Hétköznapi asszonyok egy nem hétköznapi színésznőtől – Ecsedi Erzsébet laudációja

Cegléden született, 1954-ben, de Tiszadorogmán nőtt fel, szoros kapcsolatban a folyóval. Az életét mentette meg egy jó tanács: „Meg kell várnod, amíg kétszer-háromszor lehúz, és amikor lazul, és kidob a szélére, akkor el kell kezdeni szépen lassan kifele úszni.” A várakozás és a hosszú, kitartó úszás egyben színészi pályájának metaforája is. 

Ecsedi Erzsébet a díj átvétele után (Fotó/Forrás: Színházi Kritikusok Céhe)

Fiatalkorától kezdve a nála idősebb szerepek találták meg. 38 évesen Mamókát játszott A padlásban, aztán jöttek sorban a dajkaszerepek, özvegyek, Málcsi nénik, Morton mamák, nagymamák és nevelőnők.  Úgy tudja megmutatni a karakter lényegét, hogy a jéghegy csúcsa alatt ott érezni egy teljes emberi életutat. Legyen szó az Indul a bakterház öregasszonyáról, Münznéről a Szent Péter esernyőjében vagy Babusról a Cigánykerékben.

Ezekért a remekbe szabott villanásokért kapta az „ennek ellenére” kritikákat: „a produkció egyetlen és/vagy kiemelkedő értékének Ecsedi Erzsébet játékát tartom” (Stuber Andrea); „ennek ellenére találunk nagyszerű alakításokat, (…) például Ecsedi Erzsébetét (Puskás Panni)”. Igaz, többnyire csak akkor fedezték fel, amikor a zalaegerszegi színház néha eljutott egy-egy színházi fesztiválra. Például 2013-ban a Színésznők című előadással a POSZT-ra, ahol Dol Common megformálásáért megkapta a legjobb színésznő díját a színészzsűritől. Itt, a szakmai beszélgetésen pirított rá Koltai Tamás a szakmára, ahogy éppen – mint egy ismeretlen természeti tüneményre – rácsodálkoztak Ecsedi Erzsébetre:

És ennek a rövid reflektorfénynek köszönhetően kapta meg az Aase-díjat.

Egy vidéki színésznő élete azonban nem fesztiválokból áll. És lehet, hogy csak a helyi közönség, a kollégák és egy-egy kritikus őriz meg az emlékezetében olyan jelentős, ám mindössze egy-két hónapig látható alakításokat, mint Margit a III. Richárdban, Linda Az ügynök halálában, Tótné a Tótékban vagy Violet az Augusztus Oklahomában című darabban. Ez utóbbiról írta Arany Horváth Zsuzsa: „A színésznő a tőle megszokott magas minőség után a nézőt székbe szegező alakítást nyújt: a parókáját vesztett idősödő nő alighanem mindannyiunk múltja, jelene, jövője.” 

Egyik legemlékezetesebb alakítása a harmincnézős egerszegi Lakásszínházhoz kötődik: itt játszották el Farkas Ignáccal a Prahot  Sztarenki Pál rendezésében.  Innen már csak egy lépés volt a monodráma. Az elsőt, a Shirley Valentine-t magának rendezte, évekig finomítgatta, játssza azóta is, ha hívják. Már itt kiderült, hogy ez (is) az ő világa: egyedül vinni a hátán az egészet, közvetlenül megszólítani, párbeszédre hívni a nézőt. A következő monodráma, a Mintapinty már közös alkotásuk lányával, a színházban felnőtt, bábrendező szakon végzett Ecsedi Csengével.

Egy-egy ilyen szerep után aztán hazamegy, mert alig várja, hogy a kertjében is földközelben legyen.

Anyaszínháza mellett huszonöt éve kíséri és alakítja egy másik, a celldömölki Soltis Lajos Színház életét. Egy nehéz életperiódusában hívták oda, amikor négy évre kényszerűségből el kellett szakadnia az egerszegi színháztól, és Szombathelyen jegypénztárosként, egyedül nevelte a kislányát, miközben gyerekelőadást rendezett, hogy ne szakadjon el teljesen a színpadtól. Gyerekeknek játszani és rendezni, ehhez külön tehetség és affinitás kell, ami Ecsedi Erzsébet másik erőssége. Celldömölkön sikeres gyerekelőadások sorát rendezte, például a sok fesztivált megjárt, többszörös díjnyerteseket, a Csalóka Pétert és az Ágacskát. De rendezett itt felnőtt előadásokat, tanított és játszott is a Soltisban, legutóbb Kamilla kisasszonyt a Liliomfiban.  Szeret fiatalokkal dolgozni, és ők is vele. Így aztán az utóbbi években több egyetemi vizsgafilmben is feltűnt.