A Hevesi Sándor Színház Facebook-posztjában tudatta közönségével, hogy "Balogh Tamás színművész, társulatunk Örökös tagja 74 éves korában 2019. október 2-án elhunyt..."
Balogh Tamás életrajzát a színház honlapján szereplő bemutatkozószövege alapján közöljük saját szavaival:
"1944. november 19-én születtem –hivatalosan Debrecenben- egyébként egy Nyírmihálydi nevű kis faluban-, ahová anyám és nagyanyám a bombázások elől menekültek. Később - immár mind a hárman- visszaköltöztünk Debrecenbe.
Itt teltek ifjú éveim, itt tanultam. Édesapám Dr. Balogh Gerő ügyvéd, édesanyám Szabó Emma ügyészségi tisztviselő. Velünk egy háztartásban éltek nagybátyámék is. Nagybátyám - Szabó Emil- életem egyik meghatározó személyisége volt. Az utolsó polihisztorok közé tartozott."
Balogh a debreceni Zeneművészeti szakiskolában hegedű, zongora, majd fagott szakon végzett, emellett balettet is tanult. A debreceni Tanítóképzőben szerzett diplomát népművelő-könyvtáros szakon.
Balogh Tamás (Fotó/Forrás: Hevesi Sándor Színház)
A színészetbe már gyerekkorában belekóstolt: "Gyerekként kezdtem, jó korán. 1949-ben léptem először színpadra Képes Géza-Szabó Emil: Az Égigérő fa című meseoperában Cickom, a bakarasznyi ember szerepében. Ez után, 1950-ben álltam először a debreceni Csokonai Színház színpadára egy szovjet szerző Furulyácska, csuprocska című meseoperájának főszerepében. (Nem nagyon értettem, hogy a felnőttek miért derülnek a darab címének hallatán.)
Ettől kezdve napjainkig nem volt olyan év, hogy ne lettem volna valamilyen színpadon legalább egyszer."
"1957-ben gyerekszereplőként játszottam Gárdonyi Géza: A Lámpás című színművében Zöld Marci szerepét Thúróczy György rendezésében, majd a következő évadban Doroghy Sanyika szerepét kaptam Móricz: Légy jó mindhalálig című darabjában, melyben hatalmas színészek játszottak. Olyan öltözőben öltöztem, ahol két “kolléga”-Hortobágyi Artúr és Thúróczy Gyula- akkor ünnepelte pályája 50. jubileumát.
Estéről-estére hihetetlen történeteket meséltek a régi vándorszínész-életről, a színházról, rég elhunyt kollégáról.
Tőlük tanultam színházi etikát, az írott és íratlan szabályokat és főként emberséget, egymás tiszteletét. Játszott ebben az előadásban Latinovics Zoltán (Török úr), Andaházi Margit (Nyilas Misi), Harkányi Endre (Böszörményi), hogy csak néhányukat említsem. Az előadást egyébként Berényi Gábor rendezte, a színház akkori főrendezője."
A gyerekszerepek után kisegítő táncosként szerepelt például Gounot: Fauszt című operájában. Majd tíz évig volt a József Attila Irodalmi Színpad tagja. "Debreczeni Tibor távozása után két évig én vettem át a vezetést, játszottam és rendeztem is. Rendszeres bérletes előadásaink voltak a Hungária kamaraszínházban (a Csokonai Színház kamaraszínháza), melyet előadásainkra és főpróbáinkra béreltünk. Tagjaink sorából olyanok kerültek ki, akikből ismert színész lett, mint Cserhalmi György, Úry István, vagy előadóművész, mint Mohai Gábor."
1968-ban Budapestre költözött, ahol az amatőr társulatok vezetése után a “királyi” tévéhez került.
Saját bevallása szerint volt még sztriptízkoreográfus, reklámfőnök, ásatási segédmunkás, segédrestaurátor és könyvtáros.
1975-ben Ascher Tamás hívta meg a kaposvári Csiky Gergely Színházba, ezzel kezdődött kőszínházi pályafutása, mely élete végéig tartott.
"Közben kétszer nősültem, első feleségemtől, Sike Eszter Adrienntől született Borcsa lányom, aki jelenleg a Miskolci Nemzeti Színház tánctagozatának táncművésze. Jelenlegi Feleségem, Pigler Katalin biztosítja az optimális hátteret -immár több mint két évtizede- ehhez a sokszor kemény és hálátlan, de mégis örömteli munkához. Nincsen könnyű dolga."
Díjai:
A XI. Országos Színházi Találkozón (1992) a Sok hűhó semmiért című műben Galagonya alakításáért a legjobb férfi epizódszereplő díja
Nívó- díj (2011)
Nívó- díj (2015)
Forgács-gyűrű (2015)
(forrás: Heves Sándor Színház honlapja)
hírlevél
