Színház

Bozsik Yvette: "Meg kell szabadulni az elfojtásoktól"

2013.04.08. 07:52
Ajánlom
El nem mesélt történetek családról, felnőttekről és gyerekekről, színészekre és táncosokra. Az Orlai Produkciós Iroda, a FÜGE és az Átrium Film-Színház együttműködésével létrejött, Minden ötödik órában című előadás április 10-i bemutatója kapcsán a rendezővel beszélgettünk. INTERJÚ

- Hogyan talált meg téged ez a darab?

- Orlai Tibor és Fullajtár Andrea keresett meg ezzel a lehetőséggel és témával. Egész életemben fogékony és nyitott voltam a különböző társadalmi problémák bemutatására a darabjaimban, talán ezért is tűnt számukra egyértelműnek, hogy hozzám forduljanak. Andreával már korábban is dolgoztunk együtt a Vaginamonológok című előadásban, amely a Thália Színházban nagyon sok sikeres előadást ért meg. Abban is egy rendkívül kényes témáról esett szó: a női szexualitást különböző aspektusból közelítettük meg a szüléstől kezdve az orgazmusig. A mostani előadásnak is egy tabutéma a kiindulópontja, a családon belüli erőszak, amely sokkal több embert érint, mint gondoljuk. A darab címe is ezt tükrözi, hogy Magyarországon minden ötödik órában történik egy olyan bántalmazás, amely bíróság elé kerül, de ennél sokkal több a valós történés. Nemcsak a testi erőszakról van szó, hanem a lelki agresszió különböző formáiról, a gyerekek bántalmazásáról, vagy arról, amikor az egyik szülő inzultálja a gyereket, a másik pedig ezt tudja és elnézi.

- Mi a célja az előadásnak?

- Különböző szemszögből járjuk körül a témát, szeretnénk megmutatni a bántalmazót, a bántalmazottat, a gyermekeket, a szakértőt. Valós történeteken alapul az előadás, de ezt naturális színházi eszközökkel nagyon nehéz bemutatni, és nem is biztos, hogy ez lenne a megfelelő mód. Nem magát a bántalmazást, hanem a körülötte lévő légkört: a félelmet, a fájdalmat, a gyanakvást, a szexualitást, a szeretet hiányát próbáljuk megmutatni, mégpedig a mozgás, a fények, a hanghatások és az absztrakt színházi eszközök segítségével.

- A főszerepeket prózai és bábszínészek játsszák. Hogyan jeleníted meg a táncot, a hozzád közel álló művészeti formát?

- Három színész, Fullajtár Andrea, Rába Roland és Mórocz Adrienn a főszereplők, de a társulatom három táncosa, Vati Tamás, egy angol táncosnő, Samantha Kettle és Valencia James, egy barbadosi táncosnő is közreműködik az előadásban. Utóbbiak megszólalnak magyarul és a saját anyanyelvükön is. Fontos, hogy ők külföldiek, mert így az előadás nemzetközivé is válik, mint ahogy az egész téma is az, hiszen mindenhol előfordul a világon, különböző kultúrákban, különböző társadalmakban, és nemcsak a szegényeket érinti, hanem a gazdagokat és a diplomásokat ugyanúgy. Nagyon sokat dolgoztam már táncosokkal és színészekkel közösen, megvan a módszerem arra, hogyan lehet a táncot és a prózát jó arányban keverni.

- Mennyire táplálkozol személyes élményekből?

- Vannak sajnos személyes élményeim nekem is, amelyek előtörnek belőlem, ami fontos, mert hogyha én nem vagyok őszinte, akkor nem tudok hiteles előadást csinálni. Számomra elsősorban az a döbbenetes, hogy én azt gondoltam, hogy engem ez nem érint, aztán ahogy elkezdtük az olvasópróbát, majd elmentünk a NaNe egyesülethez, egymás után törtek elő belőlem az élmények. De az ismeretségemben is tudok nagyon sok esetről. Nem ez az első alkalom, hogy a gyerekkoromról csinálok előadást: a Lány, kertben című darabban megmutattam a pedofil nagybácsit, aki engem inzultált, azt az agressziót, ami a gyerekkoromat végigkísérte, amikor édesapám megverte anyukámat előttem. A visszaemlékezés lelkileg megterhelő, de közben felszabadító is. Azt gondolom, valójában akkor van értelme egy előadást megalkotni, ha van miért, itt pedig a legfontosabb cél mégiscsak az, hogy végső soron normális családban, szeretetben tudjunk élni. Ehhez pedig először meg kell szabadulni az elfojtásoktól, hogy utána tudjunk szeretni.

- Gyakran mondják, amikor társadalmi problémákról van szó, hogy már az egészen fiatal korosztálynál kell elkezdeni a nevelést. Neked van két gyermeked. Amikor ilyen témával foglalkozol, akkor otthon beszélgettek róla?

- Azt gondolom, hogy agresszív és perverz társadalomban élünk, és nagyon nehéz kizárni a gyereket ezekből a témákból. Az internetről, a híradókból hamar megtudunk mindent, az is, hogy milyen bűntények történnek itthon és a világban. Én ez elől próbálom elzárni a gyerekemet, nem szeretném, ha ezeket hallaná. Én hiszek a gyerekszínház erejében, nem véletlen, hogy sok gyerekelőadást csinálok különböző korosztályok számára, még csecsemőszínházat is. Rengeteg félelem van a gyerekekben, amelyek nagy részétől meg tudnak szabadulni a meséken keresztül. Hiszem, hogyha valami problémája van a gyereknek, beszélni kell vele. Azt gondolom, hogy szeretni kell a gyerekeket, és minél több mozgásélményhez juttatni: a tánc, a sport nagyon pozitív dolog és fontos örömforrás.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Vidnyánszky válasza Wilsonnak: „Sajnálom, hogy egyoldalúan tájékozódott”

A Nemzeti Színház igazgatója azután reagált, hogy a MITEM fesztiválra meghívott rendező, Robert Wilson közleményben tudatta, előadása után járó honoráriuma felét a FreeSZFE egyesületnek ajánlja fel.
Színház

Híd, ami összeköt: a tehetség – új tagokat avatott a Halhatatlanok Társulata

„Jó egészséget kívánok mindenkinek, pályatársaimnak remek előadásokat és boldogságot, boldogságot, boldogságot” – tolmácsolta Lázár Kati szavait Jordán Tamás szeptember 18-án a Budapesti Operettszínház előtti Halhatatlanok sétányán, ahol nyolc művész csatlakozott a Halhatatlanok Társulatához.
Színház

A FreeSZFE-nek adja a MITEM-től kapott honoráriuma felét Robert Wilson

A világ egyik legismertebb rendezője a Nemzeti Színház fesztiválján vett volna részt, ám egészségügyi okokból kénytelen volt távol maradni, előadását nélküle mutatták be. Wilson később közleményben jelezte, hogy nem ért egyet az SZFE modellváltásának módjával – írta meg a hvg.hu.
Klasszikus

„Szeretnék ajtóstul rontani a házba” – beszélgetés Rajna Martinnal

Mindössze huszonöt évesen lett a Győri Filharmonikus Zenekar vezető karmestere, az évadnyitó koncerten Kodály és Bartók művei mellett Balogh Máté új kompozícióját is vezényli, amelyet a zeneszerző számukra írt. Rajna Martinnal győri tervei mellett a modern zene fontosságáról is beszélgettünk.
Zenés színház

A sors lépcsőfokain járva – interjú Dolhai Attilával

A Budapesti Operettszínház idei évadának első bemutatója a Federico Fellini 8 és ½ című önéletrajzi ihletésű filmje alapján készült Nine-Kilenc, amely egy alkotói válságban lévő rendező belső vívódásait, illetve nőkhöz való viszonyát mutatja be. A Guidót alakító Dolhai Attilával a főhősről, az előadásról és vallásról beszélgettünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Híd, ami összeköt: a tehetség – új tagokat avatott a Halhatatlanok Társulata

„Jó egészséget kívánok mindenkinek, pályatársaimnak remek előadásokat és boldogságot, boldogságot, boldogságot” – tolmácsolta Lázár Kati szavait Jordán Tamás szeptember 18-án a Budapesti Operettszínház előtti Halhatatlanok sétányán, ahol nyolc művész csatlakozott a Halhatatlanok Társulatához.
Színház hír

Vidnyánszky válasza Wilsonnak: „Sajnálom, hogy egyoldalúan tájékozódott”

A Nemzeti Színház igazgatója azután reagált, hogy a MITEM fesztiválra meghívott rendező, Robert Wilson közleményben tudatta, előadása után járó honoráriuma felét a FreeSZFE egyesületnek ajánlja fel.
Színház hír

A FreeSZFE-nek adja a MITEM-től kapott honoráriuma felét Robert Wilson

A világ egyik legismertebb rendezője a Nemzeti Színház fesztiválján vett volna részt, ám egészségügyi okokból kénytelen volt távol maradni, előadását nélküle mutatták be. Wilson később közleményben jelezte, hogy nem ért egyet az SZFE modellváltásának módjával – írta meg a hvg.hu.
Színház magazin

Mecénás és mészégető – Báró Kemény János, a Jóság Embere

Kemény János amerikai állampolgárként született 1903-ban, de egész életében erdélyinek vallotta magát. A két világháború között marosvécsi birtokán szervezte meg a helikoni közösséget, amely a jobb- és baloldali erdélyi írók közös parlamentje volt. Báró Kemény János a hídember szerepét töltötte be az erdélyi szellemi életben. Saját vagyonából mentette meg a csődtől a kolozsvári színházat, Horthytól Corvin-koszorút kapott, majd a holokauszt idején az ő támogatásával jött létre a Zsidó Színház Kolozsvárott. Menekítette az üldözötteket. A háború után alapító mecénása lett a marosvásárhelyi teátrumnak, innen aztán politikai okokból kirúgták. A báró mészégetőként dolgozott a kommunista diktatúrában. Drámai kelet-európai sorsáról több kötetes önéletrajzi sorozatot tervezett, de ez is csak torzó maradt.
Színház ajánló

Ady Endre és Jordán Tamás találkozása a Pinceszínházban

Kihirdette új évadának bemutatóit a Pinceszínház: Jordán Tamás Ady-estje mellett vígjátékokkal és beszélgetéssorozattal is várják a nézőket.