Színház

Együtt a bonyodalmak felé

2014.08.13. 10:19
Ajánlom
A Jurányi-kertben augusztus 21-én bemutatásra kerülő Leselkedők szöveg- és dalszövegírójával, Máthé Zsolttal beszélgettünk, aki a próbafolyamat alatt együtt dolgozik az alkotókkal. INTERJÚ

- Színész vagy, de számtalan darabban dalszövegíróként és szövegíróként is dolgoztál már. Volt dolgod a Szputnyikkal is, de úgy tudom, Boross Martinnal még nem találkoztál. Hogy kerültél ebbe a produkcióba?

- Martin fölhívott telefonon, hogy volna-e kedvem társíróként részt venni. Elmondta, hogy a STEREO Akt és a Szputnyik közös produkciója, Szputnyikos színészekkel. Látásból már ismertük egymást, de nem láttam soha előadását. Tudtam, hogy impro-színházas dolgai vannak, valamennyire sejtettem, hogy mire számíthatok. Igent mondtam, mert kíváncsi voltam. Örültem a Szputnyik színészeinek is, az Antigoné tantermi előadásban már dolgoztunk együtt, ami írói részről is fontos közös munka volt, akkor kaptam magamról visszajelzést, mire vagyok képes ezen a vonalon.

- De a Leselkedők megírására miért éppen Téged kért fel Boross Martin?

- Vagy ajánlottak, vagy fogalmam sincs...

- Lehet, hogy azért, mert ez olyan munkafolyamat, ami - ahogy mondtad - improvizációra épít és ebben már Neked van némi tapasztalatod?

 - Amikor beszélgettünk, akkor még előtte voltunk az AlkaMátéTrupp éves előadásunknak, a Gál Kristófnak. Amíg azzal foglalkoztunk, addig nem tudtam a Leselkedőkre koncentrálni, de rámutattam, hogy egy hasonló jellegű munkára alkalmas vagyok, azaz a színészek próbálnak, én ott ülök, és ha kell, rögtön versbe, dalszövegbe vagy jelenetbe öntöm a szövegeket. Így dolgozom általában azokban a produkciókban, ahol a szöveggel is én foglalkozom.

- Ezek szerint nem volt alappéldány.

- Storyboard volt, ami tartalmazta azokat a főbb jeleneteket, amiket mindenképpen megvalósításra szánt a rendező. A Leselkedők esetében nemcsak a színészek interpretálásában fog a történet megjelenítődni, hanem vizuálisan, vetítéssel is. Hogy gyorsabb legyen a munka - mert sajnos tényleg nem volt sok idő rá -, Martin nem is mondott el mindent töviről-hegyire, hanem csak azt a részét fejtette ki jobban az igényeinek, ami ténylegesen rám tartozik.

- Miből jön a sztori?

- Mondta, hogy egy bérházat szeretne, lakókkal, akikről szépen fokozatosan kiderülnek jellemvonásaik, történeteik, elhallgatott titkaik, hazugságaik. Csótányinvázió lesz, amivel a lakóközösség megpróbál szembeszállni. Mindannyian együtt haladnak a bonyodalmak felé.

- Ez inkább társadalmi korrajz lesz vagy inkább egy vicces nyári sztori a Jurányi-kertben?

- Mindenképpen van olyan igénye, hogy a társadalom ismerjen magára, meg arról is akarunk egy kicsit beszélni, hogy ki kell irtani a csótányokat, de az is lehet, hogy az ellenség csak mondvacsinált, és valójában csak ellenségképre van szükségünk azért, hogy a közösség fennmaradjon, vagy elpusztulhasson, átalakulhasson. Sokféle kérdést felmutat, és össze is kapcsol, mert ezek a dolgok összekapcsolódnak filozófiai és gyakorlati értelemben is.

- Az ellenség a csótány?

- Igen. Az ellenség a csótány.  A ház, felmérve a problémát, csótányirtót hív, aki elmondja, hogyan kell őket kiirtani. De természetesen mindenki tudni véli, hogy mi a helyes praktika a csótányok ellen, mindenki mást mond, és mindenki azt gondolja, hogy az ő módszere a jó. A csótányirtó kívülről jött ember, ezért mindenkinek kell, hogy legyen valami ügye vele négyszemközt, amit a saját hasznára tud fordítani, ki érzelmi, ki anyagi alapon.

- Megvan a vége?

- Igen, már csak a finomítások vannak. Járok próbákra, ha a színészek bármit improvizálnak, előveszem a laptopot és átírom a szöveget. Nem ragaszkodom az én verziómhoz, sokszor jobb, ahogy belőlük kijön egy-egy mondat. És vannak a dalszövegek, amiknek külön jelentőségük van a színdarabon belül. A dalokkal a színész kifelé fordul a nézőkhöz és valami olyanról tudósít, amit egyébként csak bonyolultan lehetne jelentben megmutatni, és éppen vetítés formájában sem működik. Így dalban mondják el, a színészek élő zenei kíséretével.

- Úgy tudom, hogy van egy harmadik vonal is, a nézők fülhallgatót kapnak.

- A Jurányinak négy szintjén játszódik majd a történet, ablakmélyedésekben, folyosókon, amik meg lesznek világítva és be lesznek térmikrofonozva, de valóban, a nézők még fülhallgatón keresztül is hallhatják majd a színészeket. Ezért majd nagyon finoman, árnyaltan tudnak a színészek játszani. Lehet majd bensőséges, nagyon rövid, suttogós, titokzatos játékokat csinálni. De hallunk majd hangbejátszásokat is, amiket a színészekkel már előre fölvettek. Ez arra is szolgál majd, hogy a néző számára ugyanazt a kis rövid jelenetet többféleképpen megmutassuk, jelezve, hogy amit hallunk egy lakásból, az nem mindig azt jelenti, amit hallunk, hanem jelentheti épp az ellenkezőjét is. Kicsit azt is sugalljuk, hogy a dolgok nem feltétlenül azok, amiknek elsőre látszanak vagy hallatszódnak. Ezzel is rengeteg játék lesz.

- Neked van olyan élményed, ami akár a Leselkedőkben is benne lehetne?

- Van. Ahol lakom, ott a szomszéd egy furcsa ember. Olyan, mintha egy nyolcvanas években készült magyar film szereplője lenne. Nem részletezem, de van egy történetünk vele kapcsolatban. Persze nem tudjuk, mi az igazság, miért viselkedik úgy, hogy többször rákényszerülünk arra, hogy átmenjünk hozzá. Olyan figura, akit ha színpadon látnék, azt mondanám, sok. Ennyire rengeteg nem lehet valaki.

- Csótányos sztorid is van?

- Laktam panelban Kispesten. A paneltömb olyan hely, ahol akármilyen rendet is tartanak, biztos, hogy felütik a bogarak a fejüket. A panelházakat a nyolcvanas évek elején építették, nagyon hamar fölhúzták őket, harminc-negyvenéves garanciára. Természetesen sokkal hamarabb elkezdtek lepusztulni, kívülről és belülről is. Ismerjük a szemétledobó rendszert, ami a lifttel párhuzamosan fut. Ennél jobb közlekedő sztrádát a bogaraknak csinálni nem is lehetett volna. Kiirthatatlanok.

- Ebben a sztoriban lesz szemétledobó?

- Igen. Ráadásul gondosan kiválogatott és megírt karakterek lesznek, akiknek a fő hobbijuk vagy a napi rutinjuk, vagy a foglalkozásuk által célzott ügy, hogy csótányvonzó tevékenységet végeznek. Így biztosított, hogy ebbe a házba tuti, hogy jönnek a csótányok, hisz lehet jönni, mert a lakók olyanok.

- A próbák előtt foglalkoztatok csótánysztori-gyűjtéssel?

- A dramaturgok, Schnábel Zita és Szabó-Székely Ármin már egy ideje szerkesztik a történetet Martinnal együtt. Már igazán szakavatottak. Tudják mindenféle csótányfajta latin nevét, szaporodási- és étkezési szokásaikat, társadalmi berendezkedésükről is sokat olvastak, hogy mi az, ami rímel az emberére, vagy mi az, ami az emberénél előrehaladottabb. Egy csomó tudományos összefüggést találtak, amikkel próbálunk valamit kezdeni, hogy színházilag is be tudjanak épülni egy-egy banálisabb párbeszéden keresztül akár. De azt gondolom, ilyen csótányos sztorija mindenkinek van már, nem az a fajta élményanyag-gyűjtés folyt, mint a Szputnyik és a Katona közös előadása az Anamnesis esetében, ahol orvosok és betegek valós történeteiből írtak egy darabot. Erre itt nem volt szükség. A szöveg nem az alá- vagy a fölérendelt, hanem a mellérendelt része a képi-, a zenei és az összes megjelenésnek a produkcióban. Sok nyelven fog az előadás beszélni.

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

A tudattalan titkos tempója - interjú Enyedi Ildikóval

Az Ezeregyéjszaka-szerűen dús, titokzatos szerelmi történet álarcában, Enyedi Ildikó új filmje, A feleségem története – Füst Milán regényéhez hűen – az élet összetettségéről, titokzatosságáról, uralhatatlan jellegéről mesél. A vetítés után kérdeztük a rendezőt.
Színház

„Csodálatos ez a bohóc-létezés” – Beszélgetés Mertz Tiborral

Szeptember 18-án mutatta be Székely Csaba Öröm és boldogság című drámáját a Budaörsi Latinovits Színház, Alföldi Róbert rendezésében. Mertz Tiborral, az előadás egyik szereplőjével beszélgettünk kíváncsiságról, társulati létezésről és véleménynyilvánításról.
Vizuál

Szabó Eszter nyerte el a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat 

Hatodik alkalommal adták át a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat, amit az alapító ír házaspár azzal a céllal hozott létre, hogy támogassa a kortárs magyar képzőművészeket, és jelenlétüket erősítse a nemzetközi művészeti világban.
Jazz/World

„Fúvom az énekem” - a Hajdu Klára Quartet új lemezre készül

A következő év elején jelenik meg a Hajdu Klára jazz díva legújabb lemeze, amelynek zenei világa az énekesnő gyerekkori zenei élményeiből és a magyar népdalkincsből építkezik.
Színház

Spiró György „sötét kalandregénye” és Garaczi László karanténdrámája nyerte a Kortárs Magyar Dráma-díjat

A Radnóti Zsuzsa alapította kuratórium 2019 óta díjjal jutalmazza a legkiemelkedőbb drámaírókat, hagyományosan február 24-én. Az apropót Örkény István Tóték című drámájának bemutatója adja, amely 1964. február 24-én volt. Idén Spiró György és Garaczi László vehette át az elismerést a Rózsavölgyi Szalonban, ezúttal a magyar dráma napján, szeptember 21-én.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Mécs Károly végleg visszavonul

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész pályafutásának hatvan éve alatt számos helyen megfordult, jelenleg egy előadásban látható, utána visszavonul.
Színház magazin

Aki tudott szeretni – Törőcsik Mari visszatért a Nemzetibe

Szeptember 21-én nagyszabású gála keretében helyezték el az emlékezés sárga rózsáit egy ikonikus fotel mellé Törőcsik Mari pályatársai és barátai a Nemzeti Színházban. A nézőtéren meghatott csend, a színpad elé kifeszített kivetítőn egy mondat – „Tudni kell szeretni” – és egy távolba révedő arc… Marié.
Színház videó

Emberiségtörténettel ünnepli a Vörösmarty Színház a magyar dráma napját

A Vörösmarty Színház tavaly, a pandémia idején nagy vállalkozásba kezdett: négy kortárs drámaíró részvételével ott folytatják, ahol Madách Imre Az ember tragédiáját befejezte, 20-21. századi színekkel egészítve ki az emberiségtörténetet.
Színház hír

Spiró György „sötét kalandregénye” és Garaczi László karanténdrámája nyerte a Kortárs Magyar Dráma-díjat

A Radnóti Zsuzsa alapította kuratórium 2019 óta díjjal jutalmazza a legkiemelkedőbb drámaírókat, hagyományosan február 24-én. Az apropót Örkény István Tóték című drámájának bemutatója adja, amely 1964. február 24-én volt. Idén Spiró György és Garaczi László vehette át az elismerést a Rózsavölgyi Szalonban, ezúttal a magyar dráma napján, szeptember 21-én.
Színház interjú

„Csodálatos ez a bohóc-létezés” – Beszélgetés Mertz Tiborral

Szeptember 18-án mutatta be Székely Csaba Öröm és boldogság című drámáját a Budaörsi Latinovits Színház, Alföldi Róbert rendezésében. Mertz Tiborral, az előadás egyik szereplőjével beszélgettünk kíváncsiságról, társulati létezésről és véleménynyilvánításról.