Színház

Dallamos trágárság

2015.06.12. 10:00
Ajánlom
Bertolt Brecht és Kurt Weill Koldusoperája a zenés színház egyik remekműve. A POSZT versenyprogramjában látható produkciót a Békéscsabai Jókai Színház jegyzi.

Egyszerre opera, musical és operett, valamint mindezek paródiája. Bár a darab a 20. századi színházi avantgárd része volt, mára már klasszikus rangra emelkedett, hiszen olyan, azóta számtalanszor feldolgozott „slágerek" hangzanak el benne, mint a Cápa-dal, az Ágyú-dal vagy a Salamon-dal.

A londoni Soho legmélyén - koldusok, kurvák és bűnözők világában - Bicska Maxi, a sármos rablógyilkos titokban feleségül veszi Jonathan Jeremiah Peachum, a koldushálózatot működtető üzletember egyetlen leányát. A viktoriánus Anglia szolgáltatja a történelmi hátteret a meséhez, melyben a koldusok királya bosszút áll a bandavezéren lánya elcsábításáért. Katkó Ferenc rendezésében Bicska Maxit Borovics Tamás alakítja, Jonathan Jeremiah Peachumot Tege Antal játssza, Polly Peachum szerepében Gubik Petra látható, míg Tigris Brown megformálója a rendező, Katkó Ferenc lesz. Celia Peachum szerepében Kara Tünde lett volna látható, ám a művésznőt jelenleg a gyulai kórház intenzív osztályán ápolnak, ezért szerepét hangbeolvasással pótolják.

A Békéscsabai Jókai Színház előadása Balogh Tibor javaslatára került a POSZT versenyprogramjába. A válogató gondolatai: "Katkó Ferenc diplomamunkája (Kijevi Színművészeti Egyetem, színházrendezői szak). Rendező és koreográfusa érzékletesen elkülöníti a koldusok, tolvajok és utcalányok szervezeteinek bűnhálózatát, úgy azonban, hogy együttesen, elegyedésükben az utca népét alkossák. Ugyanazon nép, a lelke egyik csücskéből kolomposáért bégető nyáj; a másikból vezérelve, a kivégzőoszlop körül vérvágyóan tülekedő tömeg. Az atmoszférateremetésben érvényesül a kijevi iskola hatása: a smirgli és a bársony érdessége egymásra vetül: gyöngéd a durvaság, a trágárság dallamos. Brecht-közeli előadás: a (német) közönség szentimentalizmusát csúfoló, ugyanakkor azt egy játékosan negédes (ironikus) pukedlivel kiszolgáló gentleman ajándéka."

Ugyancsak Balogh Tibor írja kritikájában: "Bertolt kényelmetlen fickó lehetett, valószínűleg az augsburgi gyáros apuka sem igazán lelkesedett harcos szocialistává érő gyermeke irányvétele láttán. Az ő meghökkenésénél talán csak a szovjet ősbirodalom esztétáinak ellenszenve volt nagyobb: a kapitalizmus gépezetét leleplező műveit ideológiai alapon elvtársinak kellett tekinteniük, az üzenetformálás módja - a nézői együttérzés kialakulását csirájában elfojtó (elidegenítő) hatások (kifelé beszélés, sarkosság, pedagógustónus) - azonban ellenkezett az ábrándos (költői) színház orosz ideáljával. Sem a kortárs rendezők, sem utódaik nem érezték sajátjuknak a brechti színpadkultúrát. Jurij Petrovics Ljubimov, a moszkvai Taganka Színház fiatalon legendássá lett művészeti vezetője, 1981-ben színre vitte a darabot Budapesten, a Nemzeti Színházban.

Igen rövid időre, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor vezette akkor a társulatot. Az egyébként az első pillanattól az utolsóig széthúzó kompánia ez alkalomra összefogott, és teljesítményükkel igen magas színvonalon megfeleltek a dialektikus színház kritériumának. Persze, a színházi dialektika természetéből fakad, hogy esztétikai állításokból és tagadásokból (ízlésfeleselésből) gyúródik ki az egység. Az ízlésfeleselés eklektika, az eklektikusság eredménye pedig lehet remekmű, vagy zagyvalék."

Az előadás végkicsengésével kapcsolatban Hrecska Renáta a Magyar Hírlap kritikájában megjegyzi: "Brecht jól bánik a néző lelkével mindvégig, ugyanakkor az eredeti happy end meglehetősen erőltetett és kétségkívül hiányérzetet szül - hiába apellál arra, hogy az élet nehézségét belátva majd a megbocsátás kerekedik felül. Katkó Ferenc ezt a fonalat egyetlen keserű hahotával elvágja, és kétségkívül jól is teszi" - teszi hozzá a kritikus.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Tánc

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Vizuál

Hollywood elfeledett férfi ikonja

James Dean és Marlon Brando mellett a legnagyobb sztárok közé tartozott - míg rájuk azonban ma is emlékszünk, Montgomery Cliftnek csak zseniális filmjei maradtak fent.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház poszt 2018

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Színház magazin

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Színház gyász

Elhunyt Paudits Béla

Szerda délután a kórház intenzív osztályán érte a halál a 68 éves színészt.
Színház fesztivál

Improvizáció, felolvasószínház, asszonysorsok – feljegyzések a POSZT első napjairól

A fesztivál jó, mert aránylag rövid idő alatt egy helyen lehet látni számos előadást, amelyekért különben sokszáz kilométert kellene utazni. A fesztivál rossz, mert semmit sem lehet a neki való helyen látni, úgyhogy amit látunk, az szinte sohasem az igazi. Szóval mindennek megvan a színe és a visszája.
Színház angyalok amerikában

Harry Potter és az Angyalok taroltak a Tony-n

A zenekar látogatása című közel-keleti témájú musical, a Harry Potter-darab és az Angyalok Amerikában vihette haza a legtöbb díjat a vasárnap este a New York-i Radio City Hallban megrendezett 72. Tony-díjátadó ceremónián.