Színház

Elbeszélhetővé tenni az elbeszélhetetlent – interjú Darvasi Lászlóval és Darvasi Áronnal

2022.05.06. 11:40
Ajánlom
A Jurányi Ház új bemutatója, a Madárhegy különleges feladat elé állította a darabot íróként és rendezőként is jegyző Darvasi Áront: színészként is bemutatkozott az előadásban. Az alkotóval, valamint édesapjával – a dráma társszerzőjével –, Darvasi Lászlóval az alkotás folyamatáról, a kortárs színházról és a fiatal alkotók helyzetéről is beszélgettünk.

A Madárhegy próbafolyamata hosszabbra nyúlt a tervezettnél, hiszen többször is meg kellett szakítanotok a pandémia miatt. Hogyan hatott ez a töredezettség a darabra?

Darvasi Áron: A Klakker Társulás projektalapon működik, nincs állandó társulata, tehát igazodnunk kell azokhoz a színházakhoz, ahol a színészek játszanak. A járvány sok mindent felborított, egyeztetési nehézségek adódtak, végül nekem is be kellett állnom az egyik kieső színész helyére. Ez aztán más megoldandó feladatokat is hozott magával, de az a típus vagyok, aki soha nem adja fel – fiatal vagyok még ahhoz, hogy azt mondjam, elegem van valamiből, vagy nem érdekel. A független szférában szükség is van erre a kitartásra, mindegy, hol kap lehetőséget az ember, a legjobbra kell törekedni.

A Madárhegy sem csak a darabról szól: benne van az a kemény és kitartó munka is, amit az elmúlt egy évben véghez vittünk.

Darvasi László: Ez az előadás tulajdonképpen egy csoda, és az ember olykor rádöbben, hogy a csoda mögött – ami sokszor csak egy pillanata vagy felvillanása, kitárulkozása az életnek – mennyi munka van. Áron tényleg nagyon sokat dolgozott, ahogyan a társulat minden egyes szereplője is.

Áron rendezőként, színészként és íróként is részt vett az alkotási folyamatban. Mennyire tudtatok egymásra támaszkodni a munka során?

DL: A próbafolyamat alatt inkább már csak lélektani segítséget tudtam nyújtani, mert nem szerettem volna beleszólni a rendezésbe, sem pedig Áron koncepciójába. Kölcsönösen tiszteljük egymást, ami mögött természetesen ott van annak a lehetősége is, hogy ha úgy érzi, fordulhat hozzám segítségért. Ha dilemmája van, esetleg szüksége van valamilyen dramaturgiai tanácsra, akár a színészvezetéssel, akár a darabbal kapcsolatban, meghallgatom, mondok valamit, és ő megoldja. Ő az az alkat, aki meg szokta oldani.

DarvasiL_A_0122-163051.jpg

Darvasi László (Fotó/Forrás: Fábián Éva / Fidelio)

DÁ: Apa ugyan a rendezéshez nem, a lélektanhoz viszont nagyon ért, látja, hogy milyen az ember, és hogy a színpadon milyennek kellene lennie. Ez különösen jól jött, amikor beálltam a postás szerepébe, és próbáltam megalkotni a figurát. Ő pedig külső szemként terelgetett, és a partnerekhez hasonlóan elmondta, hogy mi működik, és mi nem. Érdekes tapasztalat volt, és azt hiszem, nem is vállalnék több hasonlót.

DL: Nem akarsz olyan darabban játszani, amit rendezel is?

DÁ: Soha többé. Egy ilyen helyzetben nincs rálátásom az egész darabra, ami zavar, és szereplőként agyban elsősorban a színpadi feladataimra kell koncentrálnom. Közben pedig mégis örülök neki, hogy adódott egy ilyen lehetőség, mert a pandémia alatt elvesztettem minden színészi munkámat, és ugyan újrainduláskor több színház is megkeresett, például Tatabánya, Szombathely és Szentendre, de az élet nagyon Pesthez köt, ezért a szabadúszást választottam.

Színészként a színpadon el tudsz vonatkoztatni attól, hogy az előadás próbafolyamatában rendezőként is jelen kell lenned?

DÁ: Nem engedhetem meg magamnak, hogy rendezőként legyek jelen a színpadon. Ha baki történik, vagy észreveszek valami nem odaillőt, amit fontosnak gondolok megemlíteni, csak a végén teszem, különben szétesnék.

Ez az előadás pedig azért is különleges, mert minden érzékenységem, lázadásom, szélsőséges megoldásom vagy teátrális gesztusom ott van benne, és meg tudom mutatni azt a tudást is, amit az évek során a színházról magamba szívtam.

Büszke vagyok arra, amit közösen létrehoztunk.

Említetted, hogy édesapád terelgetett, amikor a próbafolyamat alatt megakadtál. A szöveg megírásakor is ilyen módszerrel dolgoztatok?

DL: Az egy másféle munka volt, mert a darabot, pontosabban a szövegfolyamot, amiből a szövegkönyv készült, már korábban megírtam. Nagyon képlékeny és sérülékeny anyag volt, amit elsősorban irodalmi műnek tartottam, és amit leginkább egy vízeséshez tudnék hasonlítani: ömlöttek, áradtak, zuhogtak a mondatok. Áron pedig ügyes kézzel belenyúlt ebbe az áradásba, kiemelte a figurákat, a hús-vér embereket. Sokat húztunk, beleírtunk, a cselekményt meg kellett találni, súlypontozni, szükség volt egy határozott, mindenki által elfogadott koncepcióra.

DarvasiL_A_0081-163052.jpg

Darvasi Áron (Fotó/Forrás: Fábián Éva / Fidelio)

Nagy módosítás volt a helyszín megváltoztatása is, hiszen a szemétdombból romos könyvtárszoba lett.

DL: Ez Áron ötlete volt.

DÁ: Egy szeméttelepből is lehet érdekes dolgot csinálni, úgyhogy ez a döntés inkább egy rendezői helyzetből adódott. Amikor helyszíneket keresek a darabjaimhoz, mint ahogyan a rendezői példaképem, Purcărete is teszi – ő Shakespeare Viharját tette be egy ósdi kastélyszobába –, azt nézem, hogy ami a színpadra kerül, érvényes megoldás legyen. Viszont a Madárhegy címet apa adta a történetnek.

DL: Igen, de akkor még a madár mást jelentett: a madár asszociált a könyvvel.

A Madárhegy jelen esetben a kultúra elzárt világa, egy buborék, voltaképpen szentély, ahová a világ betör a maga radikális profanitásával.

Ez egy olyan világ, amely egészen másképpen használja az emberi nyelvet és beszédet, mint ahogy eddig elgondoltuk. Megváltoztak a jelentések, és az ezekhez köthető érzések, gondolatok. A nyelv, a beszéd kiszolgáltatottá válik, és ha azt mondjuk, hogy a nyelv a létház, akkor az a ház, amelyben a szavak keringenek, mint a madarak, eléggé romossá vált. Minden fényűzése ellenére. Felmerül a kérdés, ebben az állapotban hogyan írhatjuk le a sorsunkat, hogyan beszélhetjük el a történetünket, tudunk-e érvényeset mondani, meg tudjuk-e szólítani a másik embert. Áron ezt a koncepciót próbálta rátenni a konkrét személyre, és az elbeszélhetetlen helyzetből elbeszélhető világot és figurákat kreálni.

DÁ: Miközben a darabot írtuk, én is sokat gondolkodtam rajta, hogy mit jelent a madár, mert mint szimbólum, elég tág jelentéssel bírt. Tulajdonképpen utal arra a játékra is, amit Gonzó, az apa és a lánya játszottak régen. Közben pedig a szabadság szimbóluma, ami azt az időszakot jelenti, amikor a lány még szabad és naiv volt, és nem a körülmények határozták meg. Fontos kettejük kapcsolata is, sőt talán a legfontosabb: a színpadon mindig az emberi kapcsolatok megmutatását tartom elsődlegesnek.

DarvasiL_A_0058-163052.jpg

Darvasi Áron (Fotó/Forrás: Fábián Éva / Fidelio)

Rendezőként is ez érdekel?

DÁ: Azt tapasztalom, hogy a mai fiatal színházrendezők jelentős része a felületességgel van elfoglalva. Gegek, táncetűdök, hatásvadász elemek követik egymást, ami egyrészről jó, mert azt mutatja, hogy az emberek teátrálisan kreatívak. Csak közben keveset foglalkoznak a valódi emberi viszonyokkal. A mai színház előbbre valónak tekinti a látványt a gondolatnál, pedig ha megteremted a drámát, a mélységeket, a szereplők lelkét, arra már bármi rátehető. Emberi kapcsolatok nélkül nincs színház!

DL: De ezek az alkotók nem éppen azt akarják mondani, hogy ma már nincsenek hősök, és nincsenek kis hősök sem?

DÁ: Valószínűleg sokkal inkább az van mögötte, hogy megunták a régi iskolát, amit például Zsámbékiéktól tanultak, és úgy gondolják, hogy nem ez a színházi jövő – vagy nem csak ez!

Akkor mégsem érvényes ez a fajta „látványszínház”?

DÁ: Dehogynem! Csak mindig hiányérzete van az embernek. Ez egy működőképes színházi forma, csak hiányzik belőle az ember.

DL: De a színház alapvető funkciója, hogy ha a néző bemegy, lásson valamit abból, amiben él, és lássa saját magát.

DÁ: Ebben a színházi struktúrában viszont csak a geget és az effektet látja. Én

azt szeretném, ha az én előadásaimon a nézőkkel együtt gondolkodnánk, dolgozzon bennük az, amit látnak.

Ennek része lehet az is, hogy interakcióba kerülünk a nézőkkel, hol jobban, hol kevésbé.

Egy ennyire szimbólumokra épülő előadáshoz, mint a Madárhegy, hogyan tud kapcsolódni a néző?

DL: Ez is a rendező munkájához tartozik: a nézőnek látnia kell a figurák mögött a konkrét, esendő vagy gyarló, számító vagy veszélyes embert. Az én munkám itt abban áll, hogy abból a bizonyos hömpölygő vízesésből, amit a szövegem jelent, ki lehessen ragadni az arcokat, érzéseket és a figurák lelkét – függetlenül attól, hogy a szöveg mennyire mondatközpontú, lírai, vagy túldíszített.

DarvasiL_A_0077-163051.jpg

Darvasi László (Fotó/Forrás: Fábián Éva / Fidelio)

Amikor Áron átvette a postás szerepét, mennyire alakítottad rá a karaktert?

DÁ: Én formáltam magamra a próbák során.

DL: A postás szerepét eredetileg nem rá írtuk. Sőt, én nem is találkoztam a színészekkel a szöveg megalkotásakor – nincs rá lehetőségem, hogy színészben gondolkodjak. Ez egy olyan darab, ahol még az is felmerült, hogy milyen érdekes lenne idős, tapasztalt művészekkel bemutatni.

Látok egy olyan színházi trendet most, hogy a fiatalokat helyezik előtérbe, az idős színész pedig kezd zavaró tényező lenni.

DÁ: Konzult akár Hegedűs D. Géza is játszhatná, és valószínűleg az élettapasztalatából adódóan hamarabb tudna kapcsolódni azokhoz a kérdésekhez, hogy mi a bűn, a bűnhődés, a vezeklés. És éppen ezért tartom fontosnak, hogy fiatalok álljanak a színpadok, mert érdekes látni, ahogy egy huszonéves megmozgat magában színészileg akkora köveket, amit esetleg csak idősebb korában tudna. Ez egy olyan korosztály, ami nem ismer kegyelmet. A színházban nincs kegyelem!

DL: Őszintén szólva megváltás is csak nagyon ritkán.

A Madárhegy legközelebb május 9-én 19:00-kor látható a Jurányi Házban. További információ az alábbi oldalon olvasható.

Fejléckép: Darvasi László és Darvasi Áron (fotó: Fábián Éva / Fidelio)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„Napfény a dörzspapíron” – Szakácsi Sándor, a nyughatatlan lélek

Szakácsi Sándort, bár már gyerekkorában nagy jövőt jósoltak neki a színészi pályán, kisebb korában gúnyolták iskolatársai, felnőttként pedig alkoholproblémákkal küzdött, magát La Mancha lovagjának, szélmalomharcosnak nevezte. Saját bevallása szerint a szerepeiből merített erőt a folytatáshoz.
Jazz/World

Csak betyárosan: lemezbemutatót és turnézáró koncertet és táncházat tart a Góbé a Fonóban

Online már korábban megjelent, fizikai formájában tavasszal jött ki a Góbé Élem című lemeze, az első nagylemez, amelyet a zenekar megújult felállásában jelentetett meg. A csapat május 28-án turnézáró koncertet, lemezbemutatót tart a Fonóban, amit egy táncházzal fejelnek meg.
Klasszikus

Ne féltsük a kortárs zenét!

Maratoni hosszúságú diplomakoncerten mutatkoztak be május 6-án este a Zeneakadémia harmadéves zeneszerzés és alkalmazott zeneszerzés szakos hallgatói. A rendkívül gazdag és sokszínű programban számos stílus és műfaj szerepelt.
Színház

Kiss Mari visszatér Szombathelyre

Kihirdette jubileumi, 15. évadának új előadásait a szombathelyi Weöres Sándor Színház: 10 bemutatót tartanak a következő szezonban. Új tagokkal is bővül a társulat: Mari Dorottya és Domonkos Zsolt mellett újra az alkotógárdát erősíti majd a teátrum egyik alapítótagja, Kiss Mari.
Zenés színház

„Csipike történetén keresztül nekünk is megadatik az önmagunkra találás lehetősége” – beszélgetés Molnár Levente operaénekessel

Csipikének, a fontoskodó, de jószándékú törpének kalandos történetei számos gyermek és felnőtt szívét meghódították már. Fodor Sándor meséje a Coopera gondozásában hamarosan egy családi opera formájában elevenedik majd meg. A készülő mű ötletgazdájával és művészeti vezetőjével, Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas operaénekessel beszélgettünk egyebek mellett arról, milyen fejlődésen megy keresztül a történet során, és mi mindenre tanít meg bennünket is ez az erdélyi gyerekek és felnőttek körében egyaránt ismert és kedvelt kis mesehős.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Kiss Mari visszatér Szombathelyre

Kihirdette jubileumi, 15. évadának új előadásait a szombathelyi Weöres Sándor Színház: 10 bemutatót tartanak a következő szezonban. Új tagokkal is bővül a társulat: Mari Dorottya és Domonkos Zsolt mellett újra az alkotógárdát erősíti majd a teátrum egyik alapítótagja, Kiss Mari.
Színház ajánló

Tizennyolcadik alkalommal rendezik meg a Nemzetközi Bábfesztivált Békéscsabán

Öt nap alatt tizennyolc társulat húsz előadása mutatkozik be június 22. és 26. között a Békéscsabai Napsugár Bábszínházban.
Színház magazin

„Napfény a dörzspapíron” – Szakácsi Sándor, a nyughatatlan lélek

Szakácsi Sándort, bár már gyerekkorában nagy jövőt jósoltak neki a színészi pályán, kisebb korában gúnyolták iskolatársai, felnőttként pedig alkoholproblémákkal küzdött, magát La Mancha lovagjának, szélmalomharcosnak nevezte. Saját bevallása szerint a szerepeiből merített erőt a folytatáshoz.
Színház hír

Klasszikusok új köntösben – hat bemutatót tart a jövő évadban a József Attila Színház

A következő szezon műsorán a drámák és a vígjátékok mellett a zenés színház kedvelői számára is kínál újdonságokat a József Attila Színház, a Made in Hungáriából ízelítőt is kaphattak a sajtó képviselői.
Színház hír

„A minőség összeköt” – kihirdette idei programjait a Városmajori Szabadtéri Színpad

A fennállásának 100. évfordulóját ünneplő Városmajori Szabadtéri Színpad minden eddiginél gazdagabb programkínálattal várja az érdeklődőket szeptember közepéig. A színházi előadások mellett koncertek, kiállítások, filmvetítések, családi események és tematikus séták is várják a látogatókat.