Böröndi Tamás 1955. március 8-án született. 1980-ban diplomázott Kazán István osztályában, a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakán. Pályáját a debreceni Csokonai Színház társulatának tagjaként kezdte, mellette vendégművészként a Rock Színházban is szerepelt. A West Side Story című produkcióban Riff és Bernardo szerepét alakította. 1984-től a Fővárosi Operettszínházban, majd a Bodrogi Gyula által vezetett Vidám Színpadon játszott. 2002-től szabadfoglalkozású művészként dolgozott különböző társulatoknál (Karinthy Színház, Budaörsi Latinovits Színház, Kalocsai Színház).
Számos tévéfilmben, köztük a Kicsi a borsban, a Kémeriben, a Szomszédokban és a Jóban-rosszban című sorozatban is szerepelt.
A Vidám Színpad 2013-tól új helyszínre, az óbudai EuroCenterbe költözött, ahol Böröndi Tamás lett a társulat igazgatója. A színház vezetése és a színészet mellett, díszlettervezéssel is foglalkozott, a Bodrogi Gyula által teremtett hagyományt folytatta. Játszott – egyetlen kivétellel – a Vidám Színpad minden darabjában, Straub Dezsővel, a társulat művészeti vezetőjével alkottak összeszokott színpadi párost.
November 23-án, 65 évesen hunyt el. A Vidám Színpad saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek majd.
Halálhírét a Vidám Színpad közölte:
Nevünkhöz méltatlan módon, szívünkben gyógyíthatatlan fájdalommal adjuk tudtára rajongóinak a felfoghatatlan hírt, hogy színházunk vezetője, az ország egyik legismertebb mosolygyártója Böröndi Tamás 65 éves korában, tegnap az esti órákban átadta lelkét az Úrnak!
Gyászolja felesége Götz Anna, ikerlányai, 88 éves édesanyja, kollégái és azok a milliók, akiknek életében mosolyt csalt az arcára!
Vujity Tvrtko ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle: „Az ország egyik nagy nevettetője volt, karakter-megformálása egyedivé, humora páratlanná tette.
Magánemberként az egyik legkedvesebb ember volt, akivel valaha találkoztam, szívvel és lélekkel beszélt szeretett színházáról, társulatáról, bűbájos feleségéről.
Jó volt vele beszélgetni tévéműsorban és azon kívül is. Nagyon jó. MINDIG. Furcsa mód még a járvány idején is. Mert Tamás szavaiból a legnagyobb baj közepén is a remény, a hit és a kitartás érződött ki.
Szegényebb lesz nélküle a magyar színpad és a magyar kultúra. Arany János klasszikus versével búcsúzom Tőle. Tőle, az igazgatótól, a színésztől, a nagyszerű embertől. Búcsúzom, s közben megszakad a szívem. Megmarad belőle a megannyi nevetés, a méltó beszélgetések, a kultúra iránti szeretet ereje. Ez a marad a múltból, ami most van, az a csönd, és a néma bú.”
hírlevél
