Néhány gondolat az SZFE-ről címmel osztott meg videót közösségi felületén Csányi Sándor színművész, aki 2001-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Marton László osztályában.
Mint elmondja, az SZFE-vel kapcsolatban leggyakrabban hangoztatott kritika, hogy ott ideológiai képzés zajlik. „Én visszagondoltam arra, amikor oda jártam, hogy beszéltünk-e valaha ott politikáról bárkivel: és nem beszéltünk. Se tanárral, se diákkal. Semmiféle ideológiai képzés nem volt.”
A tanárokat ért azon vádra, miszerint az intézményt egy „szűk baráti kör” vezeti, a színművész úgy reagált, ez igaz. „Ez így is van évek óta, Zsámbéki, Ascher, Székely, Máté Gábor. Ők azok, akik meghatározó elemei a főiskolának.” Mint kifejti, mindenféle összeesküvéselmélet született arra, hogy ez miért lehet így, és ezeket nem is tudja megcáfolni, de hangsúlyozza: „az összeesküvéselmélet mellett nekem eszembe jutott egy másik szó, az pedig a szakértelem.
Lehet, hogy azért vezetik ők a főiskolát, mert értenek hozzá.”
Ezután az egyetemi éveire visszaemlékezve egy hosszúra nyúlt Csehov-próbáról mesél Székely Gáborral, majd megjegyzi, hogy aki irigyli tőle a tanári pozíciót, „annak azt kívánom, hogy hajnali fél 3-kor a színművészetis fiatalok játsszák el neki a Három nővér harmadik felvonását egymás után kétszer, mert megérdemli!”
Csányi szerint azért állnak ki sorra a tanárok mellett, „mert ezek az emberek életüket és vérüket, reggelüket, nappalukat, délutánjukat, éjszakájukat adták ezért a főiskoláért.” A diákokkal kapcsolatban megjegyzi, lenyűgözőnek találja, ahogy csinálják – „intelligensen, visszafogottan, elegánsan, elképesztően megszervezve az egészet, és nem esnek bele abba a szabadságharcos közhelybe, hogy üvöltök, és ha velem üvöltenek, akkor visszaüvöltök, hanem
csodálatos látni, hogy a gyűlölködésre tudnak értelmesen, intelligensen és szellemesen válaszolni.”
Fejléckép: Csányi Sándor (forrás: MOMkult)
hírlevél
