Az I. Erzsébet Szikszai Rémusz negyedik rendezése, amely mind korábbi, mind későbbi munkáit tekintve szépen illeszkedik pályája tematikus ívébe: az angol dráma a politika és a színház viszonyát helyezi középpontba, méghozzá egy független színitársulat munkáján keresztül. A vándorművészek az uralkodók versengését éneklik (pontosabban: énekelnék) meg erőteljes és igencsak szabadjára engedett iróniával, ám a hatalom emberei meg-megszakítják előadásukat.
A Szkénében elhangzó mondatok a történelmi háttér ellenére igen frissen hatnak, hiszen Szikszai Rémusz Várady Szabolcs fordítása alapján gondos dramaturgiai munkával a maga nyelvére igazította a szövegkönyvet, Kovács András Ferenc dalai pedig szintén a történet játékos aktualitását hangsúlyozzák.
I. Erzsébet (Fotó/Forrás: Mészáros Csaba)
Ebbe a már-már szemtelen játékba csatlakozik az a később sokat emlegetett rendezői megoldás is, miszerint a darabbéli nőket mind férfiszínészek formálják meg: I. Erzsébetet Fodor Tamás, Stuart Máriát Bercsényi Péter, Medici Katalint Kaszás Gergő, Fülöp spanyol királyt Tóth József alakítja, mellettük pedig színre lép az előadást boszorkányként levezénylő Nagypál Gábor, illetve Keresztény Tamás, Herczeg Tamás és Király Attila is, akik több epizódszerepben is megmutathatják színészi eszköztárukat. Az I. Erzsébet egyetlen női szereplője Bodor Johanna.
„Így hitelesebb. Meg akartam mutatni, mekkora tárháza van a színésznek, hogy a színész nemtelen. Androgün lény. A jó férfiszínész legalább annyira feminin, mint amennyire férfias.
Mindig ott van mindkét oldal. Nagyon fontos, hogy mi mögé bújik az ember, milyen maszkot ölt. Erzsébet királynő egy magánál csúnyább, férfias maszk mögé bújt. Lárvaarcú figurát csinált magából, kitalálta a „szűz királynő” szerepet, amivel érinthetetlenné tudott válni. Így védelmezte magát a világgal szemben” – nyilatkozta Szikszai Rémusz a Revizornak adott interjújában.
I. Erzsébet (Fotó/Forrás: Mészáros Csaba)
Az előadás színház a színházban technikája olyan világot teremt, amely egyrészről képes árnyaltan megmutatni a középkori Anglia hatalmi játszmát és azok rejtett mozgatórugóit, másrészt pedig a színitársulat munkájával egyszersmind reflektál is a korra – a múltra és a jelenre.
„A tudatos és éber állampolgár muszáj, hogy kritikus legyen a hatalommal. A fölötte állóval, a maga fölé választott hatalomgyakorlóval. Ez a dolga. Mert csak így fog javulni a dolog.
Ha az ember problémát lát, akkor jelezze. Ha csak arról beszélünk, hogy a dolgok nagyon jók és nagyon szépek, azzal nem vagyunk előrébb. Azok lélekmelengető hazugságok, de önmagukban nem visznek előbbre.
Személy szerint én nagyon tartok a meggyőződéstől, a meggyőződött emberektől. A meggyőződött művészektől is. Ha meg van győződve annak a megfellebbezhetetlen és egyedüli igazságáról, amit csinál, akkor abba lehet hagyni. Akkor megtalálta a válaszokat, hagyja abba és csináljon mást.” – nyilatkozta Nagypál Gábor a 7óra7-nek.
I. Erzsébet / Fodor Tamás (Fotó/Forrás: Mészáros Csaba)
Az előadást nem csak a közönség, de a szakma is díjazta: a színikritikusok négy kategóriában is jelölték (a legjobb független színházi előadás, a legjobb férfi főszereplő, a legjobb férfi mellékszereplő, a legjobb jelmez), amelyből kettőt el is nyert; Fodor Tamást a legjobb férfi főszereplő, míg Kaszás Gergőt a legjobb mellékszereplő elismerésével jutalmazták. Az előadást emellett beválogatták a Pécsi Országos Színházi Találkozó 2014-es versenyprogramjába is, ahol e két kategória díját ugyancsak a társulat két színésze nyerte el, a POSzt külföldi zsűritagja, Jean Pierre Thibaudat, a metz-i Passage Fesztivál kurátora, pedig meg is hívta a társulást a rangos szakmai találkozóra.
A Vádli Alkalmi Társulás öt évad után végleg búcsúzik a királyi viszályoktól, ám új bemutatójukkal, a III. Richárd betiltva, szabad átdolgozás Vszevolod Emiljevics Meyerhold utolsó rémálma nyomán című előadással, néhány évszázadnyi ugrással bár, de ismét a hatalom, a színház és a cenzúra kusza viszonyai között találhatják magukat.
Fejléckép: Vádli Alkalmi Társulás / Mészáros Csaba
hírlevél
