Hét év társulati munka után döntöttél úgy, hogy eljössz Veszprémből, most pedig a Spirit Színházban láthatnak a nézők.
Szabadúszóként folyamatosan új és új helyzetekben találjuk magunkat. Az ember kívülről egy idő után még pontosabban látja, hogy milyen egy jó csapathoz tartozni. Bár a néhány évvel ezelőtt E-Mancik Színházi Manufaktúra néven alapított társulatunk állandó az életemben, a megszokott négyesünkön kívül is van igényem más, színházi kötődések kialakítására. Most a Spirit Színházban az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy az Ünnep című darab bemutatója után azonnal próbálok még egy előadást, a Velencei kalmárt, így van lehetőségem felvenni az ottani ritmust, jobban beleengedni magam a színház életébe.
Dobra Mara az Ünnep című előadásban (Fotó/Forrás: Gergely Beatrix)
Milyen lesz az Ünnep?
A történet karácsonykor játszódik, amikor is az ünnep alkalmából újra egyesül a család: a harmincas éveiben járó lány, aki már rég külön, a fővárosban él és szerkesztőként dolgozik, hazautazik a szüleihez vidékre és viszi magával az új udvarlóját is. A szituáció már alapból magában rejti a konfliktus lehetőségét, hiszen Évát a szülei már nagyon rég nyomasztják a párkereséssel, családalapítással, nagy elvárásokkal várják lányuk párját. A szülők és a gyerek közti dinamika nem sokat változott, csak azért, mert az egy szem gyerek felnőtt. Ebben a családban senki nem vigyáz arra, mit mond, az este folyamán pedig szép lassan bontakoznak ki az eltemetni kívánt konfliktusok.
S bár az alapvetően vígjátéki helyzetek próbái közben is muszáj volt mélyebbre ásni, nagyon élveztük a munkát, sokat nevettünk, és reméljük, a nézők is hasonlóan lesznek ezzel.
A színlap azt ígéri, a nézők is kicsit magukra ismerhetnek majd. Te magadra ismertél?
Hasonlóan temperamentumos családban nőttem fel, bár én nem vagyok egyke, hárman vagyunk testvérek. De ahogyan az a legtöbb családban, így nálunk is jellemző, hogy a gyerekek egyik legfontosabb törekvése a szülői minták levetkőzése, a vélt vagy valós gyerekkori sérelmekkel való állandó szembesítés, a társadalmi elvárásokkal való szembenállás. S bár az előadásban általam alakított Éva egy inkább befelé figyelő, magányában is elégedett figura, más habitusú, mint én, az általa képviselt problémákhoz abszolút tudok kapcsolódni.
Nekem például megadatott, hogy van egy kislányom, de néhány évvel ezelőtt ezt nem tudtam volna magamról elképzelni. Illetve számomra nagyon izgalmas egy író ember bőrébe bújni.
Nagyon szeretek írni, de valahogy soha nincs rá időm. Jól esik elképzelni egy olyan életet, ahol állandóan szövegekkel foglalkozom. A Velencei kalmárban rám váró szerep viszont egészen más.
Dobra Mata az Ünnep című előadásban Juhász Rózával és Jantyik Csabával (Fotó/Forrás: Gergely Beatrix)
Miben hasonlít Portia Dobra Marához?
Olyan, mint én napszemüvegben és magassarkúban. Hasonlóképpen harsány.
Miközben egy végtelenül halk szavú színésznővel ülök szemben.
Nagyon erős ez a kettősség bennem. A munkámban végletekig alázatos vagyok, de szeretem, ha valaki kiáll az igazáért, a számára fontos ügyekért. Bár a civil életben sokszor nehezen kommunikálok, mégis szeretem az erős színeket, a harsányságot, a punkot, fontosnak tartom a hangos véleménynyilvánítást.
Könnyen megtaláltad a spirites csapattal a közös hangot?
Jó oda megérkezni, remek emberekkel találkoztam. És van a levegőben valami felszabadító. A velencei kalmárban sok fiatallal fogok együtt dolgozni, sok a csillogó szem, ez nagyon inspiráló.
Még mindig furcsa magamat a kevésbé fiatal kategóriába sorolni, nem veszek igazán tudomást az eltelt évekről, elfelejtem a hivatalos koromat.
Mai napig van 16 éves szerepem: évek óta kiskorú prostituált leányanyát játszom a Halmozottan hátrányos helyzetű angyalok kara című darabban.
Dobra Mara az Ünnep című előadásban (Fotó/Forrás: Gergely Beatrix)
Vagyis fontos a színház társadalmi szerepvállalása.
Nem tudatos döntés, de magával ragadnak bizonyos ügyek. A társadalmi igazságtalanságokra én a színpadról tudok leghatékonyabban reagálni. És bár ez sem tudatos választás, de speciálisan női témák találtak meg az elmúlt években, és úgy tűnik, még bőven van miről beszélni.
A női összetartozás a három kolléganőddel, Sárközi-Nagy Ilonával, Szirmai Melindával és Tarr Judittal alapított, már említett E-Mancik Színházi Manufaktúra darabjaiban kap lényeges szerepet.
Először csak az volt a fontos, hogy az évek alatt felgyülemlett dolgainkat végre kimondhassuk. Saját szükségletként született meg Verslábak neccharisnyában című estünk. Mert mindannyian úgy éreztük, a lírát igazságtalanul hanyagoljuk – színházban és magánéletben egyaránt.
Ebben az előadásban saját magunkat boncolgatjuk, kortárs és XX. századi költőnők versein keresztül.
Majd jött a Szomjas férfiak sört isznak helyettem – ebben a darabban már saját szövegekkel dolgoztunk. Mostantól viszont koncepciózusan szeretnénk bizonyos témákhoz nyúlni. Talán most értünk meg arra, hogy együtt segítsük célba a mindenféle közös nehéz zászlót. Az évadban három előadás elkészítésére tettünk ígéretet, darabot készítünk anyaságról, a nők és a haza kapcsolatáról, illetve szintén saját szövegeinken keresztül a gyerek- és kamaszkorba repítenénk a nézőt. (HJ)
hírlevél
