Stephanie boldogan éli a hű feleségek életét: gondoskodik a háztartásról, neveli a gyerekeket, aztán egy napon kap saját számítógépet, és ezzel becsap a mennykő. Érkezik egy furcsa üzenet a férjétől, amit talán nem is neki szánt. Hamarosan csatlakozik Peg, a legjobb barátnő, hogy bosszút álljon az aljas férfinemen, valamit George, a legjobb barát, hogy mentse a menthetőt.
Billy Van Zandt és Jane Milmore komédiája valós történeten alapszik. Bizonyára sokan játszhattuk már valamelyik szerepét. A Belvárosi Színházban látható előadást Paczolay Béla rendezi.
Az előadásban egyik szereplője, Schruff Milán a Színház.hu oldalán elárulta, nem idegen tőle a darabbeli helyzet: „Volt már olyan, hogy nem zártam be a csetablakot és lebuktam. Csak utána nem az történt, mint a darabban, hogy ímélen keresztül kezdtem kimagyarázni, hanem ott helyben. A darabban a szereplők nem találkoznak egymással, minden konfliktust ímélben beszélnek meg” – mondta el a színész.
Kovács Patríciával nem történt hasonló eset, noha elmondása szerint nem igazán jártas az okostelefonok és az iPad-ek kezelésében. „Nagyon reméljük, hogy másfél óra nevetés lesz, de azért olyanfajta nevetés, ahol a nézők majd össze-, illetve magukba néznek: hogyan lehet a hazugságokat tetten érni, és hány olyan helyzet van, amikor megpróbáljuk a hazugságokat kimagyarázni?” – jegyezte meg a színésznő.
„A probléma nem új keletű”
A két barátot, Pegetés George-ot megformáló Járó Zsuzsával és Mészáros Mátéval beszélgettünk.
– Kerültetek már olyan helyzetbe, mint Peg, illetve George?
Mészáros Máté: Igen. Volt már olyan, hogy rossz helyre küldtem valamit, csak nem volt annyira kínos, mint a darabban. Inkább humoros volt. Olyan is előfordult, hogy kaptam valamit, amit nem nekem szántak, de nem lett nagy családi tragédia belőle. Szerintem majdnem mindenkinek ismerős ez a szituáció.
Járó Zsuzsa: Persze, nekem is volt már olyan, hogy félreküldtem valakinek egy üzenetet, vagy nekem küldtek félre valamit, de ezek nálam sem okoztak problémát. Vicces helyzetek voltak.
– Kiknek ajánljátok az előadást?
MM: Annak is, akinek van viszonya számítógéphez, az ímélezéshez, és annak is, akinek nincs. Csak a technika változott, a helyzet a régi. Több száz éve is küldtek téves üzeneteket, vagy a hírvivő rossz címre vitte őket. Ne felejtsük el, Rómeó és Júlia tragédiáját is az okozta, hogy Rómeót elkerülte az üzenet: Júlia csak tetszhalott. Tehát a probléma nem új keletű.
JZs: A darab humora és stílusa pedig teljesen olyan, mit egy klasszikus félreértéses vígjátéké.
MM: Mulatságos, sokat lehet rajta nevetni, és tanulságos is lesz – a férfiaknak.
Az a tanulság, hogy ne csaljuk meg a feleségünket, mert abból csak baj van. (Nevet).
JZs: A nők számára az a tanulsága, hogy jobban oda kell figyelni arra, kivel élünk; aki mellettünk van, valóban az az ember-e, akinek mutatja magát vagy akinek hisszük. Persze valamilyenfajta hazugság minden kapcsolatban van, és az is igaz, hogy ha valamiről nem tudunk, az nem fáj.
– Orlais színésznek lenni rangot jelent?
MM: Boldog vagyok, hogy Tibor gondol rám szakmailag, örömmel dolgozom vele, de rangot nem jelent. Ebben az országban semmi nem jelent rangot, az állami kitüntetések sem, a fesztiváldíjak sem. Semmi nem változik az elismerésektől, például a gázsi nem lesz magasabb attól, hogy valamilyen díja van az embernek.
JZs: Nekem ez az első orlais produkcióm. Tibor tudta, hogy szeretnék máshol is dolgozni az anyaszínházamon, a Vígszínházon kívül, és jött ez a lehetőség, a Bocs, félrement!. Ez ötszereplős darab, amelyet kifejezetten a Máté-osztályosokkal akart előadni. Így kerültem bele, és nagyon örülök neki. Reméljük, a nézők is jól érzik majd magukat az előadáson, és sokat fognak nevetni rajta.
Az előadásról a PORT.hu oldalán tájékozódhat részletesebben.