Színház

Egy nap Tragédia

2011.06.28. 13:07
Ajánlom
Amikor ezek a sorok születnek, a főpróbahéten, már éjjel-nappal próbálnak Az ember tragédiája szereplői. Bár szombaton még nem 24 munkaórából állt nekik a nap, ez közel sem jelentette azt, hogy nem volt sűrű az időbeosztásuk.

Első szín - Déryné utcai tornaterem

Újszeged egyik kis utcájában vagyunk. Nem vagyok biztos abban, hogy a tornacsarnok falai között, melyeken leginkább pingponghoz kapcsolódó relikviák sorakoznak, színházat csináltak-e már. Zöld oldalfalak, bordásfalak, kosárpalánk, tornapadok - ahogy az ilyen helyeken szokás -, a parkettát viszont már színházi (balett-) szőnyeg borítja. Ez azonban nem akadályozza meg Trill Zsoltot - akinek tar fején mindenki meglepődik, hiszen előző este még volt haja, rendezői kérésre azonban ily módon is, luciferesítette magát - Rátóti Zoltánt és Gemza Pétert abban, hogy amikor véletlenül előkerül a focilabda, azt ne rendeltetésszerűen használják. Mármint a focilabdát. Ádám, Lucifer és koreográfus szerepéről megfeledkezve rúgja a bőrt, próbálni azonban muszáj.

Ezúttal csak délben kezdenek, a falansztert részt próbálják. Szövegösszemondással kezdenek a főszereplők, a súgó csak keveset segít. Hiányos a társaság, a beregszásziak és a "színházi ikonok" egy része igazoltan vannak távol. A teremben a szövegpéldányon kívül több Madách-kötet hever szerteszét, és ahogy egy teljes Tragédia Vidnyánszky Attila kezébe kerül, úgy nő a színészek által megtanulandó szöveg mennyisége, mert újabb és újabb sorokat érez fontosnak a rendező. Egy ponton Rátóti Zoltán megjegyzi, ő már többet képtelen megtanulni...

Egy mondatot megkap a hiányzó Blaskó Péter - "Ez eszme nálunk a megélhetés" -, majd további gyors szereposztás: a falanszterbeli Platónt Mercs János, Kálvint Mészáros Tibor kapja. Előbbit azzal győzik meg, a filozófus állítólag szép férfi volt, utóbbi egyik mondatánál Vidnyánszky elgondolkodik: "Keressünk valami helyzetet? Valamikor úgy éreztem, elég mondani csak." Ő ugyanis nem először találkozik a művel, bár néha Trill Zsolt, Szűcs Nelli, Tóth László vagy Varga József kisegítik abban, milyen mozgásokat állítottak be az "ősváltozathoz". (Néhány évvel ezelőtt, az első újrarendezést Kisvárdán majdnem eljátszották, de az eső megakadályozta őket. Emlékszem, Trill mennyire sajnálta, mert a görög és a római színben akkor épp valami újat akartak kipróbálni.) Ez a tér viszont show-t is kíván.

Keresik Ónodi Eszter Évájának a helyét, próbálják kitalálni, mit csináljon, ami releváns és jelentéses. A rajzolásnál kötnek ki, annál a gesztusnál, ami Egyiptomban már megjelent. Kontrasztokról és gondolatbeli folytatólagosságról beszélnek, szó szót követ, s máris egész máshol járnak: afrikai éhezőknél, a magyar, a cseh és a lengyel népesség alakulásánál. A próba kényszere egyáltalán nem érezhető.

Az űrben erősen koreografált a mozgás. Szöveg, zene és lépés ütemét hangolják össze, Vidnyánszky egy teátrálisabb kézfogást kér, Trill magyarázatot vár arra, miért ismételjen meg egy mozdulatot - itt már aprólékosan szöszölnek. Úgy kell kimenniük a Dóm tér nyolcszáz négyzetméteres színpadára, hogy ott a tornateremben begyakoroltakat már tényleg csak a jelmezhez és a hely adottságaihoz szabják.

Jól haladnak, végigérnek az alapanyagon. Szusszanni azonban nincs idő, várja őket a közönség.

Második szín - REÖK-palota

Fél hatkor kezdődik a közönségtalálkozó, öt órakor már alig lehet helyet találni. Idősebbek és fiatalabbak egyaránt helyet foglalnak az aulában, akikkel beszélgetek, rendszeresen járnak hasonló rendezvényekre. A Szabadtéri-évadban ez az első ilyen esemény, ezért nagyobb az izgalom.

Kiderül, Vidnyánszky Attila is izgult, de alaptalanul: ő nem gondolta, hogy ennyien kíváncsiak lesznek rájuk. Nagy lehetőségnek és nagy felelősségnek érzi az előadást a mű miatt, és azért is, mert példátlan, hogy komoly műfajú próza ilyen nagy közönség elé kerüljön. Utalva a 16 eddigi Tragédia-produkció 61 előadására nem udvariasságból, de dicséri a szegediek csodálatos ragaszkodását és rajongását a mű iránt. A Dóm tér zenéjét, szakralitását inspirálónak nevezi, a díszlet alapötletét magyarázza, majd áttér a kézzelfogható, praktikus tudnivalókra. Arra, hogy a tér más rendezői gesztust, más megszólalási módot igényel, hogy a díszlet magasságával helyi rekord dől meg, és természetesen előkerülnek a szereposztás kérdései.

Az álomképek sorozatát kizárólag realistán nem lehet játszani, az azonosulás és a szemlélődés egyszerre történő megjelenítése nagy feladat elé állítja a főszereplőket. A rendező bevallja, nem kevés kínlódással járó folyamat volt ez, mivel három szereplőt kell egymáshoz hangolni, három ember egyéniségét kell figyelembe venni, azt kell végiggondolni, működne-e az energiájuk, a kémiájuk. Szüksége volt egy olyan Ádámra, aki pátosszal is hitelesen szól, egy vibráló, gyönyörűséges Évára, és ott volt adottságként Trill Zsolt Luciferje. Vidnyánszky abban biztos volt, nem akar fiatalokkal dolgozni, mert Madách mély, vaskos gondolatait élettapasztalatnak, határozott állásfoglalásnak kell hitelesítenie. Mivel egyetlen este a mű összes rétegét megmutatni lehetetlen, kulcsmondatként a harmadik szín egy gondolatát választotta: "Hová lett énem zárt egyénisége?" Számára ez fejezi ki leginkább napjaink emberének gyötrelmeit.

Ónodi Eszter, a Katona József Színház színésznője távoli csodálója Vidnyánszkynak, ezért bár a felkérést meglepetéssel fogadta, igazán örült a közös munkának. "Természetesen megszólalni tudó" Évája az állandóságot képviseli majd az álmodozó Ádám mellett. S ez mit igényel? "A próbákon az adott helyzetre, a józan eszemre és az ösztöneimre hagyatkozom" - vallott a munkafolyamatról. A színpadon pedig kezdetben igyekezett megszabadulni abbéli félelmétől, hogy a tonnányi földből hirtelen egy gilisztát vagy egy koponyát fordít ki, így megnyugtathatott mindenkit, kezdi megérezni a föld fizikaiságát, és egyre inspirálóbb számára ez az anyag.

Rátóti Zoltánnak is régi vágya teljesül ezzel a munkával, bár a felkérésnél az első, amit megkérdezett, az volt, miért ilyen öreg Ádám... , hiszen a színházi sztereotípiákban fiatal emberekben gondolkodnak. És ha nem jubileumi év van Szegeden, ha nem Vidnyánszky a rendező, ha nem ezek a kollégák, a kaposvári színház igazgatásában meglehetősen elfáradt színész nem vállalta volna el a feladatot. Így azonban pihenés helyett Trill Zsolttal próbálja akrobatikában felvenni a versenyt, és tipródik, kétkedik, s vágyik a jóra és az igazra Ádámként, és persze Rátóti Zoltánként, hiszen magát viszi bele a szerepbe.

Trill Zsolt választását a rendező egyszerűen indokolja: luciferi a lénye. "Dehogy luciferi" - ellenkezik a színész. Húszéves a munkakapcsolat, ez a fricska teljesen természetes ennyi idő után. Ők tényleg félszavakból értik egymást. Trill szabadkozik: öregszik, egyre nehezebben mennek a mozdulatok, de ígéri, hogy lendületnek és erőnek nem lesz híján.

Egy óra elteltével jöhetnek az autogramgyűjtők, a rajongók, akik közös fotót készítenek a színészekkel, akik felteszik személyes kérdéseiket. A fáradtság szikrája sem érződik a közönségtalálkozó főszereplőin, pedig az ebédet is ott fogyasztják el, s indulnak tovább az esti próbára.

Harmadik szín - Dóm tér

Jelmezek föl, portbeállás, fél nyolc körül indul a próba. Megérkeztek a szentesi és a szereplési lehetőséget versenyen elnyerő debreceni diákok, akik a tömeget alkotják, így már tele a színpad. A bizánci színnél tartanak. A szereplőkön csuhák, kezükben lobogók, középen a forgószínpadon egy ikon részlete. A kamaszokat Szűcs Nelli irányítja: "jobb lábbal indulunk", praktikus tanácsokat ad nekik, hogy milyen ritmusban lépjenek, a magukat ostorozó zarándokok hogyan omoljanak le a földre, s mikor álljanak fel, a színpad melyik részén gyorsítsanak, hol lassítsanak. Újra és újra elpróbálják a tempót. (Aki azt hiszi, a színház kizárólag az átélés művészete, és nem követel technikai kigyakorlást, bizony, téved!) Érkeznek a statisztál ruhái, egyre feketébbé válik a színpad. "A misercordiánusoknak nem kell varjút játszani!" - figyelmeztet a mikrofonba Vidnyánszky Attila.

A Dóm tér már részben le van zárva, a nézőtérre csak a közreműködők és az ott dolgozó technikai dolgozók léphetnek be. A többiek Múzeumok Éjszakája lévén a Dóm tornyából nézhetik, mi zajlik a színpadon, vagy egy kordon mögül figyelik, mi történik. Van, aki estéről estére kijár, és figyeli, hogyan alakul az előadás, és komplett kiselőadást rögtönöz a Szegedi Szabadtérin rendezők habitusáról, munkamódszeréről, mások épp arra jártak, és míg a fagyit nyalják, belesnek, mert van jegyük, s szeretnék tudni, mi vár rájuk.

A színpadon a fehér szín dominál. Pergamen, színház vagy amfiteátrum lépcsői, oszlopok, hullák, almával telepakolt tálak, föld - mindegyik színből marad valami benn, hiszen egymásra rakódnak a történelmi korok. Aztán kiderül, az oszlopok egy része és az alma is zavarja a mozgást, a próbaszünetben így részben kihordják, részben új helyre kerülnek a térben. És már megint a színházcsinálás kevéssé spirituális oldalához tértünk vissza.

Közben besötétedik, egyre több órát üt el a székesegyház harangja. Az elán azonban nem csökkenhet, hiszen csütörtökön főpróba, pénteken bemutató, szombaton repríz. Mindenki koncentrál, a legjobbat akarja kihozni magából és a másikból. Profik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Trill ne jegyezné meg, jelmezében úgy néz ki, mint a Hupikék hét törpikék legkisebbje - a munkatempó és a késői időpont miatt nem csoda, hogy összemossa a két mesét -, vagy ne örülne annak, hogy szerepben megcsókolhatja feleségét, Szűcs Nellit, aki egy adott pillanatban jól leteremti férjét. A családias hangulat nem vitatható el.

Az épp nem szereplő középiskolások a páholyból nézik, mi történik a színpadon. "Most muszáj megnézni, az előadáson úgyse látjuk" - jegyzik meg, és lassan leesik nekik, hogy néhány nap, és ők kétszer négyezer ember előtt fognak fellépni. Ilyet pedig kevesen mondhatnak el magukról.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Chaplin, az elfeledett zeneszerző zseni

Legtöbb filmjéhez maga komponált zenét, pedig nem tudott kottát olvasni. Egy időben sehova nem ment a hegedűje nélkül, és zeneszerzőként Oscar-díjat is nyert. Chaplin kevéssé ismert arca a muzsikusé.
Klasszikus

Ez a csellóirodalom egyik legszebb versenyműve

Dvořák egyik legszebb művével, a h-moll gordonkaversennyel búcsúzik a Müpa közönségétől a Pannon Filharmonikusok ebben az évadban.
Klasszikus

Fischer Ádám is fellép a Royal Albert Hallban

A holdra szállás 50., Viktória királynő születésének 200., a Proms megalapítója, Henry Wood születésének 150. évfordulójára emlékezik a BBC Proms rendezvénysorozata, amelyen idén először környezetvédelemmel kapcsolatos zeneműveket is műsorra tűztek.
Jazz/World

Női energiáktól pezseg a Jazztavasz

A május 3. és 5. között zajló Jazztavaszon idén három hölgy közvetíti a jazz iránti szenvedélyt – ezúttal basszusgitáron, szaxofonon, illetve énekhanggal.
Jazz/World

Alinda Chagallról és tüdőkapacitásáról is kérdezte Horgas Esztert

Folytatódik a heti rendszerességgel jelentkező portréinterjú széria, melyben Veiszer Alinda kérdezi a Zsidó Művészeti Napok művészeit. Horgas Eszter fuvolaművésszel arra is kitértek, mennyire kemény fizikai munkát jelent a fuvola, és hogy jönnek ehhez a gumimatracok.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház kisvárda

Összeállt a kisvárdai színházi fesztivál programja

A 12 versenyelőadás mellett 11 versenyen kívüli színházi darab, koncertek, előadói estek, bábelőadások és a már hagyományos hallgatói minifesztivál szerepel a június 21. és 29. között megrendezendő Magyar Színházak 31. Kisvárdai Fesztiváljának idei programjában.
Színház ajánló

A kirekesztésről szóló előadással járja az ország iskoláit két fiatal színész

Eke Angéla és Bán Bálint Elfog/adsz címmel készített diákoknak szóló vizuális nevelési programot, amelyen keresztül az elfogadás fontosságát hangsúlyozzák.
Színház kult50

„Mindent elölről kell mindig kezdeni” – Fodor Tamás a Kult50-ben

Fodor Tamás, a Stúdió K alapítója A vihar és A székek című előadásban nyújtott alakításáért került be a Fidelio Kult50 című kiadványába. Videónkban a független színház mibenlétéről is beszélt nekünk.
Színház ajánló

Mercedes Benz premier az Esterházy-családdal

Április 13-án magyarországi ősbemutató keretében mutatta be a Vörösmarty Színház Esterházy Péter utolsó drámáját, a Mercedes Benzet Szikora János rendezésében. A történelmi revüt az Esterházy-család tagjai mellett Presser Gábor zeneszerző is megtekintette.
Színház ajánló

Büszkeség és felelősség, mert méltónak kell lenni az ősökhöz

A Magyar Művészeti Akadémia Szó – szín – játék sorozata idén megújult Oberfrank Pál Jászai Mari-díjas színművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának művészeti vezetésével. A sorozat eddigi eredményeiről és a leendő előadásokról Lesti Árpád kérdezte a Veszprémi Petőfi Színház igazgatóját.