Drámai példázat a jóságról – A kaukázusi krétakör a Nemzetiben

Az alábbi cikk szponzorált tartalom, nem a Fidelio szerkesztőségének tagjai írták.

„Bármely háborút, bármely veszteséget csakis a jóság által lehet helyrehozni” – vallja az előadás rendezője, Avtandil Varszimasvili, a grúz színházi élet kiemelkedő alakja, a Tbilisziben működő Gribojedov Állami Színház művészeti vezetője és a saját alapítású Liberty Theatre igazgatója. Varszimasvili emellett a Sota Rusztaveli Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakának tanszékvezetője, valamint több sikeres játék- és dokumentumfilm alkotója.

Bertolt Brecht egyik legismertebb drámája A kaukázusi krétakör, amelyet nem sokkal a II. világháború befejezése előtt, 1945-ben írt az Egyesült Államokban, bemutatója pedig az általa alapított Berliner Ensemble-ben volt 1954-ben. E művében mutatkozik meg legkézzelfoghatóbban a szerző „epikus színházról” vallott koncepciója, ami Brecht dramaturgiájának egyik alapvető jellemzője. A darab ihletforrása egy ősi kínai legenda, illetve Salamon király bibliai példázata, amelyben

az anyaság eldöntéséhez az asszonyokat egy kegyetlennek tűnő rituális próbának vetik alá.

Szász Júlia A kaukázusi krétakör című előadásban (Fotó/Forrás: Eorifoto / Nemzeti Színház)

Bertolt Brecht kedvelte a tandrámákat, a mesés történeteket. Szívesen írt példázatokat, ha olyan kérdések megválaszolásának lehetőségére és lehetetlenségére próbálta ráirányítani olvasói, nézői figyelmét, mint például az igazság, a jóság, az önzetlenség, az őszinteség, a szeretet és hasonló erkölcsi értékek. A kaukázusi krétakör esetében a nagy kérdés, hogy ki az igazi anya.

De amíg ebben az ügyben eljutunk az utolsó felvonásig, végül a krétakör megrajzolásáig, nagy utat jár be a néző térben és időben.

Ráadásul szembesülnünk kell mindenféle gonoszsággal, hamissággal, önzéssel és hasonlókkal, mert ezek is emberi tulajdonságok, még akkor is, ha embertelen következményekkel járnak.

Brecht a polgárháború sújtotta Grúziába helyezi a cselekményt, melynek során az ország kormányzóját, Georgi Abasvilit a hatalomra törő Herceg megöleti, a várost pedig felgyújtják. A menekülő kormányzóné, Natella magára hagyja kisfiát, akit viszont a jószívű szolgálólány, Gruse Vacsnadze vesz magához. Innentől kezdve saját gyermekeként neveli odaadóan, vállalva minden nehézséget – még azt is, hogy ezzel összetöri szerelme, Szimon Csacsava szívét. Azonban a háborút követően a kormányzóné visszatér, és önmagának követeli vér szerinti gyermekét.

Jelenet A kaukázusi krétakör című előadásból (Fotó/Forrás: Eorifoto / Nemzeti Színház)

A feloldhatatlannak tűnő dilemma megoldását Acdakra, a közösség bírójára bízzák, aki egy ősi próbatétel, a „kaukázusi krétakör” segítségével igyekszik igazságot tenni a két asszony között.

Vajon mi az erősebb – a szeretet gyöngédsége vagy a vér szerinti kötelék joga?

Lehet-e igazságot tenni a kétféle anyai szív között? Brecht népszerű darabja e fájdalmas erkölcsi kérdésekre keresi a választ.

„Egészében úgy tűnik, a színészek élvezik ezt a mozgalmas véres-érzelmes-táncos kavalkádot, és a telt házas előadáson a játszókedv átragad a közönségre is, szelíd derűvé oldva az elmúlt nehéz évek-hónapok bánatát.” – írta az előadásról a Magyar Hírlap.