A Gyulai Várszínház vezetésére januárban írták ki a pályázatot, mert a korábbi vezető, Gedeon József november 25-én, hosszan tartó súlyos betegséget követően elhunyt.
A kiírásra hárman pályáztak:
- Csurulya Csongor romániai magyar színész, rendező, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője
- Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus
- Varga Marianna, a Gyulai Várszínház megbízott igazgatója
Közülük a szakmai bizottság – amelynek tagja volt az Emberi Erőforrások Minisztériumának delegáltja, a Színházművészeti Bizottság négy tagja, a társaság üzemi tanácsának, valamint a reprezentatív szakszervezetnek egy-egy képviselője – Elek Tibor és Varga Marianna pályázatát támogatta. A gyulai képviselő-testület végül 10 igen szavazattal, két tartózkodás mellett Elek Tibort választotta meg.
A hvg.hu április 26-án jelentetett meg cikket Vidnyánszky a Gyulai Várszínházat is beveszi? címmel, amelyben Elek Tibort a Nemzeti Színház igazgatójának, Vidnyánszky Attilának a jelöltjeként említik. Vidnyánszky különben az ugyancsak Gyulához köthető Shakespeare Fesztivál ötfős művészeti tanácsadó testületének tagja is.
Elek Tibor erre reagálva azt mondta: soha senkinek nem volt az embere, mindig a saját útját járta és ez így lesz a jövőben is. Kifejtette: három évtizedes múlt köti a színházhoz, első kritikáit, évadértékelőit a Gyulai Várszínházról írta, Gedeon József korábbi igazgató tanácsadója volt, több mint egy évtizedig szerkesztette a teátrum műsorfüzetét és hosszú ideje szervezi a kétévenként megrendezett Irodalmi Humorfesztivált.
Az újonnan kinevezett igazgató fontosnak tartja a Gyulai Várszínház hagyományainak továbbvitelét, így például azt, hogy nyáron összművészeti fesztivált szervez, ősztől tavaszig pedig kamaratermi sorozattal várja az érdeklődőket és hogy saját társulat híján folyamatosan a legnevesebb színészekkel és rendezőkkel kíván együttműködni. Emellett fontosnak tartaná felújítani a történelmi drámák bemutatásának hagyományát, amely révén az ötvenes, hatvanas években a teátrum reflektorfénybe került; nagyobb teret adna a kortárs magyar drámának és kiemelten fontos feladatának tartja a fiatalok megszólítását.
A sok vitát kiváltó Shakespeare Fesztivált megőrizné, de két-három nappal lerövidítené, és "a közönség számára befogadhatóbb" darabokat hívna meg rá. Kortárs Művészeti Szabadegyetem címmel új programot indítana, amelybe különböző művészeti ágak helyi, hazai vagy határon túli képviselőit hívná meg, hogy saját művészeti águkról, hitvallásukról beszéljenek.