Színház

Dánok bárhol

2014.03.30. 07:30
Ajánlom
Bagossy László rendezésében Hamlet oda kerül, ahova előzőleg már egy egész nép megérkezett: az őrület határára. Rólunk szól? Igen. Fontos előadás? Igen. Megnézzük? Feltétlenül. KRITIKA

Milyen az, ha az új király államügyeit a királyi palotából egy stadionba szervezi át? Milyen, ha ez az uralkodó állandó közeget teremt egy csapat dán-sávos (tudniillik piros-fehér csíkos) ultrának? A válasz meglehetősen egyszerű: nyomasztó. Még szerencse, hogy mindez tőlünk távol, egy bizonyos rothadó Dániában történik.

Ha pedig mégis párhuzamokat vélnénk felfedezni a mi közép-kelet-európai valóságunkkal, úgy azt az Örkény előadása minden további nélkül megengedi. És valóban, van itt minden: alkotmánytól öklendező címszereplő, színházban bóbiskoló államférfi, a hatalom körül zsizsegő szervilis csipetcsapat, satöbbi. Bagossy Hamlet-rendezése mindezek ellenére sem válik politikai röpirattá, nem a botegyszerű kikacsintásokra hajaz, csupán néhány erősebb - meglehetősen pontos és ismerős - vonással hátteret teremt a hatalmi játszmáknak.

A helyszín ugyanis öt felvonáson keresztül egy piros székes lelátó (díszlet: Bagossy Levente), benne megannyi ősdán szittyával, vikinggel tülkös sapkákban, nemzetiszín mázzal az arcukon. Ez a szotyihéjban tobzódó B-közép lenne a jobban teljesítő nemzet, amelynek csúcsára rendezkedett be az új király, Claudius, és ez az, amelytől úgy különbözik a dán királyfi, mint vuvuzela a pánsíptól.

Hamlet válsága régen nem volt ennyire világos és egyértelmű - ahogyan rég nem volt ennyire könnyed és erős maga Polgár Csaba sem (legutóbb talán épp a másik színészt próbáló feladatában, a Peer Gyntben. Úgy látszik, a nagy formátumok állnak neki igazán jól). Széthullott családjával szemben ott van Polonius, és az őt puszicsokorban ölelő gyermekek, értelmiségi attitűdjével szemben a dán népnemzeti vircsaft. Támasza, Horatio az erős dramaturgiai munka következtében szinte kikerült a darabból. Őrülete nem egyszerűen színjáték, hanem a valóság határát súroló tébolyult zavar, ez a Hamlet bár tervez, tervei esetlegesek, ötletszerűen légből kapottak, akár egy kamaszéi. Jelmeze szoknya és egy olykor angyalszárnnyá változó tütü, arcát rúzs borítja, akár egy bohócét, fejéből napraforgó csúcsosodik (jelmez: Ignjatovic Kristina).

Hogy a fordítás mennyire Nádasdy Ádámé és mennyire Gáspár Ildikó dramaturgé, azt nehéz lenne eldönteni, a végeredmény szempontjából pedig majdhogynem másodlagos a kérdés. A magyar Shakespeare-ből végleg eltűntek az archaizáló formák, Nádasdy egyébként is gördülékeny szövegét vaskos, hétköznapi, és mindenekfelett könnyen hozzáférhető réteggel borították be. Aki eddig irtózott a színpadi bazmegektől, az ezután is fog, aki pedig épp most szokja, annak számtalan örömteli pillanatot fog hozni az előadás, élen Gálffi László Sírásójával, és az ő pajzán versciklusával.

Bagossy László minden keserű aktualitás ellenére is vígjátékot rendezett, aminek hátterében épp egy nemzet süllyed el. A fordítással szoros összhangban válnak elrajzolttá a szereplők: a valakihez (látszólag nem sokat gondolkodik azon, kihez) végtelenségig lojális, beszédkényszeres gegfelelős, Polonius (Csuja Imre), a Sírásóként és Színészként egyaránt bon mot-kat szóró Pogány Judit, vagy a szervilizmusukat fel sem ismerő lézengő ritterek, Rosencrantz és Guildenstern, azaz Vajda Milán és Ficza István - egytől egyig mind a poén oldaláról érkeznek az előadásba. Ellenpontként pedig elsősorban Znamenák István trónbitorlója szolgál. Claudius itt nem a hatalomtól megrészegült tébolyult diktátor, nem is az ördögi terveket szövő autoriter uralkodó, hanem kimért, jól öltözött technokrata: imáját nem valami felsőbb erkölcsi dilemma, hanem az abból származó haszon teszi bizonytalanná. Kókai Tünde Ophéliája törékeny, a nagyok játszmáiból mit sem értő bakfis, aki ugyanazzal a passzivitással asszisztál a kataklizmához, mint maga a királyné (Gertrúd szerepében Für Anikó).

Az előadásvégi feloldozás - ahogy, már azelőtt is oly sokszor - elmarad. Fortinbras (Dóra Béla) ugyan belép az immár tetemekkel borított színpadra, de nem rivális uralkodóként, nem ellenfélként, hanem idegennél is idegenebb kívülállóként. A nyelvet nem beszéli, az előadás utolsó mondatai tolmácson keresztül (Neudold Júlia nagyszerű közreműködésével) norvégul hangzanak el, emberei nem harcos stadionbarbárok, hanem urbánus-normcore vasárnapi lézengők: hullahegyek fölött értetlenül állnak, fényképezkednek. Kik voltak ezek, mit akartak? A valami dánok, bárhol.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Zenés színház

Kovács János az Operaház korrepetitorainak munkáját méltatta

"Szívből gratulálok nagyszerű billentyűs kollégáimnak" - írja.
Klasszikus

Jascha Heifetz ujjai lassított felvételen: ezért volt ő a 20. század Paganinije!

A filmrészlet az 1951-es Of Men and Music című portréból megmutatja, hogy a mindig tökélyre törekvő Heifetz milyen technikás játékos volt.
Klasszikus

Lehet, hogy hiába gyakorolsz, minden a genetikán múlik

Sokan úgy tartják, hogy a kimagasló eredményekhez gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás kell. Nos, ez nem igaz, sokkal több múlik a genetikán.
Könyv

Kukorelly Endre egymillió forintot ajánlott fel a Baumgarten-díj visszaállítására

Az író közösségi finanszírozásból javasolja a díj felélesztését, reagálva a nemzeti ünnepen kiosztott állami kitüntetések körüli visszásságokra.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház interjú

Mácsai Pál: „Az egypercesek nem csak intellektuális sziporkák”

Egy nemrégiben tartott irodalmi beszélgetés egyik vendége Örkény István „magyar hangjának” nevezte Mácsai Pált. Az Azt meséld el, Pista! című monológot huszonhárom éve adja elő a legkülönbözőbb helyszíneken. A Zsidó Művészeti Napokra is Örkény-esttel készül.
Színház ajánló

Őszi szonáta Udvaros Dorottyával - Utoljára a Thália színpadán

Az Ingmar Bergman híres filmjének első forgatókönyvéből készült Őszi szonáta című előadás utoljára kerül műsorra a Thália Színházban, március 22-én.
Színház magazin

„Az erőszak nem olyan dolog, amivel haknizik az ember”

Ezzel a mondattal világította meg Veiszer Alinda az abúzust átélők hallgatásának okát. A Jó kérdés, a Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat sorozata márciusban a színházi erőszak témáját járta körül. A beszélgetés, amelynek vendégei dr. Bánki György pszichiáter, publicista, Létay Dóra színművész és Máté Gábor színművész, rendező, színházigazgató, egyetemi tanár voltak, nem csupán és nem is elsősorban a #metoo-ról, hanem a hatalmi helyzetekről, egészségtelen szituációkról szólt.
Színház voith ági

Zongoraművésznek taníttatták, mégis inkább édesanyja nyomdokaiba lépett – Voith Ági 75 éves

Már debütáló előadása, A kaktusz virága megmutatta komikusi és zenei tehetségét, partnere pedig későbbi férje, Bodrogi Gyula volt. Március 17-én ünnepli hetvenötödik születésnapját Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő. 
Színház józsef attila színház

Fehér Anna és Létay Dóra is állami kitüntetésben részesült

Március 15-ei nemzeti ünnep alkalmával a József Attila Színház két színművésze is állami elismerésben részesült. Fehér Anna Érdemes Művész-díjához és Létay Dóra Jászai Mari-díjához is gratulálunk.