- Nem először dolgozol a Mohácsi testvérekkel: a Hippolyt előtt a Katona József Színház A nyaralás című előadásában is találkoztál velük. Milyennek látod a Mohácsi-féle színházat?

- Nagyon élő színházat csinálnak, olyat, ami tényleg folyamatában készül. A cselekményvezetés a fejükben van, tudják, mit akarnak, de a próbák folyamán sok minden jut nekünk - és Mohácsiéknak is - az eszünkbe, ami aztán vagy belekerül a produkcióba, vagy nem. János az olvasópróba után például rögtön átíratta az első jelenetet. Ez így megy. Csak az időfaktor a félelmem, azon kívül semmi. Én elpróbálnék ezzel az anyaggal akár fél évig is. János a színészből indul ki - ahogy az anyaszínházamban a rendezőink. Néz minket és érzi, hogy ez most lyukas és változtatni kell. Ilyenkor kitalál valami mást, és ahhoz képest írják át a jelenetet. Vagy írnak egy teljesen újat! Még az is lehet, hogy egy jelenetet többször megcsinálunk, egészen addig, amíg János nem érzi azt, hogy eléggé pontos, feszült és színházi az eredmény. Tudom, most jó lenne példát mondani, de nem akarok konkrétumokba belemenni, mert az eredeti darabban nincs olyan jelenet, amin most dolgozunk. Ez egy másik, egy teljesen új színdarab.

- Láttad a filmet? Az általad játszott Schneidert abban Kabos Gyula alakította. Ez azért előzmény.

- Nagyon régen láttam a filmet, de arra jól emlékszem, hogy Kabos szenzációs volt benne. Ez most egészen más lesz. Nem szeretném őt leutánozni, ahogy a filmet sem szeretnénk. Ez egy történet, amit nekünk elejétől a végéig újra kell fogalmaznunk, meg kell csinálnunk, komolyan kell vennünk. Nagyon örülnék, ha a nézők sem azzal az elvárással ülnének be az előadásunkra, hogy a filmet fogják a színpadon újra látni. Kabost nem lehet és nem is kell leutánozni.

- Neked miért fontos ez a történet?

- Hippolyt megérkezésével Schneiderben felborul minden, amit addig szépen felépített, az a kép, hogy ő mennyire fontos ember. Jön valaki, aki szembesíti azzal, hogy talán nem is annyira tökéletes. Ettől szorong, és itt a kapocs a szerep és köztem. Megfelelési kényszeres, szorongós ember vagyok. Ebből kell dolgozni, ebből lehetnek jó helyzetek.

- Mohácsi István, az előadás dramaturgja azt mondta, hogy nem lehet egy az egyben átültetni mára a történetet. Ezt te hogy látod?

- Igaza van, nem érdemes. Eljátszathatnának velem egy újgazdag bunkót, aki aztán valahogy kevésbé lesz lökött, de ez nem lenne túl bonyolult színházi konfliktus. A milliomos vállalkozó vagy a politikus még stimmelhetne Schneiderre - de hogy jön ide a lakáj? Lakáj ma már nincsen. De ha megcsináljuk a kort, és a konfliktusokat, akkor nyert ügyünk van.

- Ki szoktál néha jönni játszani a Katona József Színházból, de ilyen típusú szórakoztató előadásban még nem tűntél fel. Az Orlai Produkció előadásai mennyire állnak közel a te világodhoz?

- Láttam a színház több előadását is, és nagyon jó színvonalú, igényesen szórakoztató színháznak tartom. Kitűnő alkotók dolgozhatnak itt. Örültem, amikor hívtak, és jó ilyen csapattal dolgozni.

- Hogy haladnak a próbák?

- Eddig öt próbánk volt, egy hónap múlva bemutató, szóval ha valaki meg van ijedve, az én vagyok.