2010-ben a világon először mutatták be Barry Levinson 1988-as, Oscar-díjas filmjének színpadi adaptációját a Belvárosi Színházban, Anger zsolt rendezésében. A főszereplők mellett Garas Dezső és Kézdy György játszották Dr. Bruener szerepét. Szomorú tény, hogy azóta mind a ketten elhaláloztak, így jelenleg Nagy Viktor formálja meg az orvos alakját.
Az Esőember a szeretetről szól. Pontosabban annak különböző formáiról, és a vele járó nehézségekről. Hőse tipikus "korunk gyermeke", egy arrogáns és magabiztos yuppie, a vállalkozások bajnoka, aki a körülötte élőket csupán mozaikként illeszti az üzleti tervek és kitűzött célok közé. Mindezt még az sem tudja megváltoztatni, amikor rég nem látott apja meghal - sokkal inkább megrázza a tény, hogy nem ő az örökös. Ki lehet a titokzatos kedvezményezett? Némi nyomozás után fedezi fel, hogy egy intézetben él egy autista zseni, aki az ő testvérbátyja, és akinek a létezéséről sem volt fogalma sohasem - és ő örökölte a milliókat. Elkezdődik egy hosszú, valóságos és lelki utazás, amelynek során két külön világ csiszolódik egymáshoz, és a furcsa, magába zárt autista talán képes megnyitni öccse kérges szívét.
Kulka János így nyilatkozott a Raymond karakterének megismeréséről a Fideliónak: "A sikeren túl az előadás egyik legnagyobb hozadéka a magammal való találkozás. A felismerés. Az ember megy az önismeret szinte elérhetetlen célja felé, és hirtelen meg tudja fogalmazni, hogy mi az, ami eddig bántotta, aminek nem tudott nevet adni. Fontosak ezek a felismerések, mert nyugodtabbá, boldogabbá tesznek. A másik nagy ajándék magával az autizmussal, az autizmussal élőkkel való találkozás. A mai napig működő, élő kapcsolatom van autista szervezetekkel."
A szerep kapcsán Nagy Ervin a Fideliónak elmondta: "A produkció természetesen számos ismeretet magával hozott. Ezen túlmenően én nem ástam bele magam olyan mélyen a témába, ami részben tudatos döntés volt: János játékán keresztül szerettem volna megismerni Raymondot és az autizmust, az ő értelmezését tekintettem a darab szempontjából hitelesnek. Ez olyan, mint ha nekem, aki még sosem láttam oroszlánt, lerajzolsz egyet, akkor ez a képet fogadom el autentikusnak. De ha megnézek egy oroszlánt, akkor esetleg másmilyennek látom ezt vagy azt a részletét. Nem szerettem volna, ha kételyek merülnek fel bennem, csak engedni akartam, hogy János a színpadon »hasson rám«."
Az előadás legközelebb október 22-én lesz látható a Belvárosi Színházban.
hírlevél
