Jó néhány változatban találkoztam színházban a Bűn és bűnhődéssel. Pedig korántsem láttam valamennyi magyarországi előadását. A hatalmas és szövevényes regény természetesen igazából megjeleníthetetlen színpadon, de talán éppen ez vonzza a rendezőket.
Bűn és bűnhődés (Fotó/Forrás: Gálos Mihály Samu / Miskolci Nemzeti Színház)
Emlékezetemben természetesen a számomra első, a Békéscsabai Jókai Színház 1962-es produkciója él a legélesebben. Pontosabban a gyilkos és az ügyész, Keres Emil és Rozsos István szellemi párbaja. Különös, pikáns ízt is adott ennek a küzdelemnek, hogy Rozsos akkoriban inkább táncos-komikusként volt ismert. Meglepő volt az a komolyság, tekintély, gondolati fegyelem és erő, amellyel a vádat képviselte, és amellyel vitatta ellenfele nézeteit.
Egri Istvánnak az intellektuális küzdelmet középpontba állító rendezői értelmezése jogos volt, hiszen Dosztojevszkij hőse a bűntett elkövetésével egy tételt próbál igazolni. Legalábbis a mű fővonalában. Azt, hogy
Feczesin Kristóf - Bűn és bűnhődés (Fotó/Forrás: Gálos Mihály Samu / Miskolci Nemzeti Színház)
Illetve ki akarja próbálni magát, hogy vajon ő eléggé erős-e, eléggé kiemelkedő-e ahhoz, hogy öljön, raboljon, és ezáltal megteremtse magának a nagy pálya, az emberiség javát szolgáló karrier lehetőségét. Elméletét már korábban egy folyóiratban közzé is tette. A művelt és alapos ügyész olvasta a tanulmányt, és biztos benne, hogy az eléje került ügyben, a zálogosné megölésében a nyomorgó egyetemista a bűnös. A vitával kettős célja van: a tettes megtörése és ezzel a beismerő vallomás kikényszerítése, illetve a tanulmány állításának cáfolata. Az író ezt keresztény igehirdetéssel is megtoldja, amikor a jólelkű prostituált, Szonya révén a bűnbánatban és a szenvedés vállalásában ígér menekvést, lelki megbékélést. Az író mellékszálak és mellékszereplők beiktatásával gazdag társadalomrajzzal veszi körül a főcselekményt. Szonya alkoholista apja nyomorba dönti a családját, anyja megőrül, a gyilkos egyetemista húga pedig érdekházassággal akarná megmenteni övéit a nyomorúságtól. A gazdag birtokost pedig, aki rossz hírbe keverte a lányt, talán a lelkifurdalás, de sokkal inkább a kiüresedés, az élet céltalanságának fölismerése öngyilkosságba kergeti.
Gáspár Tibor - Bűn és bűnhődés (Fotó/Forrás: Gálos Mihály Samu / Miskolci Nemzeti Színház)
Hársing Hilda színpadra alkalmazásában és Szabó Máté miskolci rendezésében nem az elméleti, elvi kérdéskör a meghatározó, hanem a társadalomrajz. Nem a korhűség ugyan, hanem a mindenkori szociális nyomorúság ábrázolása. Az elesettek, a normából, a rendből kihullottak sorsának érzékeltetése. Khell Csörsz hatalmas és praktikusan mozgatható díszlete kopott falakkal, rejtett lépcsőházakkal veszi körbe a játékteret, mögülük a színház kórusa bukkan elő olykor, amint komor pravoszláv énekekkel adja meg az előadás hangulatát, a háttérből meg nagybőgők hangja-látványa indítja-hangolja a jeleneteket. A naturális szegénységábrázolás találkozik, megütközik a komor, egyházi magasztossággal. Mintegy a mese két rétegére is utalva. Pilinyi Márta jelmezei nem kívánják felidézni a 19. századi Oroszországot, de tartózkodnak az erőszakolt aktualizálástól is.
Bodoky Márk, Máhr Ági - Bűn és bűnhődés (Fotó/Forrás: Gálos Mihály Samu / Miskolci Nemzeti Színház)
A miskolci társulat elég erős ahhoz, hogy jól ki lehessen osztani a fontosabb szerepeket. Görög László tekintélyes férfit, erős karaktert sugall, talán erősebbet is, mint amilyennek a regénybeli Szvidrigajlovot elképzeljük. Illik hozzá a nyílt színi öngyilkosság. Gáspár Tibor Marmeladovja minden rezdülésében a jellem összeomlását adja, csöppet sem szokványos alkoholista, Lajos András valamennyi gesztusában precízen mutatja meg a kiszámítottan becstelen, becstelenül számító Luzsint. Máhr Ági mintaszerű epizódként alkotja meg remek akcentussal a praktikusan gondolkodó német asszony vaskos jellemét az idegbeteg orosz környezetben. Nádasy Erika egyedivé tudja tenni a fia bajairól mit sem tudó, csak megrendülten sopánkodó anya szerepszabványának eszköztárát, a törékeny Prohászka Fanni erős lelkű, céltudatos nőként ábrázolja az érdekházasságra is kész leányt. Mészöly Anna Szonyája éppoly elképzelhetetlen valóságos prostituáltként, mint Dosztojevszkijé, vagy mint a 19. századi perditaromantika bármely más képviselője. És így van ez rendjén. Fandl Ferenc több mint meggyőzően alakítja alkatához az ügyész alakját. Az éles elmét, jóakaratot sugalló piknikus test foglalja magába ehhez szöveget is kap. Számára nem öncél a szellemi párbaj, a trükközés sem puszta szakmai fogás. Nem győzni akar, hanem meggyőzni. A beismerés kicsikarásával a büntetés csökkentését szeretné elérni.
Feczesin Kristóf - Bűn és bűnhődés (Fotó/Forrás: Gálos Mihály Samu / Miskolci Nemzeti Színház)
A fiatal színész hitelesen el tudja játszani mindazt, ami Raszkolnyikov kínlódásainak, hangulatváltozásainak, hisztériáinak, nekidühödéseinek és összeomlásainak ábrázolásához szükséges. Intellektuális képességeket és finom érzékenységet is tud mutatni. És mindezzel együtt egy törékeny, magát túlvállaló fiatalembert ad, aki nem lehet komoly ellenfele az ügyésznek. Csak szeretne az lenni, amikor küzdeni, ellenállni próbál. Egy fiatalember szomorú történetét látjuk a miskolci színpadon, aki nagyobbnak képzeli magát, mint amekkora. A kor hőse? Vagy inkább áldozata?
hírlevél
