Dömötör András (Fotó/Forrás: Lupi Spuma / Orlai Produkciós Iroda)

- Olyasféle előadás lesz, mint az AlkalMáté Trupp produkciói?

- Valamennyire igen, mert az alkotók többsége ugyanabból a műhelyből jön, és a Second life-ban is részben improvizációkból születő jelenetek lesznek. De a társaság kiegészül másokkal is, így az egykori egri színházi közösség utódcsapataként is értelmezhető ez a felállás. Az én érdeklődésem viszont máshonnan ered:

hiszek abban a színházi formában, amely a színészek személyes történeteire épít

– ezt nem az AlkalMáté Trupp találta ki –, sőt azt gondolom, hogy ez a kortárs magyar drámaírás szemszögéből sem érdektelen kísérlet. Talán így el tudunk valamit mondani a generációnkról.

- Kinek az ötlete volt, hogy létrejöjjön a Second life?

- Orlai Tibor hívott rendezni pár éve. Akkor még nemet mondtam. Időm sem volt, de a helyzetből sem tudtam volna mit kihozni. Aztán valamikor tavaly volt egy pillanat, amikor kezdett kirajzolódni a Tibor körül formálódó csapat. Pletykálták, hogy ki hagyja ott a korábbi társulatát, ki menne Orlaihoz. Eszembe jutott, hogy ebben a formában szívesen elkezdenék velük dolgozni, és felhívtam Tibort. Fontos volt, hogy a barátaimmal és itthon csináljak valamit. Lehetett volna darabot keresni, de azt gondoltam, minek, amikor tele vagyunk történetekkel.

Kapcsolódó

Orlai Tibor szövetségre lép legközelebbi művészeivel

Az Orlai Produkciós Iroda még szorosabbra fűzi a szálakat azokkal a művészekkel, akikkel az elmúlt években rendszeressé vált az együttműködés. Orlai Tibor hangsúlyozza: nem társulatot épít.

- A színlapon olvashatók szerint a darab írói: Benedek Albert, Dömötör András és a társulat. Hogyan képzeljük el ezt a csoportos írói tevékenységet?

- Alberttel már írtunk együtt darabot egy berlini felkérésre, onnan ismertem őt. Én hozom az alapötletet, amit kitárgyalunk a találkozókon. Minden színész elmondja a saját ötleteit, sok jó mondatot rögzítünk is. A következő szakaszban Alberttel írunk ezekből pár ajánlatot, amit a próbákon továbbfejlesztünk, majd Deés Enikő dramaturggal hármasban véglegesítünk. A folyamat egészét írói munkának is látom, és szeretném, ha ilyen értelemben is érvényes szövegek születnének.

- Mi az előadás alapgondolata, ami összefűzi a szereplőket?

- Az alapgondolat nagyon egyszerű: mi lett volna belőlem, ha valami máshogy alakul az életemben, vagy milyen eltitkolt életem van? Tehát ezek fiktív történetek lesznek, de elkerülhetetlenül személyesek.

Second life

- Mennyi lesz benne a fikció, mennyi a valós történet?

- Valós helyzetek annyiban fordulnak majd elő, hogy látunk olyan fordulópontokat a színészek életéből, amik tényleg megtörténtek, de aztán a be nem következett irányt mutatjuk meg.

- Mennyi lesz benne az improvizáció?

- Az előadásban már nagyon kevés, nem is lehet sok, hiszen ezt majd adott esetben hetek kihagyása után is el kell tudni játszani, mint egy klasszikus színdarabot.

- Hol tartanak a munkával?

- Gyűjtögetünk, még lesznek átbeszélések, aztán egy hétre összeülünk írni.

- Miért lesz érdemes megnézni az előadást? Kiknek ajánlja?

- Abból, ami eddig látszik, az derül ki, hogy biztosan szórakoztató lesz és meglepő. Azoknak ajánlom, akik szeretik ezeket a színészeket, és akik nyitottak egy gondolati játékra.

- Kit tisztelhetünk a second Dömötör András személyében?

- Ha azt kellene megfogalmaznom, hogy most ki vagyok, akkor elsősorban külföldi rendezőként írnám le magam, aki alapvetően Németországban, Ausztriában és Svájcban dolgozik, de a second life-om az, hogy magyar rendező vagyok, aki boldog az itthoni helyzetétől.