Az ügyelő feladata, hogy hat és fél hét között számba vegye: ki érkezett meg, kire vár még a produkció. Ha valaki késésben van: mikor ér ide, veszélyezteti-e az előadás kezdetét. A szűk egy óra alatt egymást adják a művészek a fodrásztárban, sürögnek az öltöztetők, a világosítók az utolsó simításokat végzik. Míg az izgatott közönség kint zsibong, a színfalak mögött nincs megállás. Persze a napi rutint mindenki szereti megtörni: van, aki arra hajt, ő öltözzön át utoljára. Van, aki elsőként szeret kész lenni.
Van, aki babonából csak a folyosó egyik oldalán hajlandó közlekedni.
Vannak olyanok, akik az utolsó pillanatban még eltüntetnek egy mignont, és vannak olyanok, akik a dohányzóban várják a harmadik figyelmeztetést.
Fél hét.
Ilyenkor már mindenki az épületben van… vagy nem. A rémálmok rémálma, hogy egy színész elfelejti az előadását, és nem érkezik meg. Ez történt A király beszéde legutóbbi előadásán, a József Attila Színházban. A rendezőasszisztens, a művészeti titkár az igazgatóval egyeztetve próbált megoldást találni a vészhelyzetre. Van-e bent olyan szabad művész, aki – ha szövegkönyvvel is –, de képes beugrani, ez esetben Cosmo Lang kulcsfontosságú szerepébe. A bátor, s ezzel az előadást mentő vállalkotó Blazsovszky Ákos lett. Az előadásban a beszédtanár színházi meghallgatásai során a Rendezőt alakítva kevesebb feladata van, és egyetlen jelenetben sem kellene találkoznia a színpadon a hiányzó színésszel – jelen esetben, önmagával…
Az élet és a SORS furcsa egyenleget von: egyszer ő maga késett egy előadásról, igaz, félsminkben ugyan, de végül beért a jelentére. Az ominózus eset a mai napig emlékezetes a számára, mert aznap ő invitálta meg egy pohár pezsgőre a közönséget.
A király beszéde c. előadás jelenete - Fila Balázs, Mucsi Zoltán (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
A nézők persze hét órakor már türelmetlenül topogtak: miért nem nyílik a terem ajtaja. Hét óra hét perckor nem a függöny gördült, hanem a színház művészeti titkára állt ki bejelenteni a változást. A színház csodája, hogy a közönség hatalmas tapssal biztatta a produkciót – ezzel is biztosítva bizalmáról. Ákos pedig remekelt. A kollégák, vendégek és az előadás utáni taps azt bizonyította: kiválóan helyt állt.
Támogatott tartalom



hírlevél
