Az alábbi cikk szponzorált tartalom, nem a Fidelio szerkesztőségének tagjai írták.
Tizenkét, teljesen hétköznapinak tűnő férfi ül össze, hogy döntsön egy bevándorló fiú sorsáról: bűnös vagy nem bűnös. A fiú minden bizonnyal megölte a saját apját, így a halálos ítéletéről gyorsan és zökkenőmentesen dönthet az esküdtszék. A tizenkettőből egynek azonban kétségei támadnak. Nem elégszik meg azzal, aminek az ügy látszik, és bolygatni kezdi a kétségtelennek és egyértelműnek tűnő ítéletet. A végső döntés meghozatalához viszont teljes egyetértésre van szükség.
Az egyetlen ellenvélemény, a kisebbségi álláspont dühöt szül a többi esküdtben. A szellemi küzdelem során derül fény a gyilkosság egyes részleteire és a vallomásokban rejlő ellentmondásokra, sőt, az esküdtek jelleme is egyre jobban kirajzolódik:
a tizenkét, merőben különböző, más vérmérsékletű emberből előtörnek az előítéletek
és nyilvánvalóvá válnak a hozott sorsok. Vajon hogyan találhatja meg a közös nevezőt egy teljesen különböző emberekből álló társaság, akik még a szavak jelentésében sem tudnak megegyezni egymással?
Az előadás a függetlenség, a demokrácia működésének fontos kérdéseit boncolgatja, sok, a helyzetből fakadó humorral, illetve az egyéni sorsokból és jellemekből eredeztethető mély drámával egyszerre ábrázolja tizenkét egymástól független ember együttműködésének és társadalmi felelősségvállalásának lehetséges buktatóit:
a személyes érzelmek, vélemények és a valóság tényeinek összekeveredéséből, a vita és az érvelés hiányából adódó kommunikációs bénultságot,
valamint hogy a döntéshozatal során miként változik a csoport hierarchiája.
Az előadás – bár a cselekmény Amerikában játszódik, több mint hatvan évvel ezelőtt – erősen reflektál korunkra és hazánkra. Az előítéletekre, az érvelés fájó hiányára, arra, hogy lassan senki nem ért egyet senkivel, hogy sokan hisznek a látszatnak (miközben sokkal okosabbnak hiszik magukat annál, hogy őket bárki megvezesse), hogy
sokakat a személyes érzelmeik, nem pedig a valóság tényei motiválnak egy adott helyzet megítélésében.
A dráma színpadra állításának alapja a lélektani realizmus, ám a kommunikációs helyzet miatt egyes pontokon elrajzolttá, groteszkké válnak a szituációk.

Gyabronka József és Mucsi Zoltán a 12 dühös ember című előadásban (Fotó/Forrás: Lakatos Péter / Átrium)
Az 1920-ben született amerikai szerző, Reginald Rose legsikeresebb és legismertebb műve, a Tizenkét dühös ember 1954-ben eredetileg tévéjátéknak készült, három évvel később világhírű mozifilm született belőle. A színpadi változatot az író 1964-ben írta meg, a sikerszériája azóta töretlen.
Az Átrium színházban a 2018-as bemutató óta fut nagy sikerrel a darab. A tizenkét esküdt szerepében Gyabronka József, Mucsi Zoltán, Debreczeny Csaba, Brasch Bence, Varga Ádám, Szatory Dávid, Lecső Péter, Lugosi György, Sütő András, Nyulassy Attila, Kovács Máté és Katona Péter Dániel e.h. márciusban kétszer is látható.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Gyabronka József a 12 dühös ember című előadásban (Fotó/Forrás: Lakatos Péter / Átrium)