Színház

Egy mecénás gesztusa – Radnóti Zsuzsa az érdekmentes gondolkodásról

2019.12.18. 14:50
Ajánlom
Radnóti Zsuzsa két éve Kossuth-díjat kapott sok évtizedes színházi munkájáért. A kitüntetéssel járó juttatás egy részéből kortárs irodalmi alapítványt hozott létre, amely idén először ítélte oda a Kortárs Magyar Dráma-díjat. Ezt a mecénásgesztust díjazta az Art is Business Díj kuratóriuma a „Művészek a Művészekért” elismeréssel, amelynek a Fidelio a védnöke.

1996. április 7-e volt. Esterházy Péter Búcsúszimfóniáját a Vígszínház Házi Színpadán aznap mutatták be. Először szólalt meg Esterházyszöveg színpadon. Interjú készült akkor a szerzővel, aki azt mondta: kortárs magyar dráma nincs Örkény István nélkül, kortárs magyar drámaírók pedig nincsenek Radnóti Zsuzsa nélkül.

Mecénásnak lenni polgári attitűd?

Kétségkívül érdekmentes, értékmentő gondolkodás kell hozzá. Persze a „polgárin” én sosem politikai fogalmat értek, hanem amit valójában jelent. Egy minőségi szemléletet. A mecénás szemléletű polgár szereti felfedezni a művészetben az előremutatót, azt, ami bátran megelőzi a korát. A mecénás gesztusával a jelen és a jövő alkotóit támogatja, s nem vár viszonzást.

Ízlésformáló sem akar lenni a mecénás?

Nem. Az ízlés ahhoz kell – ebben kérheti szakértők segítségét –, hogy kiálljon értékek mellett, vagy olyan alkotásokat finanszírozzon, amelyek idővel értékké válhatnak.

Belegondolva ebbe: elég kevés nálunk a kultúra mecénása.

Van ebben a megjegyzésben némi irónia is, de igaza van. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még többen gondolták magánszemélyek, hogy a kultúra felkarolása a közösségek, a társadalom támogatása is egyben. Egy nagyon jó ügy.

53285519_1992340464209348_5547503798169108480_o-135403.jpg

Radnóti Zsuzsa a Kortárs Magyar Dráma-díj átadásán 2019-ben a Rózsavölgyi Szalonban (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Rózsavölgyi Szalon)

Miként fogalmazódik meg az egyénben, hogy önzetlenül adjon a közösségnek valami értéket? Például az ön esetében hogyan történt ez?

Szorongva néztem egy folyamatot.

Kíváncsivá tett…

Ahhoz, hogy ez érthető legyen, kicsit vissza kell mennem a múltba. A rendszerváltás előtt csakis az állam finanszírozta a kultúrát, és döntött arról, mi jelenhet meg, mi kerülhet színpadra. A nyolcvanas évek közepére már nagyobb levegőhöz jutott a kulturális élet, a cenzúra megszűnt, öncenzúrára sem kényszerültek az alkotók. A rendszerváltás utáni néhány esztendő a támogatások virágkora volt. Még tartott az állami gondoskodás is, a színházak nem küszködtek anyagi gondokkal, szabad volt a beszéd, együtt örültünk a politikai, társadalmi váltásnak, közös érdekek voltak, és a politikai változás a kultúratámogatás átalakulásával is járt: megjelentek a privát pénzek a kultúrában. Magánemberek rangos pénzes díjakat hoztak létre művészek, írók elismerésére, ahogy csökkenni kezdett a kultúra állami támogatása.

Csak közbevetőleg: a mecénások sehol nem tudnak – Amerika ebben talán kivétel –, de nem is akarnak az állam helyébe lépni. A kulturális, művészeti életben például bizonyos programokat, eseményeket, produkciókat segítenek, viszont nem az ő dolguk finanszírozni az egész rendszert. Tévedek?

Nem, de folytatnám, mert engem is meglepett, amire rábukkantam, készülvén erre a beszélgetésre. Azt olvastam, hogy már 1996-tól volt tao. Vélhetően valamivel később terjesztették ki a kultúrára. De ezzel megjelent a „közösbe adni” jó gyakorlata, ami a mecenatúrát is serkentette. A sokszínű támogatás pedig élénkítette a színházi életet, egyre több független társulás, produkció jött létre, amelyek nagyon erős hatással voltak a színházi nyelv, a színházi gondolkodás megújítására.

A független csoportoknak rendkívül nagy szükségük volt független támogatókra.

79753882_578032206331565_9221150177258110976_n-134645.jpg

Radnóti Zsuzsa az Art is Business Fidelio-különdíj átvételekor Molnár Barbarával, a Programmagazin Kft. ügyvezetőjével és Várhegyi Andrással, a fidelio.hu főszerkesztőjével (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Art is Business)

Vagyis a magánmecenatúra inspirálóan hat a művészeti újításokra.

Pontosan erről van szó, egymásra ható folyamatokról. A taopénzeket az állam tavaly elvonta a kultúrától, megfosztotta a cégeket a szabad döntésüktől, mire fordítsák a társasági adójuk összegét. A kultúrából ezzel kiemeltek egy teljes független támogatási rendszert, ahelyett, hogy csak az esetleges visszaéléseket szüntették volna meg. A sportnak ugyanakkor meghagyták a taopénzeket.

Mennyivel fontosabb támogatni egy ország sportját, mint a kultúráját?

Az igazi, minőségi kultúra a szabadság légkörét biztosítja. Nem azt állítom, hogy a taoszisztéma egyenlő a mecenatúrával, de ez a vállalati adózási lehetőség nem igazán függött központi, hatalmi elvárásoktól, és mégiscsak érdek nélkül kedvezett a kultúrának. Itt térek oda vissza, miért hoztam létre az alapítványt, amely drámadíjat ítél oda évente. Azért, hogy megpróbáljam minimális módon, a magam szerény eszközeivel anyagilag is támogatni az írókat, kis színházi társaságokat, azokat az új műveket, amelyek kortárs szemszögből és bátran beszélnek a közéletünkről, a társadalomról, a múltunkról.

A kulturális taocsapot elzárta az állam. Sokan bíztak benne, hogy helyette újraéled a kulturális szponzoráció, amelyről az elmúlt tíz évben nem kellett gondolkodniuk a vállalatoknak, hiszen adóban, a tao révén támogatták a kultúrát. De ez láthatóan nehezebben megy, hiszen ezt a büdzsét most újra kellene tervezniük a cégeknek. Mi ösztönözheti őket erre?

Csodálkozom is, hogy volt idő, amikor ez normálisan, átláthatóan működött. Sajnos nálunk gyakran olyanok próbálják meggyőzni a vállalatvezetőket, hogy kiket és miket támogassanak, akik maguk nem értenek a kultúrához, nem tudják az értéket kiválasztani. De el lehet tanulni a nyugati szemléletet, szakemberektől lehet segítséget kérni a támogatandó értékek kiválasztásához. Speciálisan tudni kell, mi az a produktum, ami megy magától is, mi az, ami már elavult, és mi az, ami értékes, előremutató. Az utóbbi a jól tájékozott mecénás terepe.

56396046_2045273352249392_9205270759746830336_n-134604.jpg

Radnóti Zsuzsa és Örkény István 1963-ban (Fotó/Forrás: Rózsavölgyi Szalon)

Kortárs Magyar Dráma-díjat olyan művek kaphatnak, amelyek különösen érzékenyek a minket körülvevő valóság ábrázolására, a fontos társadalmi jelenségekre.

Széttöredezett a világ, nem lep meg, hogy mozaikokból áll össze a színházirodalom is. Sokszor megesik, hogy társulatok hoznak létre előadásszövegeket, és színdarab lesz belőlük aktuális társadalmi hatással. Az alapítvánnyal az volt a célom, hogy olyan darabokat – íróikat, létrehozóikat – támogassak, amelyek jelenre ható társadalmi, történelmi folyamatokat tudnak megfogalmazni, felszínre hozni.

Olykor megijeszt, hogy a rendezői fantázia, a látvány előtérbe kerül, és háttérbe szorítja a szöveget.

Ez egy érzékeny egyensúly, mondom én, aki dramaturgként két oldalon állok egyszerre, a rendezőén és az íróén is. Nagyon szeretném, ha ez a díj egy jelzés is lenne arra, hogy a színpadon ne vesszen el a szöveg értelmező primátusa.

Nem gondolt arra, hogy Örkény Istvánról nevezze el a díjat?

Nem, de szelleme nagyon is inspirálta a díjalapítást, a döntéshozatalt. Kurátortársaim – Csizmadia Tibor, Lőkös Ildikó, Nánay István, Németh Gábor – vetették föl, hogy az ő szellemiségének mégis valamilyen módon jelen kell lennie. Ők találták ki, hogy a díjátadás napja kötődjön vagy közelítsen február 24-éhez, amikor a Tóték ősbemutatója volt – Kazimir Károly rendezésében – a Thália Színházban, 1967-ben. A Tóték mondanivalójában pontosan azt képviseli, amit én rendkívül fontosnak tartok a színpadon látni: valamit elmondani erről az országról, a történelemről, a magyarok karakterológiájáról, amilyen például Tót Lajos is, aki sokáig tűri a hatalmi arroganciát, aztán hirtelen fellázad.

A cikk eredetileg az Art is Business magazinban jelent meg.

Fejléckép: Radnóti Zsuzsa (fotó: Gordon Eszter / Rózsavölgyi Szalon)

A kultúra támogatói – Első alkalommal adták át az Art is Business Díjakat

Kapcsolódó

A kultúra támogatói – Első alkalommal adták át az Art is Business Díjakat

Ünnepélyes keretek között, a hazai kulturális és forprofit szcéna jeles képviselőinek jelenlétében adták át az első Art is Business Díjakat december 17-én a Nemzeti Múzeumban. A Fidelio különdíját Radnóti Zsuzsa dramaturg vehette át.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

A magyar oktatás MacGyverei – a kötelező olvasmányok

A jövő nemzedék sorsa mindössze attól függ, hogy Gárdonyit, Szabó Magdát vagy Agatha Christie-t adnak a kezébe? Arató Lászlóval, a Magyartanárok Egyesületének elnökével - a NAT-módosítás részleteinek hiányában - a jelenlegi szabályozást vizsgáltuk meg, hogy jobban értsük, mi is lehetne a változások előremutató iránya.
Vizuál

Az 1917 a legjobb film az amerikai producerek szerint

Sam Mendes első világháborús eposza, az 1917 című film kapta meg az Amerikai Producerek Céhének (PGA) díját a mozikban forgalmazott filmek mezőnyében szombaton Los Angelesben.
Klasszikus

Boldog születésnapot kívánunk Fischer Ivánnak!

Ma ünnepli születésnapját a Budapesti Fesztiválzenekar alapító-karmestere, egyik legkelendőbb hazai művészünk. Saját Happy Birthday-feldolgozásával köszöntjük!
Vizuál

Ki nevet még a bohócon? – 100 éve született Fellini

Száz éve, 1920. január 20-án született Riminiben Federico Fellini, az egyik legnagyobb olasz filmes, akit első olaszként jelöltek rendezői Oscar-díjra, s mind a négy a kitüntetésre jelölt alkotása nyert a legjobb külföldi filmek között, a legnagyobb elismerésnek mégis azt érezte, ha rendező-festőnek nevezték.
Zenés színház

Gyönyörű színházban kap helyet Bayreuth második operafesztiválja

Újabb operafesztivál kezdődik Bayreuthban 2020-ban. A Bayreuthi Ünnepi Játékok mellett ősztől a Bayreuth Barokk is várja a komolyzene kedvelőit.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

Felújítják a Merlin Színházat

A közel tíz éve üresen álló épület felújítását Karácsony Gergely főpolgármester a kultúra napja alkalmából tartott sajtótájékoztatón jelentette be.
Színház ajánló

A Lila ákác és az Európa Kiadó

Habos-babos szerelmi történet helyett a mai korra rímelő probléma kerül fókuszba Telihay Péter rendezésében, amelynek január 29-i előadása után meglepetéssel készül a József Attila Színház.
Színház hír

Tizenöt ország előadásai a Nemzeti fesztiválján

Hetedik alkalommal rendezi meg a Nemzeti Színház április 8. és május 17. között a MITEM-et, amelyre idén olyan nemzetközi hírű alkotók rendezéseit várják, mint Robert Wilson, Theodorosz Terzopulosz, Michael Thalheimer, Sebastian Hartmann és Victoria Thierrée Chaplin.
Színház premier

Rendhagyó sajtótájékoztatón mutatkozott be az Eldorádó csapata

Bereményi Géza kultikus filmjének számtalan színpadi adaptációja készült az Arany ára címmel. A József Attila Színház a Film évadában tűzi műsorára az Eldorádót.
Színház hír

Megkezdődött a Trianon100 emlékév a Nemzetiben

Sajtónyilvános olvasópróbán ismertette a trianoni évfordulóra készülő programjait a Nemzeti Színház. Első bemutatójuk, a Wass Albert szövegei és korabeli dokumnetumok alapján készülő Tizenhárom almafa lesz.