Mertz Erzsébet néven Budafokon született 1927-ben. A kereskedelmi iskola után egy faárudában helyezkedett el, titkárnőnek készült. 1945-ben a május 1-jei műsorban a Sasfiók egyik monológját adta elő, s főnöke beszélte rá, hogy próbálkozzon meg a színészettel. A Színművészeti Főiskolára nem vették fel, így az Országos Színészegyesület Színiiskolájának hallgatója lett, mesterei többek között Rátkai Márton, Ascher Oszkár, Lázár Mária, Várkonyi Zoltán és Gobbi Hilda voltak.
1948-ban friss diplomásként rövid ideig a Vígszínházhoz szerződött, a színházak államosítása után Pécsre ment. 1952-től az ország első számú társulatának, a budapesti Nemzeti Színháznak a tagja volt, majd 1983-ban alapító tagként szerződött a budapesti Katona József Színházhoz.
Máthé Erzsi rendkívül sokoldalú művész volt, zengő, tiszta hangjával gyönyörűen beszélte a magyar nyelvet. Alkati adottságai miatt – királynői tartás, zengő, mély orgánum – pályája kezdetétől fogva sok klasszikus hősnő és kemény, nagyszájú, olykor kegyetlen nőalak megformálását bízták rá.
„Nem vagyok önmutogató! Az ember tele van gátlásokkal…
De tehetségesnek születtem, ez volt a baj. Végül öregkoromra lett igazán az enyém a színészet” – nyilatkozta 2007-ben Canjavec Juditnak. A teljes beszélgetés itt érhető el:
Kapcsolódó
A színház volt az én igazi házasságom – Máthé Erzsi 95 éves
A születésnapját ünneplő Máthé Erzsi olykor úgy érzi, annyi figurát játszott már el élete során, hogy sokszor önmagát kell keresnie. Pedig mindegyik alakításában teljes lényével jelen volt. A színésznő néhány éve már a nyilvánosságtól visszavonultan él. Az alábbi interjút tizenöt éve, 2007-ben adta Canjavec Juditnak a Buda Lapjában, a másodközlés a szerző engedélyével történt.
Színpadi szerepei mellett több filmben és számos tévéjátékban szerepelt. A Katona József Színházban 2012-ben lépett utoljára színpadra. „Tehetségével, temperamentumával, humorával, szakmai alázatával és maximalizmusával minden színész generációnak példát mutatott. Összetéveszthetetlen orgánuma, alakításai felejthetetlenül égtek a közönség és a színházi világ emlékezetébe” – emlékezett meg róla a Katona.
Hivatásáról egy alkalommal úgy nyilatkozott,
mindig csak és kizárólag a színészetnek élt, együtt akart élni a szerepekkel, a külvilág nem létezett számára.
2003-ban díjat alapított, amelyet a Katona évadzáró társulati ülésén adnak át a kiemelkedő teljesítményt nyújtó társulati tagnak. 2006-ban alapítványt hozott létre, melynek célja a Pécsi Nemzeti Színház, a Kaposvári Csiky Gergely Színház, valamint a határon túli magyar nyelvű színházak tagjainak, továbbá a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatóinak segítése.
A színésznő, aki egyetlen gyermekét kiskorában veszítette el, 2002-ben alapítványt hozott létre a kora- és újszülöttek intézményen belüli és otthoni ellátásának támogatása érdekében.
Mint mondta, a színház volt az élete, pályafutásában volt minden, csalódás és bánat, de öröm is. Elégedett volt, „csönd volt benne”.
Ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámokat a téma érzékenysége miatt.
Forrás: Index
Fejléckép: Máthé Erzsi (fotó: Trokán Nóra / Katona József Színház)
hírlevél
