Mintegy 39 társulat tagjai választották ki szavazataikkal a három jelöltet, akik közül a közönség voksai alapján adják át a Kaszás Attila-díjat szeptember 7-én, a tatabányai Jászai Mari Színházban. A díj a magyar nyelven játszó színművészek szakmai és emberi elismerésén túl Kaszás Attila színművész szellemi hagyatékának ápolását szolgálja, hisz a fiatalon elhunyt színész mindig komoly szerepet vállalt azon társulatok közösséggé formálásában, ahol dolgozott. A díj odaítélésének egyik fő kritériumaként a kiemelkedő mesterségbeli tudás és művészeti teljesítmény mellett az adott társulatban vállalt jelentős közösségépítő szerepet jelölték meg az alapítók.
A díjazott személyét a magyarországi és határon túli, állandó társulattal rendelkező kőszínházak, valamint a jelentősebb alternatív színházi műhelyek tagjai maguk közül választották az eddigi években. A megalapításkor a cél az volt, hogy ne zsűri vagy kuratórium döntsön a díjazott személyéről a kétfordulós szavazáson, hanem maguk a színészkollégák. Az első fordulóban a szavazók egy, a saját társulatukhoz tartozó színművészt jelölhettek meg, majd így a második fordulóba bejutott határon túli és magyarországi színészek titkos szavazással dönthettek a nyertesről. 2012-től kezdődően az eddig kétfordulós eljárás kibővült, már nem csak színészek szavazhatnak, hanem az utolsó, harmadik körben a közönség szavazatai döntenek a díjazott személyéről.
A szavazatok a www.kaszasattiladij.hu oldalon adhatók le augusztus 24-én éjfélig.
A három jelölt kaszás Attiláról
- Varga Klári (Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen)
“Együtt próbáltunk, játszottunk Sopronban, és egy kora nyári napon körbe bicikliztük a Fertő- tavat előadás előtt! Mintha fennakadt volna a pillanat!”
- Nagy Csongor Zsolt (Szatmárnémeti Harag György Társulat)
“Kaszás Attilát sajnos személyesen nem ismertem, de színészként volt szerencsém látni. Egy külsőségektől, maníroktól mentes, igazi, tiszta embert láttam, aki elszántan tökéletesítette, azt, amit tud. Egy igazi mesterembert. Aki – ha bármilyen más mesterséget űz –, abban is jó lett volna. Egészséges alázat, szenvedély, szép beszéd, hang, óriási lélek. Egy igazi Ember.”
- Farkas Ignác (Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg)
“Attilát 1979 májusában ismertem meg, hiszen egyszerre vettek fel bennünket a főiskolára, csak neki nem kellett egy évet katonaként szolgálni. A kollégiumban egymással szemben lévő szobában laktunk. Sok-sok éjszakát átbeszélgetve, átbulizva alakult ki közöttünk egy nagyon jó kapcsolat. Mondhatni baráti. Volt közös munkánk is, a Hídember című Bereményi-filmben együtt szerepeltünk. Fájdalmas, pótolhatatlan űrt hagyott maga után.”