Színház

„Bűvös ereje volt” – Törőcsik Marira emlékezik Udvaros Dorottya

2021.04.24. 09:00
Ajánlom
Óriás volt. Törhetetlen. Varázslatos ember, mágikus alkotó. Izzott akkor is, ha hallgatott. De sosem gondolta magáról, hogy tévedhetetlen. Bátran volt bizonytalan. Mert kételkedni magában. Ilyenek az igazán óriások.

Törőcsik Mari úgy játszott, ahogyan most kell játszani. Hat évtized alatt semmit sem porosodtak az alakításai. Korszerű volt bármely időben. Ritka zseni. Láttam próbálni, játszottunk együtt. Mindig visszatért egy nullpontra, ahonnan lassan, az érzelem, a gondolkodás, az idegrendszer szűrőjén át újra és újra felépítette magát színészként abban az adott szerepben. Ha megszenvedett is egy alkotói folyamatot, derűjét egy pillanatra sem veszítette el.

Eredendő szeretet élt benne, és csalhatatlan mesteri ösztön. Bűvös ereje volt.

48398348_1127768100725694_5317110538252058624_n-182133.jpg

Udvaros Dorottya Törőcsik Marival, velemi otthonában (Fotó/Forrás: Nemzeti Színház)

Még színművészeti főiskolás voltam, harmadéves, amikor először találkoztunk. Mari férje, Maár Gyula 1977-ben televíziós portréfilmet készített róla Színész vagyok címmel. Major Tamás is szerepelt benne, kölcsönösen tisztelték egymást. Kaptam a filmben egy jelenetet én is. Marinak és nekem ugyanazt a helyzetgyakorlatot kellett megcsinálnunk. Major találta ki. „Mész az utcán, meglátod a régi szerelmedet, hezitálsz, odalépj-e hozzá, de inkább hagyod elsétálni, nem akarod, hogy észrevegyen…” Így hangzott nagyjából az instrukció. Külön-külön vették fel a jelenetünket, nem láttuk, ki mit rögtönzött, csak később a stúdióban, amikor levetítették, és Major elemzett minket, mit kezd a szituációval egy főiskolás, s mit egy érett színésznő. Én mozgalmas megoldást választottam: észreveszem a férfit, lelkesen elindulok felé, aztán mégis behúzódok egy kapualjba, óvatosan kilesek onnan, majd eldöntöm, hogy na akkor tényleg odamegyek hozzá, végül azért tétován visszalépek. Mari megállt, nézett, a tekintetében lefutott a régi kapcsolata a férfival, az együtt töltött jó és a rossz idők, dühök és lángolások, alig rezdült az arca, nem mozdult, a közös múltjuk azonban élt ebben a mozdulatlanságában.

Egy év múlva találkoztunk újra a Nemzeti Színházban. A Téli regében – Major rendezte – Mari volt Hermione, én Perdita, a lánya.

Tizenhat évig nem láttam az anyámat. Aztán feltűnt az életemben. Térdeltem a színpad közepén, és Mari elindult felém.

A néhány lépésében tizenhat elveszett év közeledett, az újra megtalálás egyszerre felemelő érzésével és minden félelmével. Ez örök képpé rögzült bennem. Ez a pecsétje számomra a színművészetnek: mit jelent, hogy egy színész jelen van abban a szituációban, amit eljátszik, miként adja oda, milyen energiával a fizikumát, a mentális figyelmét, a lelkét annak a sorsnak, amelyet megmutat. Maritól ez a mély tanulság kísér a pályámon.

Bölcs színész volt. Rajongta a tehetséget: az őszinteségben látta azt.

A modoroktól menekült. Nézte a pályatársakat, ki hol tart. Vonzotta az újdonság. Odaadó kíváncsisága olthatatlan és féktelen maradt végig. Eszménye a humánum volt, a tisztelet mások iránt, az alázat a színházzal szemben. Vélhetően még mindig nem értjük a teljes igazságát az alázatnak, amely erényt ad a művészethez, és ezt mindnyájunk közül Mari tudta leginkább.

maridorkahirnok-181545.jpg

Törőcsik Mari és Udvaros Dorottya A nagybácsi álma című előadásban (Fotó/Forrás: a tulajdonos engedélyével)

Fontos volt számára, hogy bízzon a rendezőben. Én sem tudok olyan közegben dolgozni – és szerintem Maritól lehet ez a mintám is –, amelyből hiányzik a bizalom. Próbáltunk együtt a Koldusoperában, a Három lány kékben és A nagybácsi álma előadásokban is. Sosem láttam hisztérikusnak, nyűgösnek sem. Ha elbizonytalanodott, nem kezdett begubózni, hanem faggatta a rendezőt. Előttünk. Azt, hogy egy alkotói folyamat hosszú munkák, kínlódások, sikertelenségek nyomán zajlik, evidenciának tartotta, nem volt mit szégyellnie ezen a három Kossuth-díjával sem.

Megengedte magának, hogy rossz legyen a próbán. Kivételes tulajdonság.

Mari személyiségjegye volt az örökké felfedezésre váró ember és művész. Nyitott volt, de közben mintha ezernyi titok lengte volna át a játékát. Egy zseni titkai. Ő az volt. Illetve van, és lesz. Megfejthetetlen nagyság.

 

Udvaros Dorottya gondolatait lejegyezte: Karácsony Ágnes

A visszaemlékezés a XIII. kerületi Hírnökben jelent meg, az utóközlés a főszerkesztő engedélyével történt.

Egy vidám tekintet, egy izgalmas száj – és a kettő között az évek múlása

Kapcsolódó

Egy vidám tekintet, egy izgalmas száj – és a kettő között az évek múlása

Évtizedekig kutatta Törőcsik Mari arcait. Fotózta színpadon és magánéletben egyaránt, közel hetven esztendőn át. Kivételes szakmai kapcsolat és mély barátság fűzte a nemrégiben elhunyt színésznőhöz a Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművészt, Keleti Évát, aki személyes történetei és képei segítségével járult hozzá, hogy fölidézhessük Törőcsik Mari különleges alakját.

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kulka János tanítja újra beszélni a sztrókon átesett Lang Györgyit

Az énekesnő erről a Klubrádió Ötös című műsorában beszélt Falusi Mariannak, akivel korábban együtt vezették a műsort – számolt be róla a Színház Online.
Klasszikus

59 éves korában elhunyt Patkós Sándor fagottművész

Tragikus hirtelenséggel, életének 59. évében, január 26-án elhunyt Patkós Sándor fagottművész, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító tagja.
Tánc

Élőben, a színpadon festenek majd a Feledi Project legújabb táncszínházi bemutatójában

Feledi János Csehov Sirályát állítja színpadra február 7-én a Nemzeti Táncszínházban. Az előadás érdekessége, hogy Bánki Ákos festőművész a teljes előadás alatt a színpadon fog festeni.
Zenés színház

Visszatérés a varázserdőbe – a Szentivánéji álom az Eiffel Műhelyházban

Január 28-tól újra látható az Opera műsorán Britten operája, a Szentivánéji álom. Az eredetileg operavizsgaként létrejött produkció csaknem hat év után kerül ismét színre.
Klasszikus

Kurtág György életműve előtt tisztelegnek a BMC-ben

A zeneszerző fia, ifjabb Kurtág György, Kiss Péter zongoraművész, valamint egy francia művészekből álló kamaraegyüttes ad koncertet a Budapest Music Centerben február 18-án.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

Szent őrületben – a Szentivánéji álom a Budaörsi Latinovits Színház műsorán

A Szentivánéji álom egyike Shakespeare legőrültebb darabjainak, ami nem csekélység: Shakespeare és az őrület hosszú, cikkcakkos közös határral rendelkeznek. De, szemben a két őrület-tragédiával, a Macbeth-tel vagy a Lear királlyal, a Szentivánéji vígjáték-őrülete nem halálos, legalábbis látszatra nem az, illetve csak jóval később halunk majd bele, amikor már arra sem emlékszünk, hogy mibe is haltunk bele.
Színház interjú

„Nem kell mindenkinek egyformának lennie” – interjú Balázs Andreával

Január 28-án mutatja be a Karinthy Színház a Budapest Playhouse független produkciós műhellyel közösen, Iványi Árpád rendezésében Neil LaBute szatirikus komédiáját, melynek főszerepét Balázs Andrea alakítja. Az Olivier-díjra is jelölt FAT PIG (Kövér disznó) a mai társadalmat veszi górcső alá, és többek között azt a kérdést feszegeti, hogy milyen hatással vannak ránk a társadalmi elvárások. A színésznővel idealizálásról, testképzavarról és az előadás mély mondanivalójáról is beszélgettünk.
Színház ajánló

Önmegvalósítás kutyabőrben – monodráma Kafka nyomán a 3K-ban

Vadász Krisztina előadása a fizikai és a prózai színház nyelvén beszél az önmegvalósítás és önállóság nehézségeiről, a megerősítésekről, illetve azok hiányáról, szabadságról és az igazság fáradhatatlan kutatásáról. A monodráma február 18-tól látható a 3K Kulturális Központban.
Színház hír

Megszűnik a k2 Színház

A független színházi műhely tizenkét év után fejezi be működését – áll a társulat rövid közleményében.
Színház ajánló

Az eltűnt idő nyomába ered Hajduk Károly

Jancsó Júlia fordítása nyomán elevenedik meg Marcel Proust kultikus műve, Az eltűnt idő nyomában Fischer Iván Lakásszínházában, február 5-én.