A kiindulópont valós: 1959 júliusában kifutott a nyílt vízre Aristoteles Onassis luxusjachtja, a Christina, fedélzetén számtalan hírességgel, köztük a rivaldafénytől visszavonult Winston Churchillel és Greta Garbóval.

Utóbbit eleinte úgy látjuk, ahogy mindenki ismeri: dívaként, akinek puszta jelenlététől megáll a teremben a levegő. Churchill más, ő már levedlette a miniszterelnökség álarcát, öregségére nyugalomra vágyik, rászakadt szabadidejében pedig a felkelő és lemenő napsugarakat álmodja vászonra. Garbo fénye azonban őt is elvakítja, és bár először kultikus szerepe után Krisztina királynőnek szólítja, őszinte rajongással igyekszik minél jobban megismerni a valódi énjét elfedni szándékozó nőt.

Hogy Churchill örökös faggatása és pozitív életszemlélete, a lassan kialakuló bizalom, vagy a rengeteg ital teszi-e, nem tudni, de Greta hamarosan megnyílik és mesélni kezd hányattatott fiatalkoráról, Hollywood szörnyűségeiről és utolsó filmjéről – élete kudarcáról.

Churchill és Garbo (Fotó/Forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)

Garbo varázsa Churchill titkárát, Nicket is ámulatba ejti, a bohókás fiú bármit megtenne, hogy minél tovább a díva közelében maradhasson. Ám nem marad neki más, csak a pincérszerep, és az a megtisztelő kötelesség, hogy átadja utastársai üzenetét Onassisnak: szeretnék, ha a szintén a hajón utazó operacsillag, Maria Callas énekelne nekik.

– hangzik el az előadásban, ám az alkoholba és magányba menekülő legendáknak előbb saját börtönükből kell kiszabadulniuk. Egy biztos: amikor a hajó végre kiköt, egészen más emberként lépnek újra a szárazföldre.

Az előadást a Winston Churchillt is játszó Hegedűs D. Géza rendezte, Greta Garbo szerepében Nagy-Kálózy Eszter, Nickként Csiby Gergely látható.

Fejléckép: jelenet az előadásból (fotó: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)