Színház

Csoda és csalódás

2017.02.27. 09:14
Ajánlom
Butaság egy vendégrendező kivételes teljesítménye nyomán elvárásokat fogalmazni egy társulat egyéb teljesítményeivel szemben, de az ember már csak ilyen – Zappe László három temesvári előadásról írt.

Kis csalódást okozott nekem a temesvári magyar társulat vendégjátéka a Szkénében. Néhány nappal korábban ugyanis láthattam a színház legújabb bemutatóját, Shakespeare 66. szonettjét, a szerb Kokan Mladenović rendezésében. A tizennégy sornyi angol szövegből – a magyar és román fordítás a látvány részeként háttérvetítésben jelent meg – nagyjából hatvanhat perces előadás készült. A számjáték természetesen érdektelen, bár a múló időt digitális órán követhetik a nézők. És ez már nem csak formális játék, hanem tartalmi gondolat: versenyfutás az idővel. Nem tudom, máskor hogyan alakul, a bemutatón az idő nyert. Akár ezt is vehetjük jelképes, tartalmi üzenetnek. Persze az ellenkezőjét is, ha úgy alakul. Nem az eredmény a fontos, hanem az igyekezet.

Shakespeare, Sonnet 66

Shakespeare, Sonnet 66 (Fotó/Forrás: Bíró Márton / temesvári Csiky Gergely Színház)

A szín közepén, a vetítővászon előtt a színház igazgatója, Balázs Attila áll, ő mondja – amikor mondja – a szöveget, ő szenvedi el a körülötte folyó táncos, mozgásszínházi jeleneteket, a verset értelmező rendezői megoldásokat. Ezek lényegében két fő irányba mutatnak. Az egyik, hogy a „Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál” kezdetű verset az erőszakos halálra, az akasztásra – kivégzésre, öngyilkosságra – vonatkoztatja Mladenović. Hurkolt kötelek lógnak a vetített képeken, valódi kötél tekeredik a verset mondó színész fejére. Elvakítja és elszemélyteleníti. Bárki lehet a tekervény alatt. Bármelyikünk. A másik irány a szonett társadalomkritikai mondandójának erős hangsúlyozása. Ez a halálvágy nem a később, főképp a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján divatos depresszió, lehangoltság, spleen, hanem az élettapasztatok következménye.

Shakespeare, Sonnet 66

Shakespeare, Sonnet 66 (Fotó/Forrás: Bíró Márton / temesvári Csiky Gergely Színház)

Mladenović mozgásszínháza a közviszonyok szenvedélyes bírálatából, azok elutasításából táplálkozik. Rendkívüli erejű előadás.

Butaság természetesen egy vendégrendező kivételes teljesítménye nyomán elvárásokat fogalmazni egy társulat egyéb teljesítményeivel szemben. De az ember már csak ilyen: mindenbe kapaszkodik, amiből reményt meríthet. A reménnyel meg együtt jár a csalódás kockázata. De meggyőződésem, hogy Liviu Lucaci darabja és rendezése, a Vértestvérek nem csak viszonylag, a magas mércéhez képest gyenge.

Vértestvérek

Vértestvérek (Fotó/Forrás: Bíró Márton / temesvári Csiky Gergely Színház)

A két személyes mű lényege, mint annyi más darabé is, hogy a múlt benyújtja a számlát. Egy házasodni készülő fiatal pár nagyjából az utolsó pillanatban szembenéz a múlttal. Kényes dramaturgiai helyzet: indokolni kellene, miért vártak egymás alaposabb megismerésére ilyen sokáig. Annál is inkább, mert az is kiderül, hogy régi, gyerekkori ismerősök, a fiatalember meg korábban is csaknem mindent tudott. Ez a minden pedig nemcsak az, hogy az ő apja üldöző volt, a lányé meg üldözött a korábbi rendszerben, hanem az is, hogy ők féltestvérek. A cím is erre utal. A szövegből persze az is kiderül, hogy tudat alatt talán éppen ezért vonzódnak egymáshoz. A kínos tudás tudat alá söprése ugyan magyarázat lehetne, elfogadhatnánk, hogy a vonzalom ereje megakadályozza az ellene ható tények tudatosítását. Ezt azonban a dialógusok nem motiválják kellőképpen. Az abszurdnak tetsző mondatok alatt puszta logikátlanság lapul.

Vértestvérek

Vértestvérek (Fotó/Forrás: Bíró Márton / temesvári Csiky Gergely Színház)

Pedig az előadás megérdemelné a pontos, jól felépített, alaposan kidolgozott szöveget. Rodica Elena Ştirbu díszlete gondosan megtervezett, jól komponált rendetlenséggel teremti meg az emlékezés padlását, azt a teret, amely elindítja a múlt megidézését, feltámasztását. Lőrincz Rita finoman átélt, aggodalmas elszántsággal nyomozza a régi idők eseményeit. Molnos András Csabát nehezebb helyzetbe hozza a szerep képtelensége. Melodramatikus érzelgősség vagy romantikus pátosz talán elfedhetné a fiatalember viselkedésének abszurditását. Ez azonban csak paródiaként kerülhetne mai színpadra. Adott esetben erről szó sem lehet. Marad a visszafogott mélabú. A nehézkesen kibökött vallomások fájdalmassága.

A darab ürességétől kong minden tehetséges igyekezet.
Guppi

Guppi (Fotó/Forrás: Bíró Márton / temesvári Csiky Gergely Színház)

A Guppi előadása azzal az előnnyel indul, hogy kipróbált, alkalmasságát sokszor bizonyított darabot játszanak. Vaszilij Szigarjev műve a divatos nyomorirodalom egyik mintapéldánya. Ügyesen megszerkesztett jelenetsor egy szerencsétlen, ostoba, elnyomott jólélek életéből. A vidékről a fővárosba került leány szinte kérkedik a tudatlanságával. Humoros, érzelmes, fordulatos mese. Nevetésre, együttérzésre, meghatódásra, meglepődésre egyaránt nyújt alkalmat a nézőnek. A játszóknak pedig képességeik megmutatására és a rendezői értelmezésre, hangolásra is bőven ad lehetőséget.

Albert Alpár díszlete jól illik a darabhoz, leginkább stilizált naturalizmusnak lehet nevezni azt, ahogyan megjelenik a kulisszaszerűen jelzett lakás. A szekrények mintegy kidagadnak a fakó falból.

Guppi

Guppi (Fotó/Forrás: Bíró Márton / temesvári Csiky Gergely Színház)

Mucsi Zoltán rendezésében mégis kicsit csetlik-botlik ez a jól megcsinált darab. Az első hosszú jelenet, amikor semmi egyéb nem történik, mint hogy a butuska fiatalasszony ügyetlenkedik látogatójával szemben, nem igazán működik. Nagy Dóra és Kiss Attila nehézkesen teremtik meg a feszélyezett helyzetet. Mintha színészként lennének feszélyezettek, nem a szerep szerint. A játékos kedélyű férjet vicces maszkkal alakító Asztalos Géza érkezése után viszont megelevenedik a játék. Hirtelen minden humorosra fordul. Csattannak a poénok. A darab fájdalmas lényege azonban így is elsikkad.

De bízzunk abban, hogy a Shakespeare-szonett is eljut egyszer hozzánk.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

A díva, akit a grúz szegénységből a világ tetejére segített az énekhangja

Tbilisziben született, Milánóban él, szerte a világon ünneplik. 2020-ban Japán és Kína mellett a Keresztény farsang sztárvendégeként Magyarországon is fellép „az operavilág Angelina Jolie”-jaként emlegetett szoprán, Nino Machaidze, aki magazinunknak karrierje lépcsőfokairól, múltjáról, jelenéről és jövőjéről is mesélt.
Klasszikus

Egy életet kell végigélni ahhoz, hogy valaki így tudjon zongorázni

Kurtág Márta emlékére szólt a zene szerdán a BMC-ben, a 94 éves Kurtág György játékát pedig videofelvételen hallottuk. Feleségének tett ígérete volt, hogy ezt a Mozart-szonátát adja elő.
Jazz/World

Jön Juan Diego Flórez – Íme a 17. VeszprémFest teljes programja

Az öt napos zenei fesztiválon duplázik a Jazz+Az, érkezik a Postmodern Jukebox és közönség elé lép a világ egyik legnépszerűbb opera csillaga, Juan Diego Flórez.
Könyv

Minden olvasója úgy érzi, róla szól - az Utas és holdvilág kultusza

Több mint 80 évvel megjelenése után az Utas és holdvilág népszerűbb, mint valaha. Nagy sikerű rádiójáték és színpadi előadás született belőle, nemsokára pedig film is készül - utánajártunk a kultregény titkának.
Vizuál

Eredeti művek – hamis kiállítás?

Lehet-e egy punkot klasszikus kiállításon bemutatni? Kifinomult bosszú a művészeti közegtől vagy egyszerű félreértelmezés?

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház interjú

„Lámpagyújtogató vagyok” – Interjú Spolarics Andreával

Decemberben elnyerte a legjobb epizodistáknak járó Aase-díjat, ő Kocsma Jenny a Koldusoperában, szívügye a tanítás, legközelebb az Aliz! c. ifjúsági előadásban láthatjuk Spolarics Andreát, a Budaörsi Latinovits Színház alapító tagját.
Színház magazin

Hogyan lett nagy író Bereményi Géza?

Mitől lesz valaki nagyformátumú író? Van rá recept? Vagy ez egy eleve elrendelés? Bereményi Géza esetében a legnagyobb játékos, maga az élet determinálta a sikert. Vagy a Teleki téri piac. Önmagáról, az Eldorádóról mesélt Huszárik Katának a JaSzalonban.
Színház interjú

„Érződik a darabon, hogy színész írta” – Interjú Brasch Bencével

Zach Braff fekete komédiáját, a Minden nagyon jó lesz című darabot tűzi műsorra az Átrium. Idegenek az éjszakában, egy elhagyott tengerparti nyaralóban. Poénos bemondásoktól, egymás zrikálásától jutnak el odáig, hogy színt valljanak magukról. A harmincötödik szülinapján végzetes lépésre készülő „házigazda” szerepét Brasch Bence alakítja.
Színház hír

Házastársi pingpong a Belvárosi Színházban

Stefan Vögel fordulatokban gazdag párkapcsolati vígjátéka Rába Roland rendezésében, Debreczeny Csaba, Szávai Viktória, Mészáros Máté és Járó Zsuzsa előadásában látható február 19-től.
Színház interjú

Ki milyen jövőt képzel el a Szabad Tér Színháznak? – Az aspiránsokat kérdeztük

Hárman adtak be pályázatot a Szabad Tér Színház vezetésére: Bán Teodóra jelenlegi ügyvezető mellett Benkő Nóra színművész és Somogyi Szilárd rendező. Lapunk megszólaltatta a három jelöltet.