizgalmasabb a szerepemben, ami az előadásban. Megpróbálunk ugyanis arra törekedni, hogy bemutassuk, mindenkinek van felelőssége és igazsága is – avat be az Angelót játszó Stohl András. – Angelo a leggonoszabb karakterek egyikeként van számon tartva. Egyszer nagyot hibázik, amiből aztán nehezen tud visszajönni. Úgy gondolom, tudja, hogy hibát követett el és ezzel igazából ő maga sem tud elszámolni.”
A Herceget alakító Kőszegi Ákos így emlékszik vissza egyik első találkozására a darabbal: „A kilencvenes évek legelején Pécsett eljátszhattam Angelót. Akkor nem érzékeltem, hogy a Herceg mekkora szerep, milyen energiákat, koncentrációt igényel. Egy prosperói alkat, összetett személyiség, aki részint a maga habitusából fakadóan, részint a túlzott – mai szóval, akármit is jelentsen – liberalizmusa miatt, engedte, hogy a bűn, az erkölcstelenség eluralkodjon Bécs városában. Egy politikai játszma részesei vagyunk. Le akar számolni tanácsadójával, le akarja rántani róla a leplet, és be akarja bizonyítani, hogy ő sem a megtestesült erkölcs.”
A Szegett szeggel című előadás jelenete (Fotó/Forrás: Juhász Éva / Vígszínház)
A történet egyik kulcsmomentuma, hogy a hatalom embere a könyörületért cserébe szexuális szolgáltatást követel. A darab kapcsán tehát el kell gondolkoznunk többek között azon is, hogy a Shakespeare-korabeli Londont ábrázoló, „romlott” Bécs világa mennyiben különbözik a miénktől, hogy az elmúlt évszázadokban szabadabbak vagy szabadosabbak lettünk-e, hogy a szexuális kizsákmányolás problémájával az idők során tudtunk-e kezdeni valamit. És persze felvetődik a törvény és a rend, az igazság és a kegyelem, az igazságszolgáltatás és az irgalom elsődlegességének és érvényesítésének problémája is. Ezek azok a kérdések, amiért a Szeget szeggel problémafelvetései nem avulnak el, a 21. században pedig szinte reneszánszukat élik.
A darab műfaji megjelölése évszázadok óta még a szakembereket is megosztja. Volt már problémajáték, tragikomédia, szatirikus színmű, december 9-én a Vígszínházban pedig dühös vígjátékként debütál.
Fejléckép: Kőszegi Ákos és Ötvös András a Szeget szeggel című előadásban (fotó: Juhász Éva / Vígszínház)
hírlevél
