Színház

„Egyszerre szívbemarkoló és komikus” – Interjú Horváth Csabával

2018.06.19. 09:25
Ajánlom
Izgalmas és sűrű időszakot jelent a nyár a Forte Társulat számára: május végén mutatták be Az öngyilkos című fekete komédiát a Szkénében, majd fesztiválszereplés fesztiválszereplést ér. A társulat vezetőjével, Horváth Csaba rendező-koreográfussal beszélgettünk.

Az öngyilkost eddig kétszer mutatták be Magyarországon, harminc éve Kaposváron, majd a Jordán Tamás vezette Nemzeti Színházban. Miért ezt az alig ismert színdarabot választottad a Forte Társulat új bemutatójának?

Kalandos körülmények között döntöttem a darab mellett, mert eredetileg Barrico Selyem című írásának adaptációjára készültünk. De valahogy az a különös és ritka helyzet állt fent, hogy hiába kerülgettem az anyagot, valahogy nem találtam fogást rajta, valamitől mégsem kívánkozott színpadra. Így aztán egy teljes fordulattal úgy döntöttem, hogy homlokegyenesen mást kellene választanom, és elsősorban komédiák között kezdtem el kutatni. Az öngyilkos egyébként egy bohózat, méghozzá elég furfangos bohózat, és megint az oroszokat részesítettem előnyben, így találtam rá Erdman művére.

foto_MeszarosCSaba_eloadas1-104622.jpg

Az öngyilkos (Fotó/Forrás: Mészáros Csaba / Szkéné Színház)

„Élni akarok, hogy lelőhessem magam!” – halljuk a főszereplő Fehér László, azaz a munkanélküli kispolgár, Szemon Szemjonovics Podszekalnyikov kiáltását. Mire utal?

Ez a felvetés nemcsak a darab klasszikus értelemben vett mondanivalójáról szól, hanem a stílusáról is, arról az abszurd világról, amiben játszódik. Többek között azért is választottam ezt a darabot – túl azon, hogy nagyon izgalmasnak találtam –, mert színészileg pont ráfért a társulatra egy ilyen típusú játék, volt benne tehát egy kis pedagógia is. Elsősorban a bohózat-jelleg miatt döntöttem úgy, hogy most egy látszólag vidám darab kell nekünk.

A korábbi előadásokhoz képest kevesebb szereplővel, sűrítve játsszátok a darabot. Hogyan alakítottátok át a szöveget?

Egy-egy szerepet összehúztunk és ki is húztunk belőle. A próbafolyamat során még minden karaktert megformáltunk, de szép lassan kikoptak azok a szerepek, amelyek a mi adaptációnk szempontjából dramaturgiailag nem voltak annyira fontosak. Hiszen át kellett gondolni, hogy mit lehet kezdeni ezzel a közel százéves darabbal. Hiába jó a fordítás, bizonyos helyeken mégis elég porosnak éreztem az olvasatot.

HorvathCsaba_foto_Dusa_Gabor-104624.jpg

Horváth Csaba (Fotó/Forrás: Dusa Gábor / Szkéné Színház)

Bár Az öngyilkost abszurd komédiaként tartjuk számon, és valahol az is, nézőként mégis sokszor egy egzisztenciális drámában éreztem magam.

Ez abszolút célunk volt.

Fontos volt, hogy a néző önmagára ismerjen és a világra is, amiben élünk.

Hogy az előadás ne csak az abszurd komédia műfaját szolgálja, hanem esetleg filozofikusabb tartalmakat is meg tudjon jeleníteni. Úgy érzem, annyira asszociatív ez a mű, hogy játék közben sok mindenről lehet beszélni, és nagyon sok réteg felfejtésére ad lehetőséget – a mi színházi nyelvünkön.

Maga a mű is sok mindenről beszél. Azon egyáltalán nem csodálkoztam, hogy annak idején, 1930-ban betiltották, azon már sokkal inkább, hogy ma is ennyire aktuális tud lenni.

Igen, több mint ötven évig feketelistán volt, először Sztálin, aztán Brezsnyev is betiltotta, úgyhogy a szocializmus alatt ezt a darabot itthon sem lehetett játszani. Utána meg biztos azt gondolták a rendezők, hogy már nem is kell. Túl vagyunk rajta. Miközben úgy tűnik, hogy nem vagyunk túl, én legalábbis sok szempontból aktuálisnak tartom. Számomra az is nagy felfedezés, ahogyan a klasszikus szerkezetű mű a komédia sztenderdjeire épít, miközben a szöveg elég statikus, hiszen többnyire „csak” beszélnek benne, méghozzá ugyanarról (az öngyilkosságról – a szerk). A főszereplőt, Podszekalnyikovot én a világ legkisebb emberének tartom, a naivitása is nagyon elgondolkodtató motívum. Egyszerre szívbemarkoló és komikus, ahogyan azt gondolja, hogy ha röpke 12 nap alatt művésszé válik, akkor megváltozik az élete – és ehhez épp a zenét választja. Így aztán a zeneszerzőnek, Ökrös Csabának különös feladata volt ebben az előadásban, mint zenész és mint szereplő is.

Egy cirkusz-szerű világot teremtettünk a darab köré, ahol mindenki játszik valamilyen kis hangszeren.

Jó eszköz erre az újságpapír, ami ritmushangszerként is kiváló, és díszletelemként is értelmezhető.

Az újságnak, mint szimbólumnak komoly jelentése van egy kisember számára, nem beszélve arról, hogy mi magunk is szemtanúi vagyunk az írott sajtó válságának, vagy az információs őrületnek. Ráadásul a külvilágról Az öngyilkosban nem sokat hallunk, csak mindig érzékeljük azokon a tipikus szereplőkön keresztül, akik belépnek a történetbe. Ezt a bizonyos külvilágot akartam behozni valamilyen tárgyi, szimbolikus formában, így választottam az újságot alapanyagnak, ami mindenféle variációjával, rengeteg mozgással végigkíséri a történetet.

foto_MeszarosCSaba_eloadas2-104624.jpg

Fehér László Az öngyilkos c. előadásban (Fotó/Forrás: Mészáros Csaba / Szkéné Színház)

Az öngyilkos, amellett, hogy társadalomkritika, önkritika is?

Ez a darabból jön. Úgy képzelem, hogy az író – jó nagy adag öniróniával – saját magát, a szakmáját és azt a kultúrkört is kifigurázta, amiben annak idején mozgott, és ez tőlünk sem áll távol. Ha a néző ezt érzékeli, akkor egyről beszélünk.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Itt hallgathatja meg Kurtág György operáját élőben

Ma este mutatják be Kurtág György első operáját a milánói Scalában. Az előadást az olasz közrádió és a Bartók Rádió élőben közvetíti, az interneten ön is meghallgathatja!
Vizuál

Ön mit szól a legújabb budapesti Sisi-szoborhoz?

Új, egész alakos szobrot kapott Sisi, azaz Erzsébet királyné a Madách téren, ám felmerül néhány kérdés az alkotással kapcsolatban.
Klasszikus

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Klasszikus

Klasszikus zenei minikoncertek nyolc budapesti szórakozóhelyen

Szombaton késő délutántól éjfélig A zene éjszakája - csak klasszikusan címmel ünneplik Pest, Buda és Óbuda egyesülését.
Könyv

A nő, aki beleszületett az irodalomba, és azóta is benne él – Szabó T. Anna

Első novelláskötetét, a Töréstesztet egyfajta katalizátornak szánta, hogy begyújtson valamit, akkor is, ha fáj, hiszen nem lehet megúszni. Szabó T. Anna Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház hírek

Gyertek az Átriumba, amíg lehet! - Újabb színház kongatja a vészharangot

A kulturális taotámogatás megszűnése miatt egyre több színház jövője válik bizonytalanná, ugyanis nem tudnak tervezni a 2019-es évadra.
Színház

Új színház nyílt a Váci utcában

A Belváros legújabb színházában, a Fém Arts & Caféban a 70 férőhelyes színházterem mellett művészkávézó, képgaléria, jazzkoncertek és pódiumbeszélgetések várják a közönséget.
Színház átrium

A Krakken művelet - pszicho-thriller-krimi-komédia az Átrium színpadán

Bodó Viktor néhol groteszkbe hajló, szatirikus víziója egy bámulatos, szinte filmszerű világba vezet, ahol minden tele van homokkal és sárral, mert a városra lecsapott a Krakken nevű jelenség. A komédia novemberben 18-án és 27-én látható az Átrium színházban.
Színház tao

Lemondja tervezett bemutatóját a Rózsavölgyi Szalon a kultúr-tao körüli bizonytalanság miatt

A magánszínház közleményt adott ki, amelyben azt írják, színházakat is érintő finanszírozási bizonytalanság miatt kényszerülnek erre a lépésre.
Színház ajánló

De vajon mire emlékeznek az emlékező próbán?

A Vesztegzár a Grand Hotelben kapcsán kulisszatitkokat felfedő sorozatba fogtunk. Ezen a héten az emlékező-, és rendelkező próba fogalmával ismerkedünk.