A Baltazár új bemutatója, a Por egy korábbi előadás, a Pitypang folytatása. Te dolgoztál abban az előadásban is?
Nem, ráadásul csak felvételről láttam, mielőtt elkezdtünk a Porral dolgozni. A Pitypang szövege a próbák közben alakult ki improvizációkból. A kiindulási pont Karinthy Frigyes azonos című verse volt, a történetet pedig főleg mozgással építette fel Réti-Harmath Olívia rendező és Farkas Dorka koreográfus. A Pornál már fontosnak tartották, hogy az alap egy drámaszöveg legyen, ezért kértek fel engem a megírására.
Vörös István (Fotó/Forrás: Hübner Dorka / Baltazár Színház)
Hogyan kapcsolódik a Por a Pitypanghoz?
A Porban azt próbáltam megmutatni, hogyan tükröződik a Pitypang világa a mában, egy mindennapibb, porosabb verzióban.
És mi inspirált legjobban a Pitypangban?
Leginkább a versek, hiszen azokból tudok legjobban kiindulni, a másik a szabadság, hogy nem kellett szabályos darabot írnom, aminek van eleje, közepe, vége, amiben van konfliktus, ahogy azt megszoktuk egy drámától. Persze eleje és vége a Pornak is van, és vannak benne minikonfliktusok is, de lehetőségem adódott a költészet felerősítésére a dramatikus szövegben.
Furcsa az az ellentmondás, hogy egyfelől azt mondod, Karinthy világát akarod megmutatni egy szürkébb, hétköznapibb verzióban, másrészt a szöveg mégis erősen lírai. Ráadásul a szöveg metaszinten is értelmezhető: mintha a színház világáról és a Baltazár színészeinek ebben elfoglalt helyéről is akarna beszélni…
A Karinthy-verssel való kapcsolatát inkább úgy értetettem, hogy egy elegáns, régi világ helyett jelenik meg a poros, betonos jelenünk. Képzeljük el például, hogy nézne ki most egy szép szecessziós épület, amit nem restauráltak megépítése óta – a versátiratok a Porban (Karinthy Pitypangján kívül elhangzik Juhász Gyula Anna örök és József Attila Spenót című verse) ezzel a gondolattal játszanak el. A színházról pedig azt akarja mondani a Por, hogy az egy ideje már unalmas és közepes produkciókat termel, és ez alól a nagyon jó színházak sem kivételek.
A Baltazárnak nagy szerencséje, hogy jellegéből fakadóan képtelen a középszerűségre. Ez a társulat sokkal több kreativitást igényel az alkotóktól, és ők is sokkal intenzívebben képesek jelen lenni a színpadon.
Olvasópróba a Baltazár Színházban (Fotó/Forrás: Hübner Dorka / Baltazár Színház)
Másfajta befogadói attitűdöt vár el a Baltazár a nézőktől is?
Szerintem elég, ha a nézők beülnek, és hagyják, hogy hasson rájuk egy-egy előadás. Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt volt az első közös munkám a társulattal, a Repülési engedély – angyaloknak, ami egy utcaszínházi előadás volt. Emlékszem egy esetre, amikor az arra járó munkások megálltak, nézni kezdték és ott maradtak.
Csak az nem hagyja magát beszippantani, aki eleve előítéletekkel érkezik Baltazárt nézni.
Nem lehet, hogy ez valami pszichés gát inkább?
Valójában a Baltazár arra is jó, hogy ezt a pszichés gátat átszakítsa. Azzal szembesít minket, hogy azok az emberek, akiket alapvetően hátrányos helyzetűnek gondolnánk, tulajdonképpen mennyit tudnak adni, mi mindenre képesek.
A te szövegeidből készül a Színházak éjszakáján az improvizációs délután is. Mi lesz ez pontosan?
Felvetettem a társulat vezetőjének, Elek Dórának, hogy készítettem egy kötetnyi József Attila-átiratot, ő pedig azt mondta, ha már nekem úgyis szeptember 20-án van az ötvenötödik születésnapom, akkor csináljunk belőlük egy projektet, és kicsit kapcsolódjon hozzám, a szerzőhöz a Színházak éjszakája programunk. Közben kiderült, hogy Kováts Kriszta rendező már dolgozott a csapattal három József Attila-versen, úgyhogy abból most kettőt pluszban átírtam.
Olvasópróba a Baltazár Színházban (Fotó/Forrás: Hübner Dorka / Baltazár Színház)
Jók a színészek improvizációs készségei?
Kicsit elő fogunk készülni a programra, de egyébként kitűnően tudnak a baltazárosok improvizálni. Emlékszem, mikor még csak ismerkedtem a színházzal, és beültem egy próbára, Elek Dóra azt az instrukciót adta két színésznek, hogy mozogjanak valamit a barátság témájára. Olyan koreográfiát mutattak be, hogy azt hitte volna az ember, hogy fél évig dolgoztak rajta. Réti-Harmath Olívia és Farkas Dorka a Pornál épp az improvizációs készségüket hozza mozgásba a mostani próbafolyamat alatt. Tulajdonképpen már a drámaszöveg megírását is részben ezek az improvizációk inspirálták.
Mint mondtad, másfél évtizede dolgozol már ezzel a társulattal. Miközben a szövegeket írod, a színészekre gondolsz? Rájuk írod őket?
Gyakran így volt, de most kivételesen kevésbé, a Porban ugyanis nem igazán rajzolódnak ki jellemek. Ennek ellenére az adottságokat nagyon figyelembe kell venni: van, akinek például nem könnyű kimondani egy hangot, van, akinek egyszerűen sokkal jobban passzol egy-egy mondat, mint a többieknek. Nagyon erős egyéniségek a Baltazár színészei, és ezért fontos, hogy íróként is jól ismerjem őket.
Forrás: Baltazár Színház
Fejléckép: Jelentet Az üstökös című előadásból (forrás: Baltazár Színház)
hírlevél
