Színház

„Egyszerre szívbemarkoló és komikus” – Interjú Horváth Csabával

2018.06.19. 09:25
Ajánlom
Izgalmas és sűrű időszakot jelent a nyár a Forte Társulat számára: május végén mutatták be Az öngyilkos című fekete komédiát a Szkénében, majd fesztiválszereplés fesztiválszereplést ér. A társulat vezetőjével, Horváth Csaba rendező-koreográfussal beszélgettünk.

Az öngyilkost eddig kétszer mutatták be Magyarországon, harminc éve Kaposváron, majd a Jordán Tamás vezette Nemzeti Színházban. Miért ezt az alig ismert színdarabot választottad a Forte Társulat új bemutatójának?

Kalandos körülmények között döntöttem a darab mellett, mert eredetileg Barrico Selyem című írásának adaptációjára készültünk. De valahogy az a különös és ritka helyzet állt fent, hogy hiába kerülgettem az anyagot, valahogy nem találtam fogást rajta, valamitől mégsem kívánkozott színpadra. Így aztán egy teljes fordulattal úgy döntöttem, hogy homlokegyenesen mást kellene választanom, és elsősorban komédiák között kezdtem el kutatni. Az öngyilkos egyébként egy bohózat, méghozzá elég furfangos bohózat, és megint az oroszokat részesítettem előnyben, így találtam rá Erdman művére.

foto_MeszarosCSaba_eloadas1-104622.jpg

Az öngyilkos (Fotó/Forrás: Mészáros Csaba / Szkéné Színház)

„Élni akarok, hogy lelőhessem magam!” – halljuk a főszereplő Fehér László, azaz a munkanélküli kispolgár, Szemon Szemjonovics Podszekalnyikov kiáltását. Mire utal?

Ez a felvetés nemcsak a darab klasszikus értelemben vett mondanivalójáról szól, hanem a stílusáról is, arról az abszurd világról, amiben játszódik. Többek között azért is választottam ezt a darabot – túl azon, hogy nagyon izgalmasnak találtam –, mert színészileg pont ráfért a társulatra egy ilyen típusú játék, volt benne tehát egy kis pedagógia is. Elsősorban a bohózat-jelleg miatt döntöttem úgy, hogy most egy látszólag vidám darab kell nekünk.

A korábbi előadásokhoz képest kevesebb szereplővel, sűrítve játsszátok a darabot. Hogyan alakítottátok át a szöveget?

Egy-egy szerepet összehúztunk és ki is húztunk belőle. A próbafolyamat során még minden karaktert megformáltunk, de szép lassan kikoptak azok a szerepek, amelyek a mi adaptációnk szempontjából dramaturgiailag nem voltak annyira fontosak. Hiszen át kellett gondolni, hogy mit lehet kezdeni ezzel a közel százéves darabbal. Hiába jó a fordítás, bizonyos helyeken mégis elég porosnak éreztem az olvasatot.

HorvathCsaba_foto_Dusa_Gabor-104624.jpg

Horváth Csaba (Fotó/Forrás: Dusa Gábor / Szkéné Színház)

Bár Az öngyilkost abszurd komédiaként tartjuk számon, és valahol az is, nézőként mégis sokszor egy egzisztenciális drámában éreztem magam.

Ez abszolút célunk volt.

Fontos volt, hogy a néző önmagára ismerjen és a világra is, amiben élünk.

Hogy az előadás ne csak az abszurd komédia műfaját szolgálja, hanem esetleg filozofikusabb tartalmakat is meg tudjon jeleníteni. Úgy érzem, annyira asszociatív ez a mű, hogy játék közben sok mindenről lehet beszélni, és nagyon sok réteg felfejtésére ad lehetőséget – a mi színházi nyelvünkön.

Maga a mű is sok mindenről beszél. Azon egyáltalán nem csodálkoztam, hogy annak idején, 1930-ban betiltották, azon már sokkal inkább, hogy ma is ennyire aktuális tud lenni.

Igen, több mint ötven évig feketelistán volt, először Sztálin, aztán Brezsnyev is betiltotta, úgyhogy a szocializmus alatt ezt a darabot itthon sem lehetett játszani. Utána meg biztos azt gondolták a rendezők, hogy már nem is kell. Túl vagyunk rajta. Miközben úgy tűnik, hogy nem vagyunk túl, én legalábbis sok szempontból aktuálisnak tartom. Számomra az is nagy felfedezés, ahogyan a klasszikus szerkezetű mű a komédia sztenderdjeire épít, miközben a szöveg elég statikus, hiszen többnyire „csak” beszélnek benne, méghozzá ugyanarról (az öngyilkosságról – a szerk). A főszereplőt, Podszekalnyikovot én a világ legkisebb emberének tartom, a naivitása is nagyon elgondolkodtató motívum. Egyszerre szívbemarkoló és komikus, ahogyan azt gondolja, hogy ha röpke 12 nap alatt művésszé válik, akkor megváltozik az élete – és ehhez épp a zenét választja. Így aztán a zeneszerzőnek, Ökrös Csabának különös feladata volt ebben az előadásban, mint zenész és mint szereplő is.

Egy cirkusz-szerű világot teremtettünk a darab köré, ahol mindenki játszik valamilyen kis hangszeren.

Jó eszköz erre az újságpapír, ami ritmushangszerként is kiváló, és díszletelemként is értelmezhető.

Az újságnak, mint szimbólumnak komoly jelentése van egy kisember számára, nem beszélve arról, hogy mi magunk is szemtanúi vagyunk az írott sajtó válságának, vagy az információs őrületnek. Ráadásul a külvilágról Az öngyilkosban nem sokat hallunk, csak mindig érzékeljük azokon a tipikus szereplőkön keresztül, akik belépnek a történetbe. Ezt a bizonyos külvilágot akartam behozni valamilyen tárgyi, szimbolikus formában, így választottam az újságot alapanyagnak, ami mindenféle variációjával, rengeteg mozgással végigkíséri a történetet.

foto_MeszarosCSaba_eloadas2-104624.jpg

Fehér László Az öngyilkos c. előadásban (Fotó/Forrás: Mészáros Csaba / Szkéné Színház)

Az öngyilkos, amellett, hogy társadalomkritika, önkritika is?

Ez a darabból jön. Úgy képzelem, hogy az író – jó nagy adag öniróniával – saját magát, a szakmáját és azt a kultúrkört is kifigurázta, amiben annak idején mozgott, és ez tőlünk sem áll távol. Ha a néző ezt érzékeli, akkor egyről beszélünk.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Klasszikus

Jascha Heifetz ujjai lassított felvételen: ezért volt ő a 20. század Paganinije!

A filmrészlet az 1951-es Of Men and Music című portréból megmutatja, hogy a mindig tökélyre törekvő Heifetz milyen technikás játékos volt.
Klasszikus

Lehet, hogy hiába gyakorolsz, minden a genetikán múlik

Sokan úgy tartják, hogy a kimagasló eredményekhez gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás kell. Nos, ez nem igaz, sokkal több múlik a genetikán.
Zenés színház

Miért írt új befejezést az Orfeóhoz Fischer Iván?

Valami nem stimmel Monteverdi Orfeójával. Fischer Iván több mint negyven éve ezt érzi, és most tett is érte, hogy ne így legyen: új befejezést írt hozzá. Hogy miért volt erre szükség?
Tánc

Nálunk vetítik először a Rudolf Nurejev-portréfilmet

Április 2-án egyetlen alkalommal - a Rudolf Nureyev Nemzetközi Balettverseny részeként - eredeti nyelven, angolul, felirat nélkül vetítik az Urániában a White Crow című portréfilmet, még a hivatalos, New York-i premiervetítés előtt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

Berlinben áll színpadra Orosz Ákos

Német nyelvű előadásban szerepel a Vígszínház színművésze. Az Ein Erinnerungstück című darab arról szól, hogyan traumatizálják személyiségünket a huszadik század eseményei mind a mai napig.
Színház világnap

Ma a bábszínházakat ünnepeljük

Új bemutatóval, jubileumi előadással és nyílt próbával ünnepli a bábszínházi világnapot a Budapest Bábszínház március 21-én. A Mire gondol Alma? című új előadás a 3 év alattiakat szólítja meg.
Színház ajánló

Murakami mágikus története, a Kafka a tengerparton a Nemzeti Színházban

Murakami Haruki világhírű, Kafka a tengerparton című regényéből készült szinpadi adaptációt mutat be a Vörösmarty Színház 2019. április 5-én a Nemzeti Színházban. A valóság, a képzelet és az idő határmezsgyéjén játszódó előadás rendezője Szikora János.
Színház ajánló

Ne rejtőzz el!

Irodalmi Kávéházunk adott otthont Fekete Réka Thália önálló estjének. Az előadás ebben az esetben méltón tükrözte Réka színes személyiségét, bájos lényét.
Színház interjú

Mácsai Pál: „Az egypercesek nem csak intellektuális sziporkák”

Egy nemrégiben tartott irodalmi beszélgetés egyik vendége Örkény István „magyar hangjának” nevezte Mácsai Pált. Az Azt meséld el, Pista! című monológot huszonhárom éve adja elő a legkülönbözőbb helyszíneken. A Zsidó Művészeti Napokra is Örkény-esttel készül.