Színház

Egymás energiáiból építkezve

2016.07.01. 19:41
Ajánlom
Annak ellenére, hogy lejáró és technikai próba után vannak – a zenekar viszont még hallhatóan a színpadon gyakorol –, egyáltalán nem fáradt A két veronai nemes négy színésze, Leah Brotherhead (Julia), Charlotte Mills (Dárdás), Dharmesh Patel (Proteus) és Guy Hughes (Valentine), valamint az előadás rendezője, Nick Bagnall, aki a május végi angliai bemutató óta először látja a produkciót.

Nick Bagnall: Öt-hat előadás egy héten, itt meg ott, ugyan, mi lenne ebben nekik fárasztó? (fanyarul, nevetve)

Guy Hughes: Én reggel hatkor már úsztam!

NB: Én meg reggel négykor már ébren voltam, mert Manchesterből jöttem.

GC20051633

GC20051633 (Fotó/Forrás: Gary Calton)

Akkor az empátia mellett némi energiára is szükségetek lesz a nézőktől.

NB: Pontosan. (ugyanolyan fanyarul és ugyanúgy nevetve, mint az előbb) Bár úgy érzem, remekül fog itt működni az előadás, különösen a zenei részeknek tesz majd jót ez a tér. A Margitszigeti Szabadtéri Színpad gyönyörű, inspiráló helyszín, csodálatos környezet a fákkal, de hatalmas. Ekkorában még soha nem rendeztem! Reméljük, nem fog esni, mert azt hallottam, a magyar közönség hazamegy, ha esik.

Nem tudom, mekkora terhet teszek most a vállatokra, de a ma esti nézők túlnyomó többségének ez lesz az első „A két veronai nemes”-élménye. Alig 220 éves a magyar színház története, ez idő alatt pedig mindössze ötször mutatták be ezt a Shakespeare-darabot, amiből kettő a 19. századra esett, legutóbb pedig 1992-ben volt belőle premier. Bár azt hiszem, Nagy-Britanniában sincs ez a vígjáték a Shakespeare-toplisták élén.

Charlotte Mills: Nem bizony. Talán azért, mert korai darabról van szó, ahol dramaturgiailag még kiforratlan a szerző, és valószínűleg a darab vége az, ami miatt kevesen veszik elő. Sokat dolgoztunk az anyaggal, leginkább húztunk belőle.

GC20051643

GC20051643 (Fotó/Forrás: Gary Calton)

NB: Ennél a darabnál még nagyon naiv Shakespeare, színpadilag van még tanulnivalója, de már ott vannak azok a motívumok vagy jellemek, akik később, a nagy műveiben megerősödve visszatérnek. A hangja itt még inkább lírai. Ez és a naivitás teszi nehézzé a munkát a színészek számára, ugyanakkor meg is könnyíti a helyzetüket, mert gyakorlatilag bármit csinálhatnak a szerepeikből. Amikor először olvastam A két veronai nemest, egyáltalán nem tetszett, unalmasnak találtam. Két darabot ajánlott a Globe, mégis ezt gondoltam sokkal nagyobb kihívásnak, ráadásul minél többször vettem elő, annál több lehetőséget láttam meg benne, izgalmasabbnak tűnt.

Dharmesh Patel: Nekünk meg te voltál a kihívás, Shakespeare semmi hozzád képest. (a rendezőhöz; fanyarsági szint nála is ugyanaz, mint a többieknél) A motivációkat volt nehéz megtalálni, rengeteget kellett ahhoz elemeznünk, hogy megoldjuk, ki miért tesz úgy, ahogy, ki miért fogja föl a szerelmet úgy, ahogy. Más Shakespeare-daraboknál ez sokkal világosabb, itt nekünk kellett dekódolni, ki mit akar, mi honnan hová visz.

GH: Ebben a darabban alig van kapaszkodó, és alig lehet látni a végét. Én, bevallom, a főpróbahétig izgultam, és fogalmam sem volt, hova fut ki az egész, mert folyamatosan alakult az anyag, gyúrtuk és változtattuk. De annyira biztos kezekben éreztem magunkat, hogy nem féltem.

GC20051641

GC20051641 (Fotó/Forrás: Gary Calton)

NB: Nagyon köszönöm, Guy.

CM: Ráadásul ez az első olyan utazó Globe-produkció, ahol ennyire komoly erősítéssel kell dolgoznunk, mert egy zenekar is közreműködik az előadásban, és mi is zenélünk, énekelünk, táncolunk. A kihívások között azért ezt is meg kell említeni.

Nick, te is utazol a produkcióval?

NB: Nem, négy-öt hete nem láttam. (Dharmesh Patel közbekérdez: Tudod, hogy ma este A vihart játsszuk?) Még sosem jártam Budapesten, ma van a barátnőm születésnapja, gondoltam, átugrom, megnézem, mit csináltak a bemutató óta. (a fanyarról komolyra váltva) Véleményem szerint ez egy nagyon szép előadás. Nem fogok jegyzetelni, és nem tartok utána megbeszélést, csak ülök majd a nézőtéren, és élvezem. Teljesen nyugodt vagyok, nagyszerű kémia működött közöttük, közöttünk a próbaidőszak alatt. Ez már az ő előadásuk, a rendezőé pedig a világ legmagányosabb munkája. Én megtettem a magamét: életre segítettem, éltetni viszont már az ő energiáik fogják.

A Globe ehhez a produkcióhoz is külön castingot tartott. Miért épp őket választottad ki az egyes szerepekre?

NB: Charlotte-tal ez a harmadik közös munkánk, és tudtam, hogy az ő nyitott, nagylelkű személyisége kell a szerepre. A két fiúval még nem dolgoztam, de szerintem nem is fogok többet. (fanyarul, hát hogyan máshogy…) Viccet félretéve, ők voltak a legjobbak az adott feladatra. A válogatás több körben zajlott, és nagyon pontosan tudtam, milyen képességű színészekkel akarok dolgozni. Minimalista díszlet, nem történeti-történelmi, de nem is teljesen kortárs korszakba helyezés, sok zene. Miért ezt a megközelítést választottad?

globe@Gary Calton

globe@Gary Calton (Fotó/Forrás: Gary Calton)

NB: A kosztümös megvalósítás nem nagyon érdekel, kiszúrnám a szemem, ha rigorózus történeti hűségre kellene törekednem. Szerintem nagyon mai gondolatokat közvetítünk, annak ellenére is, hogy 1966-ba helyeztük a történetet. Ez volt az a korszak, amikor a világ a tizenévesek számára kitágult – és nemcsak Angliában. Amerika elérhetővé vált, a háborúnak vége, a kilátástalanság és a megszorítások időszakán túlvoltak, és mindezeket az érzéseket a zenében fogalmazták meg a fiatalok.

Leah Brotherhead: A darabban csak helyszínek vannak megadva, idő nincs. Ettől aztán jóval nagyobb a szabadságunk.

GH: A hatvanas évek zenei energiái nagyon megsegítik a történetet.

DP: Szerintem tetszene Shakespeare-nek, amit lát.

CM: Sokszor van, hogy beleerőszakolják a darabot egy korszakba, vagy kínlódva visznek rajta végig egy gondolatmenetet. Itt egyáltalán nem érzem ezt.

NB: A szakmai és a nézői visszajelzések is pozitívak. Persze, van, akinek nem tetszik, de ez ízlésbeli kérdés.

LB: Oslóban a Norvég Shakespeare Társaság tagjai is ott voltak az egyik előadáson, és az megnyugtató volt, hogy szerették.

GC20051651

GC20051651 (Fotó/Forrás: Gary Calton)

Angliában, Norvégiában, Svédországban, Szerbiában játszottatok eddig. Másképp reagált a közönség az egyes országokban?

CM: Azt gondoltam, hogy majd a kontinensen kevésbé intenzíven reagálnak a nézők. De egyáltalán nem! Hangot adnak a tetszésüknek, élénken visszajeleznek, ami abban erősít meg bennünket, hogy világosan követhető a történet.

NB: Nem is lehetne időszerűbb Európában turnézni, mint most, a Brexit után. Borzalmas dolog történt, és nagyon sajnálom. Most egymás kezét kell fognunk, megosztani az érzéseinket, elismerni az értékeinket, mindazt, amiben egyezünk, és amiben különbözünk. Örömöt kell csempésznünk a mindennapokba, azt a felszabadultságot, ami a hatvanas években megvolt.

LB: Ez a produkció gyönyörűen belesimul a Globe vállalásaiba. Most ért véget a Hamlet világ körüli turnéja, velünk párhuzamosan A velencei kalmár utazik.

Hogyan viselitek a turnézást? Mennyire nehéz az együttélés, és mennyire nehéz az, hogy ma itt, holnap ott játszotok, változnak a helyszínek, a méretek, idő pedig szinte alig van ahhoz, hogy hozzászokjatok a körülményekhez?

NB: Olyanok vagyunk, mint egy család. Jó, én néha eltűnök, de aztán visszajövök, mint Don Corleone, csak épp egy kis jegyzetfüzettel, aztán megiszom egy italt.

GC20051645

GC20051645 (Fotó/Forrás: Gary Calton)

LB: A társulat legfiatalabb tagja 21 éves, a legidősebb hatvan múlt, ebből természetesen az következik, hogy mindenki hozza a maga világlátását, tapasztalatát, ami nagyon izgalmas a munka szempontjából.

GH: A takarásban beszélgettünk arról, milyen energiákat kell előhívnunk. A két veronai nemes előtt egy három hónapos európai turnén voltam, de akkor kizárólag kőszínházakban, zárt terekben játszottunk. Színésztechnikailag is mást követel az, hogy egy erődben játszol vagy egy klasszikus, 19. századi négyemeletes színházban, esetleg egy mezőn vagy olyan szabadtéri helyszínen, ahol azért három fal mégis körülvesz. Másképp kell koncentrálni, nem eshetsz ki egyetlen pillanatra sem.

CM: Sosem unatkozol, sosem kényelmesedhetsz bele. Állandó mélyvíz. Egyszerre félelmetes és iszonyatosan inspiráló.

LB: Jöhet eső, jöhet villámlás, elhúzhat a fejed fölött egy repülőgép, behallatszhat utcazaj – erre nem készít fel a színművészeti. DP: Az viszont megnyugtató, amikor egy új helyszínre érve, az új térbe belépve mindenkinek az arcán ugyanazt látod. Azt jelenti, összeszoktunk. És mi hagyatkozhatunk egymásra.

Bővebben az előadásról itt olvashat!

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

A Fesztiválzenekar két tagja eljárt egy tüzes tangót, aztán lecsapott Stravinsky

Két pár táncos láb a hegedűszólamból, közös éneklés, és egy olyan Tavaszi áldozat, hogy a fal adta a másikat. Ezzel töltötte meg háromszor a Müpát a Fesztiválzenekar.
Zenés színház

Egy piszok erős nő az arab világban – A víg özvegy Dubajban

Állva tapsolta a közönség az Operettszínház A víg özvegy című előadását Dubajban, ahol három alkalommal látható Szabó Máté rendezése ezekben a napokban. Az alkotókat még az első előadás előtt sikerült utolérnünk.
Tánc

Így néznek ki a fizetések nemek szerint a balettban

A női vezetők hiánya a balettben régi vita tárgyát képezi. Azonban most elindult egy oldal, a Dance Data Project, ami új kérdéseket vet fel.
Klasszikus

Hogyan hangzik Jerikó lerombolása a zene nyelvén? Händel a Zeneakadémián

Händel a barokk kor monumentális komponistája, zenéjének fensége máig megőrizte fényét. A Joshua viszont még hozzá képest is grandiózus.
Könyv

"Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje" – 30 éve halt meg Márai Sándor

Minden művét anyanyelvén írta. Szemlélete, világfelfogása, értékrendszere a polgári liberális hagyományban gyökerezett, amelynek értékeit egész életében megalkuvás nélkül védelmezte. Költőként indult, regényeivel, elbeszéléseivel, esszéivel mégis a magyar próza egyik mesterévé vált, színművei, hangjátékai is sikert arattak.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház magazin

A társulat kérdéseiről – a közös ügyektől a közügyekig

A Jó kérdés, a Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat sorozatának vendégei februárban a társulatról beszélgettek. A meghívottak, Kováts Adél, Göttinger Pál és Molnár Áron tapasztalatainak, nézőpontjainak megismeréséből és helyenkénti ütköztetéséből izgalmas kép rajzolódott ki a társulatokat illető lehetőségekről, külső és belső elvárásokról.
Színház ajánló

Mennyiért szülnél, anyuci? – új bemutató a FÉMben

Miklós Zsófiával és Kolnai Kovács Gergellyel a főszerepben mutatta be a FÉM Cziczó Attila Fém című abszurd drámáját: Miről álmodik a fiatal? Hírnévről, vagy családról?
Színház premier

Nyakunkon a hurok – Hazai ősbemutatóra készül az Orlai Produkciós Iroda

Bagossy László az Orlai Produkciós Iroda színészeivel állítja színpadra Kerékgyártó István szövegét, amely a szerző Puzzle című darabjából és a Hurok című regényből állt össze. A bemutatót február 23-án tartják a Jurányi Házban.
Színház ajánló

Vígjáték vagy dráma: A pillangók még mindig szabadok a József Attila Színház Stúdiójában

Nagy érdeklődés övezi a hazánkban kevéssé ismert Broadway sikerszerző, Leonard Gershe darabját a József Attila Színházban.
Színház ajánló

Az öldöklés istene - Házaspárbaj az Átriumban

Yasmina Reza világhírű komédiája leleplező őszinteséggel beszél a kispolgári álszentségről, és arról, hogy mindannyiunkban mennyi sérelem, előítélet és düh kavarog.