És bár a könyv – amely nem nélkülözi a dramaturg közéleti megszólalásait sem – nem a Vígszínház saját kiadványa, hanem a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg, az eseményt nem is tarthatták volna illőbb helyen, hiszen – ahogy Rudolf Péter fogalmazott – Radnóti Zsuzsa maga a Vígszínház.
A könyvbemutatón a visszaemlékezések között akadtak egészen személyes történetek, de olyanok is, melyek egy-egy ikonikus drámához kapcsolódnak. Ilyen történet volt a Tóték keletkezése, melyhez Radnóti Zsuzsának saját bevallása szerint nem sok köze volt, mert könnyen kicsusszant Örkény István tollából. „Prózában, természetesen” – tette hozzá Zsuzsa, elárulva, hogy eredetileg az írót óva intették attól, hogy drámát csináljon a történetből, csak később – amikor Kazimir Károly személyesen hívta fel, hogy szeretné bemutatni a Thália Színházban – dramatizálták át.
Fesztbaum Béla és Radnóti Zsuzsa a könyvbemutatóján (Fotó/Forrás: Csillik Gábor)
Olyan korszaka volt ez a magyar színháztörténetnek, melyet erősen meghatározott a politika.
„Izzott a levegő” – idézték fel az akkori színházi életet és a nagy drámaírókat, illetve rendezőket, az említett Kazimir Károlytól egészen Marton Lászlóig.
Amihez Zsuzsa szerint nagyon értettek az akkor működő szerzők, hogy úgy fogalmazzák meg a darabokban elhangzó mondatokat, úgy alkossák meg a jelenetet, hogy a végére az adott műről mindenki ugyanazt gondolja. „Közönségtalálkozások voltak.”
Marton László alakját a Vígszínházban jelenleg 300. előadását ünneplő A Pál utcai fiúk kapcsán is megidézték. Marton rendezésének dramaturgi munkálatai ugyanis szintén Radnóti Zsuzsához kapcsolódnak. Amikor arról esett szó, hogy mi is a dolga egy dramaturgnak, Zsuzsa egy példával szemléltette a szükséges változtatásokat. Véleménye szerint az ma már nem érvényes megoldás, hogy az áruló Gerébet visszafogadják a Grundra, így a Vígszínházban a jelenet kapott egy gyönyörű duettet, és a fiúnak a végén távoznia kell. Minthogy Nemecsek halálának képét is gyengítette volna, ha az eredeti műhöz hasonlóan a szülők külön is megsiratják.
A könyvbemutató moderátora, Fesztbaum Béla – aki egyébiránt szintén játszik A Pál utcai fiúkban – személyes élményét is felidézte egy korábbi beszélgetés kapcsán. Szóba került ugyanis a drámai szövegek felkutatása, azok létrehozása. „Darabot írni Isten csodája” – mondta a dramaturg.
Závada Pál, Spiró György, Háy János és Légrádi Gergely Radnóti Zsuzsa kötetének bemutatóján (Fotó/Forrás: Csillik Gábor)
Az eseményen számos olyan alkotó tiszteletét tette, aki valamilyen formában kapcsolódik Radnóti Zsuzsához. A közönség soraiban ott ült például Parti Nagy Lajos, de Háy János, Spiró György és Závada Pál is képviseltette magát, hármójukkal Légrádi Gergely, az eSzínház alapítója beszélgetett múltról és jelenről.
„Elkövettem azt a hibát, hogy soha életemben nem találkoztam személyesen Örkény Istvánnal”
– vallotta be Spiró György, aki felelevenítette, hogyan biztatta őt az írásra Radnóti Zsuzsa.
„Először is szeretnék valamit tisztázni: Én nem abból az okból vagyok itt, mint kollégáim, nagyszerű pályatársaim. Nekem a Radnóti Zsuzsa nem segítette színpadra a darabomat” – vette át a szót egy ponton Závada Pál, akit egészen másféle kapocs fűz a dramaturghoz, méghozzá egy rádiójáték, amelyhez Örkény István változatát is fel szerette volna használni.
Závada Pál, Spiró György és Háy János Radnóti Zsuzsa kötetének bemutatóján (Fotó/Forrás: Csillik Gábor)
A beszélgetés résztvevői meséltek Radnóti Zsuzsa különleges munkamódszeréről is: ő ugyanis a próbákon nem szól bele a jelenetekbe, csak figyel, és utólag – mindent alaposan mérlegelve – osztja meg a rendezővel az észrevételeit.
„Azt mondják, hogy kórus nincsen külső fül nélkül. A dramaturg egy ilyen külső fül”
– mondta Háy János, aki annak ellenére nem tartja magát kifejezetten színházi írónak, hogy az elmúlt húsz évben számos drámát írt. „A külső fül nem tud a rosszból jót csinálni, csak a jól megírt dolgok elcsúszásait, hiányosságait, súlyeltolódásait korrigálja” – fűzte tovább a gondolatot.
„Nem tudnám elképzelni, hogy dramaturg nélkül folyamatos párbeszédben legyek egy színházzal, hiszen ő az, akivel kapcsolatban azt reméli az ember, hogy az írót képviseli és a szöveg pártján áll” – mondta zárszóként Závada Pál, mielőtt a pódiumot dedikáló standdá alakítva a megszólalók ismét maguk közé invitálták Radnóti Zsuzsát.
Fejléckép: Radnóti Zsuzsa a könyvbemutatón (fotó: Csillik Gábor)
hírlevél
