Marton László neve összeforrt a Vígszínházzal. A főiskoláról 1968-ban egyenesen a körúti teátrumba vitte az útja, ahol 1979-ben főrendező lett, 1985-től 2009. január 31-ig igazgató-főrendező, majd 2009-től újra főrendező munkaviszonyának 2017-ben kezdeményezett megszűnéséig.
Marton László (Fotó/Forrás: Vígszínház)
A Vígszínházon kívül csak ritkán rendezett, akkor is inkább külföldön és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol közel ötven évig oktatott színészmesterséget.
Tanítványaiból kiváló színészek, rendezők, színházigazgatók lettek.
Budapesten született 1943. január 6-án, nagypolgári családban. Szüleivel rendszeresen járt színházba, de őt ekkor még inkább a zene érdekelte, zongorázni tanult és a karmesterség vonzotta. A Mikszáth Kálmán téri piarista gimnáziumban fogalmazódott meg benne, hogy felvételizzen a Színművészeti Főiskolára, ahová elsőre nem vették fel káderlapja miatt. Ekkor elszegődött kisegítőnek a József Attila Színházba, majd amikor ismét indult rendező szak, újra felvételizett, és akkor már felvették. 1968-ban végzett Nádasdy Kálmán osztályában.
Eredetileg operarendezőnek készült, így még főiskolásként bekerült az Operaházba asszisztensként, de itt nem érezte jól magát, és hamarosan a Vígszínházhoz került, ahol Várkonyi Zoltán szerződtette le.
Legendás rendezések kötődnek a nevéhez, amelyek közül A padlás című musical 1988-as bemutatója óta, 31 éve műsoron van, töretlen sikerrel.
Ugyancsak emlékezetes a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című előadás, az Össztánc, a Harmincéves vagyok, a Kőműves Kelemen, az Ahogy tesszük, a Fekete Péter, a Szent István körút 14., a Nóra és A varázsfuvola.
Makacsul próbálunk rájönni, hogyan kell nekünk értékes színházat csinálni, megteremteni korunk nagyszínházi modelljét. (Marton László)
A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical írója, Déry Tibor, és rendezője, Marton László 1973-ban (Fotó/Forrás: Fortepan / Urbán Tamás)
Magyarországi előadásai mellett számos külföldi színház hívta vendégrendezőnek, nagy sikerrel dolgozott Weimarban, Detmoldban, Helsinkiben, Dublinban, Tel Aviv-ban, Louisville-ben, Chicagóban, Torontóban, valamint Kanada és az USA több más városában is. Rendezéseit több mint negyven országban játszották világszerte.
1975-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1984-ben Érdemes Művész lett. 1990-ben Kiváló Művész kitüntetést kapott. 1994-ben vehette át a Pro Urbe Budapest Díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. 2003-ban Kossuth-díjban részesült, 2016-ban Prima Primissima Díjat kapott. Rendezői munkásságáról két angol nyelvű kötet jelent meg.
Az én nemzedékem különös helyzetbe került a történelemben és a történetekben is. A háború alatt születtünk, emlékfoszlányaink is alig vannak az igazi vérzivatarról. 1956-ban tizenhárom éves voltam, így ebből a viharból már őrzök néhány emlékezetes képet, de a lényegre inkább csak a szüleim sorsa tanított meg. (Marton László)
Marton László 2017-ig volt a Vígszínház főrendezője, miután szexuális zaklatási vádak miatt elbocsájtották. Utolsó rendezése a Tartuffe volt a Veszprémi Petőfi Színházban, Gáspár Sándor és Lukács Sándor főszereplésével.
Marton László 76 éves volt.
FRISSÍTÉS!
Tompa Andrea kritikus, a Színház folyóirat főszerkesztője így emlékezik Marton Lászlóra egy nyilvános bejegyzésben:
A magyar színháztörténet fontos, vagy ennél több: meghatározó szereplője volt.
Egy bő hónapja találkoztunk utoljára, talán. Bizonytalan vagyok: egy klinikáról kijövet egy férfi nézett hosszan és én vissza rá, szintén hosszan.
A tekintetében felismertem Marton Lászlót, testben nem, nagyon összetörtnek tűnt.
Nem köszöntünk. Talán hiba volt.
A teljes bejegyzés itt olvasható:
Fejléckép: Marton László (fotó: Várhegyi András / Fidelio)
hírlevél
