Berlin, Kreuzberg - 1989-ben a fal nyugati oldalán még megállni látszik az idő. Kocsmák: az Ötlet, az Omlás, a Piaccsarnok.  Kocsmafilozófusok, hétköznapi komédiások. Inni a söröket, végtelen beszélgetéseket folytatni a barátokkal az esőről, a sült csülök elkészítési módjairól, valamint egy titkosügynöknek vélt hallgatag különös alakról, aki csak szűrt búzasört iszik, citrom nélkül. Fiatalnak és szerelmesnek lenni - egy nőbe, a barátokba, egy életformába, az életbe.

Lehetne mindez akár Budapesten is 1989-ben, amikor meghallgattuk a Tabánban Hobót, majd átmentünk az Almássy térre vagy a Tilos az Á-ba Balaton, Sziámi vagy Európa Kiadó koncertre, közben "megváltottuk" a világot, és azt éreztük, hogy soha ilyen szabad még senki nem volt rajtunk kívül.

Frank Lehmann harmincéves lesz, és valami kezd elromlani. Sajnos ezt ismerjük, "de mi nem hagyjuk magunkat legyűrni, ettől a harmincévesleszek depressziótól", hanem jókat derülünk, miközben a végén szinte észrevétlenül könnyekig meghatódunk. Felnőttünk, elmúlt egy szerelem, ledőlt a fal.

Berlin blues.

Sven Regener - civilben popköltő és az Element of Crime berlini rockzenekar frontembere - úgy szereti Nyugat-Berlint és Kreuzberget, ahogy Woody Allen New Yorkot és Manhattant vagy Bohumil Hrabal Prágát és az Örökkévalóság gátját.

Berlin blues című regénye kb. egy millió eladott példánnyal a fiatal német értelmiségiek kultuszkönyvévé vált. A műből készült film forgatókönyvéért Regener 2003-ban megkapta a Német Filmakadémia arany díját. A könyv színpadi adaptációját több német színház is sikerrel játssza. Magyarul először a Budapesti Kamaraszínház tűzte műsorra Léner András rendezésében, Jánosi Dávid főszereplésével.