Mindenben a legmélyebb értelmet kereste, nem elégedett meg a rutinszerű munkával, a látványos megoldásokkal. Mindig drámai színésznőnek tartotta magát, aki a komolyabb, szomorkásabb szerepekben érzi magát otthon. Nyugdíjasként is nagyon aktív volt, Tompa Miklós minden rendezésében szerepet vállalt. Mégis Bocsárdi László irányítása alatt állt utoljára színpadon, a rendező később úgy nyilatkozott róla, hogy
rendkívüli érzéke van a tragikus és groteszk iránt.
Játszott többek között az Üvegfigurákban, a Csongor és Tündében, Lorca Vérnászában, és ő alakította Shaw Szent Johannájának címszerepét, de filmekben is kipróbálta magát. Munkásságát számos díjjal, díszoklevéllel jutalmazták.
Molnár Gizella a Mesél a bécsi erdőben (Fotó/Forrás: Tomcsa Sándor Színház)
Nem sokkal halála előtt így nyilatkozott az elmúlásról: „Úgy érzem, mint minden más dolgot, ezt is nagyon jól kitalálta a Mindenható. Hetvenöt éves koromig eszembe sem jutott, hogy megöregszem, csak éltem, dolgoztam. Aztán egyre gyengébb lettem, és egyre nehezebb elviselni az öregséget. Jönnek a bajok, a tehetetlenség, és
be kell látnom, hogy át kell adnom a helyemet.
Hány nálam fiatalabb színész végzett 1957 óta… Elmúlunk, ez az élet rendje. És jól van ez így.”
hírlevél
