Nyakó Júlia 1963. február 8-án született Debrecenben. A helyi élelmiszeripari szakközépiskola második osztályos diákjaként Rózsa János filmrendező választotta ki készülő filmjének főszerepére: a Vasárnapi szülők című filmben tűnt fel.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1980-ban három hónap után otthagyta. „Nem akartam a főiskolát, de a rendezők, akikkel dolgoztam, bizonygatták, hogy ezt kell tennem. Akkor nem éreztem, hogy színésznőnek kell lennem…
úgy döntöttem, hogy ez nem kell nekem
– nyilatkozta. Később Fodor Tamás hívta játszani, akinél 1997-től a Stúdió K-ban is fellépett. A Wikipédia szerint 1982–1987 között a Mafilm színtársulatának tagja volt. 1987–1991 között a győri Kisfaludy Színház művésze volt. 1992–1994 között a szolnoki Szigligeti Színházban lépett fel és vendégként játszott Szabadkán. 1994-től a kecskeméti Katona József Színház tagja volt, majd szabadúszó lett.
„Nagyon sokszor eszembe jut, hogy hova fejlődünk, pontosabban, hogy hova nem fejlődünk mi, emberek. Szerintem az emberiség több ezer év alatt sehova nem ért el. Az ego veszedelmes dolog. Nem tudjuk értékelni, hogy jól vagyunk, hogy élünk” – nyilatkozta a Fideliónak 2021-ben a készülő, Csend-etűdök című előadás kapcsán.
„A gyászról szóló Elengedni nehéz című előadásban láttam utoljára, egy demens anyát játszott benne, megrendítően. Aki meghal. Eszembe nem jutott volna, hogy ez lesz az utolsó szerepe. Nehéz elhinni, hogy így történt. Nyugodjon békében!” – búcsúzott tőle közösségi fületén Turbuly Lilla író, kritikus, a Színházi Kritikusok Céhének társelnöke.
Sok-sok nagyszerű pillanatok mögöttünk, csodák vártak még ránk. Köszönöm az életedet.
– emlékezett meg Nyakó Júliáról közösségi felületén Fodor Tamás.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Nyakó Júlia (fotó/forrás: Active Stdúió)
hírlevél
