Miközben tiszta szemmel és elszántsággal nézett szembe diagnózisával, mégis késztetést érzett arra, hogy folytassa a munkát és alkosson egészen a legvégéig
– olvasható az általa alapított Watermill Center közleményében.
Robert Wilson színházi pályafutását gyerekszínészként kezdte, majd építészeti, belsőépítészeti és festészeti tanulmányokat folytatott, emellett szellemi fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkozott. Később színpadi műveiben szokatlan módon ötvözte a művészi kifejező eszközöket, beleértve a tánc- és mozgásművészetet, a világítást, a szobrászatot, a zenét és a szöveget.
Miután elvégezte a University of Texas és a Pratt Institute képzéseit, a 60-as évek közepén megalapította a New York-i székhelyű színházi társulatot, a Byrd Hoffman School of Byrdsöt, később alapítója és művészeti vezetője lett a a Watermill Center nevű, New York állambeli művészeti műhelynek.
Egyik legnagyobb hatású munkáját, a Philip Glass-szal közösen alkotott operát, az Einstein a tengerparton-t 1976-ban mutatták be.
Robert Wilson számos ismert íróval és zenésszel dolgozott együtt, köztük Tom Waitsszel, Susan Sontaggal, Laurie Andersonnal, William Burroughsszal, Lou Reeddel és Anna Calvival. Ismertebb rendezése közé tartozott Beckett Az utolsó tekercse, Brecht–Weil Háromgarasos operája és Goethe Faustja.
Robert Wilsont a hatvanas évek közepe óta a világ legjelentősebb alkotói között tartották számon kísérleti jellegű előadásai miatt – amelyeknek sajátos díszleteit és fényvilágát is ő tervezte. A művészt beválasztották az Amerikai Művészeti Akadémia és a Német Művészeti Akadémia tagjai közé,
emellett nyolc tiszteletbeli doktori cím tulajdonosa volt.
Franciaországban megkapta a Művészetek Rendje és a Becsület Rend elismerést, Németország pedig a Tiszti Érdemkereszt kitüntetéssel ismerte el.
Robert Wilsonról mások mellett Szabó T. Anna is megemlékezett. „Láttam színpadon. Nem is nagyon rég, Berlinben. Elképesztő volt. Beckettet játszott, Az utolsó tekercs (Krapp's Last Tape) egyfelvonásos, egyedül volt végig a színpadon, tökéletes koncentrációval, közel a nyolcvanhoz. Közben valaki a nézőtéren rosszul lett. Függöny váratlan vágással le, a mentők rendbetették és elvitték, akit kellett. Húsz perc telt el közben. Mindenki dermedten ült. Függöny fel. Mondat és mozdulat közben folytatta, elfelejtettem minden mást a világon. Pilinszky rajongott érte. Attól kezdve nekem is mérce. És ez a halálával nem változik.
Neki való lesz a csend
– írta Szabó T. Anna.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Forrás: Telex
Fejléckép: Robert Wilson (Fotó/Forrás: Lucie Jansch / Robertwilson.com)

hírlevél












