Pintér Béla több mint tíz éve csinál színházat társaival. Eleinte lazábban, majd egyre inkább társulatszerűen kötődtek hozzá színészek. Produkcióik sosem nélkülözik a mesei jelleget, de mindig a rögvalóság talajából táplálkoznak - írjuk mintegy megihletve attól a kritikustól, aki Pintér Béláék legújabb előadásában futólag fellép, hogy néhány elmarasztaló mondattal leszólja a darabbéli társulatvezető, Pincés Géza legújabb bemutatóját. Mivel a kritikusábrázolás megítélésében különösen illetékesnek érezzük magunkat, ezért még egy rövid bekezdés erejéig leragadnánk a Quitt László által alakított szaktársnő röpke betétszámánál. Felhívnánk a figyelmet arra, hogy van őnéki egy nagyszerű és elvitathatatlan hitelességű megállapítása, miszerint: "Ezeken a kényelmetlen székeken még egy jót jegyzetelni sem lehet".
Ott tartottunk tehát a kitérő előtt, hogy a Pintér Béla-i opuszok mindig is a hétköznapi életből indultak ki. Groteszk humorral és szinte gyermekien működő fantáziával foglalkoztak olyan súlyos kérdésekkel, mint alkoholizmus, erőszak, nyomor vagy előítéletesség. Mostanra bizonyos értelemben törvényszerűen jutott el Pintér Béla a belterjig, ami egy alapvető és nehezen feloldható dilemmát jelez. Hogy tudniillik ha egy társulatnak sikerült megteremtenie a műhelyszerű műhelyt, akkor abban él és dolgozik folyamatosan, és be is zárkózik némiképp. Ennek megvan az a kockázata, hogy könnyen elveszítheti a kapcsolódását, érintkezését az odakinti világgal. És onnantól kezdve esetleg már csak "öntestéből" táplálkozik. Szélsőséges esetben fel is falhatja magát (mint egy forradalom a gyermekeit), aztán végül nem marad más, mint a lerágott csontok. Esetleg még a saját köldök, amit nézni lehet. Érdekes egyébként, hogy a határon túli magyar társulatokon mintha nem fogna ez a veszély. Hogy Pintér Béláékon igen vagy nem, arra majd a következő produkciójuk adhat választ.
A mostanit megelőző bemutatójukban, a Szutyokban volt egy színjátszócsoport szál. A legújabb előadásban elejétől végig egy színházi társulati eseménysort látunk. Siker- és kudarctörténet egyszerre - nem fogjuk itt elmesélni -, sokat lehet nevetni rajta, ahogy azt megszoktuk Pintér Bélánál, aki akár napi aktualitásokra is szellemes poénokkal reagál.
A Tündöklő középszer persze nem pusztán egy sztori, hanem önvizsgálat is, szűkebb és tágabb értelemben egyaránt. (Már magának a címnek is társadalomkritikai felhangja van.) Ha alaposabban megvizsgálnánk magát a cselekményt, és hozzá ismernénk a társulat belső történetét, akkor esetleg be is azonosíthatnánk számos mozzanatot, fordulatot. Ám erre nincs szükség. Elég megsejteni vonalakat, fejleményeket. Például hogy Pintér Béla színháza talán úgy jutott el a maga sajátos zenés mivoltáig, ahogy ebben az előadásban is szükségszerűvé vált a dalra fakadás. Mert hallgattuk-hallgattuk az olykor határozottan kínos rímekbe (pl. Gyula - buta, János - város) szedett szöveget, és egyszer csak úgy tűnt, hogy ezt éneklés formájában jobban tolerálnánk. (Mindazonáltal a "Bulgakovban - úgy, ahogy van" rímpárért lelkesen felajánlunk egy forintot!)
A helyszín és a történet természetesen modellál is. Felmutatja számos jellemző figuráját egy társulatnak és a szélesebben vett közegnek. Az atyai modort a gyógypedagógusival egyesítő vezetőt (Pintér Béla), a közből kihúzódó, hűvös profit (Szalontai Tünde), az örökké sértődöttet (Szamosi Zsófia), az ivós, késős megbízhatatlant (Roszik Hella), az öntelt elvtelent (Thuróczy Szabolcs, héttörpe-sapkában és bocskaiban) és így tovább, a jólelkű, lelkes dilettánsig, aki csodával határos. Utóbbi szerepben Herczenik Anna látható, tökéletesen beilleszkedve a színészcsapatba, akkor okozva csak meglepetést, amikor kell. Az összes szereplő igen helyénvalónak bizonyul, a zongoristával bezárólag, aki pont úgy fest, mint Forrest Gump, amikor már legalább egy éve futott.
A darabbéli színtársulat olyan darabot próbál, amelyben egy kínai kislányt magához akar venni a gyámhatóság, mivel az apa maffiózó - a kínai maffia, az olyasmi lehet, mint az original chinese pizza -, az anya homeless, a nővér prostituált egy masszázsszalonban, és valami menekülés zajlik Ukrajna irányába.
Ez esetleg jó is lehet következő Pintér Béla-opusznak.
hírlevél
