A Káprázat valamennyi hőse monomániás, elvakult fantaszta, aki nem lát ki saját világából;
egymást megérteni képtelenek, legfeljebb a félreértésig juthatnak, a szenvedélyes ám reménytelen kommunikációs kísérletek pedig hol burleszkszerűen mulatságos, hol hátborzongatóan abszurd drámai helyzetek sorozatát teremtik.
A történet szerint a világ legtekintélyesebb sinológusa, a hétköznapi valósággal szinte semmilyen kapcsolatot nem ápoló, tudós-magánkönyvtáros Dr. Peter Kien tévedésből feleségül veszi csaknem analfabéta házvezetőnőjét, a fékezhetetlenül szerelem- és pénzéhes Therését. A lehetetlen kapcsolatból menekülve egy alvilági törpe, Fischerke karmai közé kerül, aki bármire képes, hogy megmérkőzhessen Capablancával a sakkvilágbajnoki címért…
Nagy Norbert a Forte Társulat Káprázat című előadásának próbáján (Fotó/Forrás: Slezák Zsuzsi, Szkéné Színház)
A szerzőről
Több mint hetven éve jelent meg magyarul a Nobel-díjas Elias Canetti első regénye, a Káprázat. A Bulgáriában született, osztrák zsidó származású író már fiatalon is igen markánsan – és merész stiláris újításokkal – öntötte formába társadalom-, illetve történelemszemléletét, melynek központi eleme a lét voltaképpeni feleslegessége és a közelgő apokalipszis monumentális víziója.
Ezek a gondolatok természetesen nem idegenek az egymást érő háborúk idején, amelyeknek köszönhetően sok más társával együtt Canetti is emigrációra kényszerült. Műveit ugyanakkor – hiába beszélt hibátlanul több európai nyelvet – ezek után is németül írta, így deklarálva sajátos erkölcsi kiállását és szolidaritását a kultúra felé:
Szeretném visszaadni a nyelvünknek azt, amivel tartozom neki. Hozzá akarok járulni ahhoz, hogy az emberek valamiért köszönetet mondjanak neki.” – írja a II. világháború éveiben.
Emigráltként – Máraihoz hasonlóan – az örök kívülálló szerepét öltötte magára, miközben rendkívüli éleslátással és precizitással dokumentálta az évtizedekig tartó szellemi és valóságos világégést.
Keresztes Tamás és Grósz Zsuzsanna a Forte Társulat Káprázat című előadásának próbáján (Fotó/Forrás: Slezák Zsuzsi, Szkéné Színház)
Az előadásról
A Káprázat 1935-ben jelent meg, épp abban a korszakban, amikor a könyvek egyszerre váltak a propaganda és a világjobbító szándékok eszközévé, így nem is csodálkozhatunk azon, hogy
a szereplők éppen egy könyvtárban teljesítik be végzetüket. Canettinél ugyanis ebben a nagyon is zárt közegben botladozik a társadalom egésze.
Peter Kien önmagát világtól elzáró sinológusként döbben rá, hogy az oly gondosan kinevelt értelmiségnek nincs helye a világ jelenlegi koordináta-rendszerében.
A Forte Társulat Horváth Csaba rendező-koreográfus által 2005-ben alapított formáció, előadásaik védjegye a szöveg, a mozdulatok, a képiség, a zeneiség egysége. Az előadásban a Forte állandónak mondható alkotótársaihoz társul Szilágyi Ágota, a Maladype Színház tagja, aki először próbál a társulattal, a szövegkönyvet és a dalszövegeket Lőrinczy Attila jegyzi, Keresztes Tamás pedig ezúttal zeneszerzőként veszi ki részét a munkából.
játsszák:
Andrássy Máté, Fehér László, Földeáki Nóra, Horkay Barnabás, Kotormán Ábel, Nagy Norbert, Pallag Márton, Szilágyi Ágota, Widder Kristóf
Elias Canetti: Káprázat
a Szkéné Színház és a Forte Társulat közös előadása
Bemutató: május 5. 19:00, Szkéné Színház
További előadások: május 6. és 24. 19:00, Szkéné Színház
Fejléckép: Horváth Csaba a Káprázat próbáján (Fotó: Slezák Zsuzsi, Szkéné Színház)
hírlevél
