Edmond Rostand mindössze 29 éves volt, amikor megírta Cyrano de Bergerac kalandos életét, a darab bemutatása óta hatalmas népszerűségnek örvend, leginkább az általa megfogalmazott örökérvényű igazságok miatt. A szerző valós személyről mintázta hősét, az előnytelen külsejű, ám tehetséges verselő alakja pedig az elmúlt 120 évben meghódította a világ színpadait. Legutóbb Martin Crimp szabad adaptációjában kelt életre.
Crimp drámájában megtartotta a verses formát, azonban a környezet, amelyben a szereplőit elhelyezte, a mai viszonyokat idézi. Az új feldolgozás számos díjat nyert hazájában – köztük a brit színházi világ legnagyobb elismerését, a Laurence Olivier-díjat is –, Magyarországon pedig Závada Péter átdolgozásában ismerhetik meg a nézők, aki Várady Szabolcs fordítását felhasználva nyúlt az alapanyaghoz Németh Nikolett dramaturgi közreműködésével.
Takács Zalán a Cyrano de Bergerac című előadásban (Fotó/Forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)
„Eleve nagyon játékos volt a szöveg, és fel volt frissítve aktualitásokkal, illetve rengeteg mostani popkulturális dologgal. Nekem az volt a feladatom, hogy ezeket az angolszász utalásokat magyar kontextusba helyezzem úgy, hogy megtartsam a szöveg játékosságát, sőt, ha lehet, még egy picit feljebb is turbózzam” – mesélt a fordítás kihívásairól Závada Péter, aki úgy érzi, ez a darab arról szól, hogyan tudunk a nyelvvel minél virtuózabban bánni.
A budaörsi Cyrano nem nélkülözi a magyar társadalomkritikai utalásokat sem, ezzel kapcsolatban Závada úgy fogalmazott:
Ez az előadás elég pofátlan,
abszolút beleáll ezekbe a mai utalásokba – akár politikailag is, és ez nem is baj, mert a színháznak bizonyos szintig feladata, hogy provokáljon”.
Pelsőczy Réka, a darab rendezője korábban már számos alkalommal beszélt a Cyrano aktualitásáról, az előadás március végi nyílt próbája után pedig még inkább erősödtek benne ezek a gondolatok. „Már az első nyersfordítás elolvasása után volt egy sejtésem arról, hogy Crimp miért gondolhatta, hogy a történetet idehozza a mába. Nagyon sok olyan téma megjelenik benne, ami vonatkoztatható a jelenre, az egyik ilyen a politikai-háborús helyzet, ahol a konzervatívok és a szabadelvűek ütköznek. De az a probléma is nagyon erősen benne van az anyagban, hogy egy ember képtelennek érzi magát a kapcsolódásra, mert annyira csúnyának látja saját magát” – mondta a rendező.
Koós Boglárka, Fröhlich Kristóf és Böröndi Bence a Cyrano de Bergerac című előadásban (Fotó/Forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)
„Az a gondolat, hogy nem vagyunk elegek önmagunkban, hanem ki kell találnunk valamit, hogy sikeresek legyünk és elfogadjanak minket, nagyon érvényes a mai világban. És az is, amiről nagyon keveset beszélünk, hogy a veszteségeink, hiányaink, sérüléseink milyen nagy felhajtóerőt adnak a fejlődésre, a kibontakozásra, hogy a hibáinkban rejlik a tehetségünk kulcsa is. És a művészet, a nagy művészet, hiába is tagadjuk, a sebeinkből, a gyengeségeinkből, a fájdalmainkból szökik szárba” – tette hozzá.
Hogy mennyire aktuális és mai a darab, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a próbaidőszak alatt is folyamatosan alakítottak a szövegen annak érdekében, hogy a jelenetek minél teljesebbek és komplexebbek legyenek. Így kerültek be az előadásba
kortárs magyar költők és slammerek – Simon Márton, Kemény Zsófi, Szabó T. Anna, Balla Gergely, Beton.Hofi és Oriza – vendégszövegei is,
tovább erősítve az eredeti mű aktualizálhatóságát.
Ilyés Róbert a Cyrano de Bergerac című előadásban (Fotó/Forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)
Ahogy a szöveg és a téma elemeli a történetet a 17. századból, úgy illeszkedik a díszlet és a jelmez is ehhez a kortalansághoz. A szimbolikus, sárga tónusú térrel Tihanyi Ildi a mozgalmasságot és a játékosságot fejezi ki, Juristovszky Sosa jelmezei pedig a színek és anyagok rétegezettségével a szereplők hétköznapiságára utalnak.
A megjelenés mellett Bocsárdi Magor felel a látványvilághoz illő zene és sound designért, Bodor Johanna koreográfus pedig azért, hogy az alkotók által megálmodott, különleges kialakítású térben a szereplők minél otthonosabban mozogjanak, és létrejöjjön a színpadon és a nézőtéren egyfajta összművészeti produkció.
Mivel a színészek az előadás bizonyos pontjain a nézők között játszanak, a még teljesebb élmény érdekében a színház a közönség körében is dress code-ot hirdetett, amely természetesen nem kötelező, csak ajánlott. A ruhákon és kiegészítőkön megjelenő színvilág, alkalmazkodva a színpadon domináló elemekhez, sárga, zöld, kék és/vagy szürke, amit a csíkos minta egészít ki.
Az előadás címszerepében Böröndi Bence látható, partnerei pedig Koós Boglárka, Fröhlich Kristóf, Bohoczki Sára, Juhász Vince, Sas Zoltán, Mertz Tibor, Ilyés Róbert, Atlasz Barnabás, Takács Zalán, Bregyán Péter, Németh Áron Valentin és Bot Ádám.
Az előadás színlapja és a jegyvásárlás itt érhető el.
Támogatott tartalom.
Böröndi Bence Fröhlich Kristóf a Cyrano de Bergerac című előadásban (fotó / forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)
hírlevél
