A Brand letisztult, tökéletes, érett mű, mégis olyan, mintha egy fiatalember írta volna. Olyan tüzes, olyan kegyetlen és fájdalmas. Pedig Henrik Ibsen már majdnem negyven éves, amikor ezt a drámáját írja. "Hogy Brand éppen pap, az nem lényeges; a mindent vagy semmit követelés az élet minden más területén is fennáll, szerelemben, művészetben stb. Brand én magam vagyok legkülönb pillanataimban..." - jegyezte fel művéről Ibsen.

Brand Istent szolgálja, de nem a szelíd nagyapónak képzelt szeretet és megbocsátás istenét, hanem egy fiatal, erős, megalkuvást nem ismerő, kérlelhetetlenül szigorú istent. Ahhoz, hogy az emberek méltók legyenek az ő istenére, hogy az életük és a hitük ne két dolog legyen, ahhoz teljesen meg kellene változniuk. Szülőfalujában, ahol éhínség dúl, felkérik, legyen a papjuk. Brand nem követel többet az emberektől, mint saját magától, de az túl sok. Túl nehéz az élet. Híveit pofátlan hazugságokkal elfordítják tőle. A mindent vagy semmit jegyében élt. Ő mindent odaadott. És nem ért el semmit. Nem lehet hazugságok, megalkuvások nélkül élni? Valószínűleg nem. A Nemzeti Színház előadásának főbb szerepeiben Trill Zsolt és Törőcsik Mari látható.

Az előadás Perényi Balázs javaslatára került be a versenyprogramba. A válogató így ír Zsótér Sándor rendezéséről: "Szenvedély, pátosz, szakrális dimenzió és bölcs emberismeret, na és humor a legnemesebbféle. A lét alapvető kérdéseit firtatni színházban manapság: alkotónak és befogadónak ajándék. Az előadás ezt teszi, hitelesen, hamisság és csikorgó nehézkesség nélkül. Színházi hatássá alakult tiszta gondolat. Csodálatos színészek, van, aki »csak« a legjobb formáját hozza, van, akinek képességeit fölfedte és felmutatta az előadás, és olyan, amilyennek még sohasem láttuk. Trill Zsolt pedig olyan Brand, hogy elképzelni sem tudom, hogy ki más játszhatná el még ezt a nagyszabású hőst."

Ibsen-dráma papját, Brandot alakító Trill Zsolt egy interjúban elmondta, noha kívülről úgy tűnik, Brand tudja, hová tart, ez lehet, hogy csak a látszat. "...rólam is tűnhet úgy, hogy húúúú, nagyon tudom, hogy merre tartok, itt, Budapesten, a Nemzeti Színházban. De sokszor azt érzem, a legelején járok ennek az egésznek. Brand is tele van kételyekkel. Amikor elindulunk az életben, ráállunk a pályánkra, elkap minket a kölyökhangulat. Hogy képesek vagyunk mindenre. De aztán lecsúszunk a sínről, mellékpályákra tévedünk kerülőutakra kényszerülünk, eltévedünk, zsákutcákba futunk. Mégis végig kell mennünk az úton. Ibsen is elindult otthonról, kényszerűségből persze, és a hazájától távol lett azzá, akit ma Ibsennek ismerünk, a nagy művek szerzője. Ez volt az ő útja. Én Ukrajnából, Beregszászon, majd Debrecenen át érkeztem Budapestre. Egy ilyen fizikai és lelki út rengeteg kétellyel, küzdelemmel jár, tudom. Brand is útra indul, de marad..." - tette hozzá Trill Zsolt.

Kutszegi Csaba a Színház című folyóiratban olvasható kritikájában kijelenti, hogy a Nemzeti produkciója "elevenbe vágó, nekünk szóló remek előadás". Hozzáteszi: "A majdnem felerészben vendégművészeket is felvonultató előadás színészgárdája egységesen jól teljesít. Ismét bebizonyosodott: rendezői invenció, közös munkaalázat, valódi hivatástudat, igazi alkotói szándék, tárgymegdolgozás, színészvezetés stb. kérdése, hogy egy társulat mire képes, mit lehet kihozni belőle. A színházzal a lelkeket kell jól szolgálni, nem az államot. Brand az újtemplom-avató beszédén elmondja, hogy amikor annak idején feladta mindenét, nem ezt akarta. Majd arra buzdít, hogy (az államé után) építsük fel az élet templomát"- jegyzi meg a kritikus.

A POSzT szervezőinek közleménye: Váratlan betegség miatt a Nemzeti Színház június 9-én 21 órára meghirdetett Brand című előadása elmarad.