A Vígszínház idei évadának első bemutatóját Mohácsi János rendezi. Molnár Ferenc története egy különös szerelmi négyszög törékeny emberi viszonyokkal és sorsokkal, középpontban egy álomvilágban élő kis cseléddel, akinek a mesebeli ideái mégis valósággá válnak. „Az igazán nagy történetek, mindig azok maradnak” – emelte ki a rendező. „Az üvegcipőben olyan konfliktusokkal szembesülhetünk, amelyek mindannyiunk számára ismerősek.
Senkinek sem kell elmagyarázni, mi a szerelem, a féltékenység, hogyan tud ezekbe belebonyolódni az ember, és mitől szépek ezek mégis.
A Molnár-szöveg felett nyelvileg azért itt-ott elröppent az idő, ahhoz hozzá kellett nyúlni, és komoly változtatásokat eszközöltünk a második felvonás szerkezetében is. A zene pedig, ami Molnárnál a második felvonás végére korlátozódik, nálunk a Szakértők zenekar élő muzsikájával átszövi az egész előadást” – tette hozzá Mohácsi János.
Az üvegcipő című előadás jelenete (Fotó/Forrás: Vígszínház)
A történet
Irma, a Józsefváros kis Hamupipőkéje nem gazdag királyfiról álmodik: ő egy szegény asztalosba, Sipos Lajosba szerelmes, menthetetlenül és reménytelenül. De a korosodó, mogorva iparosmestert már más is kiszemelte magának: Adélnak, a panziósnőnek még házassági tervei is vannak, miközben fiatal szeretője karjaiban keresi a boldogságot.
„Ez a 100 éve íródott darab, mindent tud a szerelemről, annak abszurditásáról, szépségéről és kegyetlenségéről. Egy ilyen anyaggal dolgozni, egy olyan rendezővel, aki zsigerileg mozgatja meg az embert nézőként és színészként is, csodálatos érzés. Az fogalmazódott meg bennem a próbák alatt, hogy nekem ez az a színházi nyelv, ami miatt anno színész akartam lenni” – mondta el az Adélt alakító Kovács Patrícia.
Stohl András és Kovács Patrícia Az üvegcipő című előadásban (Fotó/Forrás: Vígszínház)
A Sipost alakító Stohl András élete egyik legnagyobb élményének tartja ezt a szerepet és munkát.
„A próbafolyamat során abszolút védőháló nélkül megyek a rendezővel. Abban próbálok létezni, amit ő felvázol. Kifejezett szándékunk volt, hogy ne legyen az első pillanattól egy elesett, kedvelhető figura. Legyen egy pokróc, egy olyan fickó, akinek nem tudjuk, hogy mi a titka. Aztán ahogy halad előre a történet, nyilván rájövünk, mitől ilyen rosszkedvű ez az ember…”
Waskovics Andrea és Stohl András Az üvegcipő című előadásban (Fotó/Forrás: Vígszínház)
A Sipos úrnak mindent elnéző, a szerelemért minden akadályt legyőzni képes Irma szerepében Waskovics Andrea lép színpadra. „Irma olyan mintha nem ebben a világban létezne. Imád színházba járni, s az ott látott darabok, az erős szenvedélyes érzelmek, a költészet óriási hatással vannak rá. Kicsit olyan, mint egy kisgyermek. Naiv és őszinte, a szíve még tiszta. Mintha a körülötte élők érdekkapcsolatai nem fertőzték volna meg. Menthetetlenül szerelmes Sipos Lajosba. A vágya szeretni és szeretve lenni. Hiába alázzák meg, hiába nagy körülötte a nyomás, ő nem törik meg, hanem megerősödik. A csoda nem azonnal jön el az életébe, és talán nem pont úgy, ahogyan azt százszor elképzelte, de kitartó és semmi sem tudja eltántorítani a céljától.
Szerintem minden ember életében szükség van kisebb nagyobb valóra vált csodákra.”
Az üvegcipő az egész évadban látható a Vígszínházban, a szeptember 23-i bemutatót követően legközelebb októberben 3-án, 4-én, 7-én, 19-én, 31-én, novemberben 12-én és 16-án játsszák.
Fejléckép: Waskovics Andrea és Stohl András Az üvegcipőben (forrás: Vígszínház)
hírlevél
