Egyedül az életműdíjas Molnár Piroska kapott az elmúlt évekhez hasonlóan bronzból készült szobrot, a többieknek be kellett érniük az emléklap mellé járó törékeny édességgel, amelyek közül a szeptember 20-i díjátadó gálát követő fogadáson több a csokoládék szokásos sorsára jutott: megették őket. A díjjal kapcsolatos spórolás döntése persze érthető, ha arra gondolunk, hogy idén a kritikus céh a gála teljes bevételét a menekültek megsegítésére ajánlotta fel. Nem fért volna bele, hogy több százezer forintot elköltsenek a szokásos, tortát formáló díjra – maradt tehát a tortabevonó.
Csak egy díj maradt érintetlenül – ha meg nem ette azóta valaki –, ifj. Vidnyánszky Attiláé, aki a legígéretesebb pályakezdőnek járó elismerést vehette volna át volt tanárától, a Brand rendezéséért szintén díjazott Zsótér Sándortól, azonban a Fideliónak adott korábbi nyilatkozatával összhangban nem ment el a díjátadóra és nem is volt jelen senki, aki átvette volna helyette a díjat. A nemzetis Brand egyébként a legjobb rendezésen túl a legjobb férfi alakításért járó díjat is kiérdemelte, amelyet Trill Zsolt vehetett át. A művész beszédében megjegyezte, hogy jó érzés magyar színésznek lenni – és szeretné még sokáig így érezni.
Az előadás sejthető, hogy a 2015-ös POSZT-on is jó eredményekkel szerepelt volna, ha Törőcsik Mari rosszulléte miatt nem marad el a második, zsűri általi megtekintésre szánt előadás. Láthatta viszont a közönség az újvidéki Bánk bán-előadást – ez az, amelyen a zsűriben helyet foglaló Ókovács Szilveszter nemtetszésének hangot adva elhagyta a nézőteret. Ahogy a nyári fesztiválon, úgy a mostani díjátadón is a legjobb női főszereplőnek járó díjjal gazdagodott a Gertrudist alakító Krizsán Szilvia.
A 2015-ös Kritikusdíj - csokoládéból (Fotó/Forrás: Forrás: Színházi Kritikusok Céhe)
A legjobb mellékszereplőnek járó elismerések átadásakor fellobbant némi (egyoldalú) vita a kategóriák helyességét illetően. Korábban Schiling Árpád – aki a mostani díjátadón több őt érintő jelölés ellenére nem volt jelen – sérelmezte, hogy a függetlenek külön kategóriában szerepelnek, miközben ők minden erejükkel azon vannak, hogy ne kezeljék őket külön a kőszínházaktól. Az idei gálán az egyik díjátadó, Janisch Attila rendező megjegyezte, hogy szerinte a mellékszereplő elnevezés rosszul cseng, hiszen esetenként rendkívül fontos szerepekről van szó, és szerencsésebb lenne az epizodista kifejezést használni. Az idei díjazottak Monori Lili a Katona Faustjából (nyolc szerep eljátszásáért) és Bercsényi Péter a Budapest Bábszínház Kabaré-előadásának konferansziéjáért.
Mind a Faust I-II., mind a Kabaré többször elhangzott még az este folyamán. Előbbi elnyerte a legjobb díszletnek (Ágh Márton munkája) és legjobb zenének (Dargay Marcell) járó díjat, valamint Márton László különdíjat vehetett át a mű újrafordításáért, utóbbi pedig a legjobb zenés/szórakoztató előadás díját érdemelte ki a Vígszínházban látható Koldusoperával közösen. A Kabarét rendező Alföldi Róbert a gálát övező showra utalva – erről később még lesz szó – megjegyezte, lehet, hogy pincékbe szorul vissza a művészet, de ez se baj, amíg van kinek játszani. Mellette Bodó Viktor vehetett volna át elismerést, őt azonban Eszenyi Enikő helyettesítette ezen az estén, aki megemlítette, hogy a Szputnyik – akikkel koprodukcióban készült a Koldusopera – megszűnése jövőbeni közös munkák sorától vette el a lehetőséget.
Több díjat is hazavihetett a szombathelyi Vitéz Mihály-előadás. Pilinyi Mártáé lett a legjobb jelmeznek járó díj, Székely Csaba pedig a legjobb új magyar drámának járó elismerést vehette át Radnóti Zsuzsa dramaturgtól, aki megjegyezte, kellenek a kritikusok, és kiemelte azt az esetet, amikor Csáki Judit mellett egységesen kiállt a szakma, miután a kritikust „igazságtalanság érte” – utalva a legutóbbi POSzT zsűrije körül kialakult zűrökre.
Kevés valódi beszéd hangzott el a díjazottak részéről, sokan úgy kezdték mondandójukat, hogy azért nem készültek, mivel nem hitték, hogy nyerni fognak. Az egyik leglazább színpadra lépés a hátizsákkal érkező Kovács D. Dániel rendezőé volt, aki A heilbronni Katicáért járó legjobb független előadásért járó díj átvételekor röviden csak a „fasza csapatnak” mondott köszönetet. Talán némi zavart okozhatott, hogy a díjat átadó Kulcsár Viktória – vélhetően az előadás címe miatt – úgy konferálta fel, hogy egy hölgy kapja az elismert. A kínos szituáció szerencsére elmaradt, mivel a rendező oldalán színpadra jött a főszerepet alakító Kurta Niké is, aki jelenlétével sokat hozzáadott a pillanat emelkedettségéhez.
Díjat kapott még Fodor Tamás Maya hajója-rendezése a gyerek- és ifjúsági előadás kategóriában, míg az est (egyik) csúcspontjaként a legjobb előadásnak járó elismerést Mohácsi János vehette át az Örkény Színház e föld befogad avagy SZÁMODRA HELY című előadásáért. A várakozás feszültségét egy meteor becsapódása fokozta, ami végül elmaradt, így a világ – és vele együtt a magyar színházi kultúra is megmenekült, azonban Boross Martin gála-rendezése borús képet festett fel egy olyan antiutópisztikus vagy posztapokaliptikus jövőről, amelyben se a közönség, se a szakma számára nem lesz fontos többé színházat csinálni. Ahogy Márton László megjegyezte, hanyatlani jó dolog – már ha a jelenünkre, amelynek alakításában tevékenyen részt veszünk, egy távolabbi jövőből mint a színházművészet gazdag időszakára tekinthetünk vissza.
A jövő pedig, így a Kritikusdíj jövője is a távolba vész, és a díjátadón színpadra lépő kritikusok élén a Céh éléről mandátuma lejártával hamarosan leköszönő Tompa Andrea is csak reményének tudott hangot adni, hogy lesz, aki tovább folytatja az általuk elkezdett munkát. Az évad elkezdődött, a színházi gépezet forog, a közönség pedig – soraikban az ítészekkel – a jelenlétével hozzájárulhat ahhoz, hogy legyen is értelme csinálni.
Nagy kár lenne, ha ez is olvadni kezdene.
hírlevél
