Színház

„Egyszerre szívbemarkoló és komikus” – Interjú Horváth Csabával

2018.06.19. 09:25
Ajánlom
Izgalmas és sűrű időszakot jelent a nyár a Forte Társulat számára: május végén mutatták be Az öngyilkos című fekete komédiát a Szkénében, majd fesztiválszereplés fesztiválszereplést ér. A társulat vezetőjével, Horváth Csaba rendező-koreográfussal beszélgettünk.

Az öngyilkost eddig kétszer mutatták be Magyarországon, harminc éve Kaposváron, majd a Jordán Tamás vezette Nemzeti Színházban. Miért ezt az alig ismert színdarabot választottad a Forte Társulat új bemutatójának?

Kalandos körülmények között döntöttem a darab mellett, mert eredetileg Barrico Selyem című írásának adaptációjára készültünk. De valahogy az a különös és ritka helyzet állt fent, hogy hiába kerülgettem az anyagot, valahogy nem találtam fogást rajta, valamitől mégsem kívánkozott színpadra. Így aztán egy teljes fordulattal úgy döntöttem, hogy homlokegyenesen mást kellene választanom, és elsősorban komédiák között kezdtem el kutatni. Az öngyilkos egyébként egy bohózat, méghozzá elég furfangos bohózat, és megint az oroszokat részesítettem előnyben, így találtam rá Erdman művére.

foto_MeszarosCSaba_eloadas1-104622.jpg

Az öngyilkos (Fotó/Forrás: Mészáros Csaba / Szkéné Színház)

„Élni akarok, hogy lelőhessem magam!” – halljuk a főszereplő Fehér László, azaz a munkanélküli kispolgár, Szemon Szemjonovics Podszekalnyikov kiáltását. Mire utal?

Ez a felvetés nemcsak a darab klasszikus értelemben vett mondanivalójáról szól, hanem a stílusáról is, arról az abszurd világról, amiben játszódik. Többek között azért is választottam ezt a darabot – túl azon, hogy nagyon izgalmasnak találtam –, mert színészileg pont ráfért a társulatra egy ilyen típusú játék, volt benne tehát egy kis pedagógia is. Elsősorban a bohózat-jelleg miatt döntöttem úgy, hogy most egy látszólag vidám darab kell nekünk.

A korábbi előadásokhoz képest kevesebb szereplővel, sűrítve játsszátok a darabot. Hogyan alakítottátok át a szöveget?

Egy-egy szerepet összehúztunk és ki is húztunk belőle. A próbafolyamat során még minden karaktert megformáltunk, de szép lassan kikoptak azok a szerepek, amelyek a mi adaptációnk szempontjából dramaturgiailag nem voltak annyira fontosak. Hiszen át kellett gondolni, hogy mit lehet kezdeni ezzel a közel százéves darabbal. Hiába jó a fordítás, bizonyos helyeken mégis elég porosnak éreztem az olvasatot.

HorvathCsaba_foto_Dusa_Gabor-104624.jpg

Horváth Csaba (Fotó/Forrás: Dusa Gábor / Szkéné Színház)

Bár Az öngyilkost abszurd komédiaként tartjuk számon, és valahol az is, nézőként mégis sokszor egy egzisztenciális drámában éreztem magam.

Ez abszolút célunk volt.

Fontos volt, hogy a néző önmagára ismerjen és a világra is, amiben élünk.

Hogy az előadás ne csak az abszurd komédia műfaját szolgálja, hanem esetleg filozofikusabb tartalmakat is meg tudjon jeleníteni. Úgy érzem, annyira asszociatív ez a mű, hogy játék közben sok mindenről lehet beszélni, és nagyon sok réteg felfejtésére ad lehetőséget – a mi színházi nyelvünkön.

Maga a mű is sok mindenről beszél. Azon egyáltalán nem csodálkoztam, hogy annak idején, 1930-ban betiltották, azon már sokkal inkább, hogy ma is ennyire aktuális tud lenni.

Igen, több mint ötven évig feketelistán volt, először Sztálin, aztán Brezsnyev is betiltotta, úgyhogy a szocializmus alatt ezt a darabot itthon sem lehetett játszani. Utána meg biztos azt gondolták a rendezők, hogy már nem is kell. Túl vagyunk rajta. Miközben úgy tűnik, hogy nem vagyunk túl, én legalábbis sok szempontból aktuálisnak tartom. Számomra az is nagy felfedezés, ahogyan a klasszikus szerkezetű mű a komédia sztenderdjeire épít, miközben a szöveg elég statikus, hiszen többnyire „csak” beszélnek benne, méghozzá ugyanarról (az öngyilkosságról – a szerk). A főszereplőt, Podszekalnyikovot én a világ legkisebb emberének tartom, a naivitása is nagyon elgondolkodtató motívum. Egyszerre szívbemarkoló és komikus, ahogyan azt gondolja, hogy ha röpke 12 nap alatt művésszé válik, akkor megváltozik az élete – és ehhez épp a zenét választja. Így aztán a zeneszerzőnek, Ökrös Csabának különös feladata volt ebben az előadásban, mint zenész és mint szereplő is.

Egy cirkusz-szerű világot teremtettünk a darab köré, ahol mindenki játszik valamilyen kis hangszeren.

Jó eszköz erre az újságpapír, ami ritmushangszerként is kiváló, és díszletelemként is értelmezhető.

Az újságnak, mint szimbólumnak komoly jelentése van egy kisember számára, nem beszélve arról, hogy mi magunk is szemtanúi vagyunk az írott sajtó válságának, vagy az információs őrületnek. Ráadásul a külvilágról Az öngyilkosban nem sokat hallunk, csak mindig érzékeljük azokon a tipikus szereplőkön keresztül, akik belépnek a történetbe. Ezt a bizonyos külvilágot akartam behozni valamilyen tárgyi, szimbolikus formában, így választottam az újságot alapanyagnak, ami mindenféle variációjával, rengeteg mozgással végigkíséri a történetet.

foto_MeszarosCSaba_eloadas2-104624.jpg

Fehér László Az öngyilkos c. előadásban (Fotó/Forrás: Mészáros Csaba / Szkéné Színház)

Az öngyilkos, amellett, hogy társadalomkritika, önkritika is?

Ez a darabból jön. Úgy képzelem, hogy az író – jó nagy adag öniróniával – saját magát, a szakmáját és azt a kultúrkört is kifigurázta, amiben annak idején mozgott, és ez tőlünk sem áll távol. Ha a néző ezt érzékeli, akkor egyről beszélünk.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Nézze meg, hogy lepték meg Anna Nyetrebkót a Met-ben!

Ön emlékszik rá, hogy az Aida melyik jelenetében hangzik el a Boldog szülinapot? Először Anna Nyetrebkónak sem derengett.
Plusz

Nyilvánosságra hozták a Prima Primissima idei jelöltjeit

Idén már tizenhatodik alkalommal adják át a Prima Primissima díjakat, amelyre tavaly óta határon túli magánszemélyek, illetve alkotóközösségek is jelölést kaphatnak. Mutatjuk a 2018-as Prima Primissima díj tíz kategóriájának három-három jelöltjét. 
Vizuál

Aki Egy nappal sikert aratott Cannes-ban – interjú Szilágyi Zsófiával

Szilágyi Zsófia Egy nap című filmje Cannes-ban debütált, és rögtön meg is nyerte a nemzetközi kritikuscéh díját. Egy háromgyerekes család életének átlagos (másfél) napjába kapunk szépítés nélküli bepillantást az anya szemszögéből, aki töretlenül menedzseli a gyerekeket, a munkáját és az elintézendőket, miközben a háttérben talán épp szétesik a házassága.
Zenés színház

Kétszáz meztelen nő jelenik meg a színpadon egy új Don Giovanni-rendezésben

Az ausztrál Queensland-i Opera kétszáz nőt keres, aki hajlandó meztelenül megjelenni a Don Giovanni új előadásában, amely a #MeToo-kérdést járná körül.
Klasszikus

Járt már a Vigadóban koncerten? Most itt a lehetőség!

Játsszon a Fidelióval, és legyen ott a Liszt Ferenc Kamarazenekar ünnepi hangversenyén, az NKA 25 Fesztivál eseményén szeptember 25-én a Vigadó dísztermében!

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Mi a különbség híres ember és celeb között? - Színészek válaszolnak

Celebség, pályakezdés és az operett műfaja is kiemelt témája a Jó kérdés beszélgetéssorozat új évadának. Szeptember 22-én délután Hernádi Judit, Ónodi Eszter, Scherer Péter és Veiszer Alinda beszélget a celebkultúráról a budapesti Katona József Színház K:antinjában.
Színház díj

Jordán Adél szüleivel vehetett át díjat a kritikusoktól

Lázár Katit életműdíjjal, Jordán Tamás szombathelyi színházát különdíjjal jutalmazta a Színházi Kritikusok Céhe. Megható pillanatok és szerethető műsor jellemezte a gálát.
Színház átrium

Újdonság az Átriumban!

Szeptembertől új évados bérletek vásárolhatók az Átrium előadásaira a színház jegypénztárában, vagy akár a színház honlapján.
Színház magazin

Amit mindig tudni akartál a színházakról

Mindegy, mennyit járunk, a színház mindig megmarad különleges, misztikus helynek - egy jó előadáson kizárjuk a külvilágot, és mi is az atmoszféra részeivé válunk. Épp ezért a színházban néha sajátos szabályok is működnek.
Színház ajánló

Így ünnepli a József Attila Színház a Magyar Dráma Napját

Slam poetryvel, zenés kabaréval, illetve A pápanő című előadás kulisszatitkait bemutató nyílt próbával ünnepli a József Attila Színház Az ember tragédiája bemutatásának évfordulóját.