„73 év – ez több emberöltő, háború, forradalom, rendszerváltás, világjárvány... 11 igazgató, több száz kolléga. Ilyen hosszú időt talán még a világon senki nem töltött el ugyanannál a társulatnál, csak ő” – fogalmaz bejegyzésében a Vígszínház.
Mint írják, Szatmári Liza már a 30-as években színpadra lépett a Vígben, hiszen kisgyerekként a Szent István körúton is fellépő Lakner Bácsi Gyermekszínházában kezdte a pályát Ruttkai Évával, akivel gyerekkori jó barátok és szomszédok voltak. Ez a szoros barátság aztán egészen Ruttkai Éva haláláig megmaradt.
Ruttkai Évával egy házban nőttünk fel, együtt jártunk tanodába, egyszerre szerződtünk a színházhoz is. Aztán Éva lett a legnagyobb magyar színésznő, ő kapta a legjobb szerepeket, én meg játszottam azokat, amiket adtak. A kisebbeket. Soha nem voltam rá irigy. A férjem is mindig azt mondta: »Lizi, soha ne a másét nézd. Amit te kapsz, azt csináld meg jól.« És én megcsináltam. Meg is köszönték.
Szatmári Liza
Szatmári Liza 1928. március 14-én született Hőgyészen. Gyerekkorában balettozni és szteppelni tanult, és artista iskolába járt. Férjével, Szatmári Istvánnal a Nemzeti Színházban ismerkedett meg, majd 1951-ben Várkonyi Zoltán hívására együtt szerződtek a Vígszínházba, ami akkor a Magyar Néphadsereg Színháza nevet viselte. „Lizi és Szatyi – ahogy sokan nevezték – évtizeden át a társulat meghatározó, stabil tagjai voltak” – emlékeztet a teátrum.
Szatmári Liza (Fotó/Forrás: Vígszínház)
A színház nekrológjában arról ír, a házaspár Radnóti utcai otthona igazi nyitott ház volt: egymásnak adták a kilincset a kollegák, a társulati ülések előtt és után náluk gyűlt össze a csapat. „Lehetett éjszaka vagy hajnal, Lizi és Szatyi mindenkit szeretettel fogadott. Mindig volt náluk egy kis zsíros kenyér, és került valahonnan bor is. Volt, aki napokig is ott maradt: Szendrő József, Major Tamás, Pálos György vagy akár Latinovits Zoltán” – írták.
Az Antigonéban Ismenét játszott, Kárpáthy Gyula Zrínyi című drámájában Eszéki Marit, míg A néma leventében Gianettát, de pályája során többnyire epizódszerepekben nyerte el a közönség szeretetét.
A Cyranóban például cukrászlányként mindig nyílt színi tapsot kapott,
Gombrovicz Operettjében pedig azzal aratott nagy sikert, hogy szteppelve ment ki a színpadról.
Szatmári Liza A hetvenkedő katona című előadásban (Fotó/Forrás: Vígszínház)
1971-ben Varsányi Irén-emlékgyűrűt, 1995-ben Aase-díjat kapot, amelyet Gobbi Hilda alapított az epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtó színészek számára. Egy évvel később, 1996-ban átvehette a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét is. 2008-ban megkapta a Gobbi Hildáról elnevezett életmű-díjat is.
Egy epizódszerepet legalább olyan nehéz eljátszani, mint egy főszerepet. Itt néhány perc alatt kell a színésznek felvillantania egy erőteljes karaktert, nincs több felvonásnyi idő arra, hogy a néző megismerhesse a figurát. Egy kis szerepet is legalább úgy ki kell dolgozni, mint egy nagyot. (...) Emlékszem, egyszer egy előadás után Ruttkai Évával mentünk hazafelé autóval, és ő azt mondta nekem: Lizikém, olyan őszinte vagy a színpadon, mint amikor gyerekkorunkban a porolónál játszottunk!
Szatmári Liza
Több mint hetven szerepet játszott el a Szent István körúton, több legendás beugrás, előadásmentés, gyors szerepátvétel is fűződik a nevéhez, és egy díj is, amit a férje emlékére alapított „A kiscsillag is csillag“ néven. Ezzel az elismeréssel minden évben a legjobb epizódalakítást jutalmazza a társulat tagjai közül titkos szavazással kiválasztott zsűri.
Utolsó szerepét a 2015-ben bemutatott A testőrben kapta. A Valló Péter által rendezett előadásban a A páholyosnőt játszotta. 2020 februárjában,
92 évesen lépett utoljára színpadra a Pesti Színházban a Sógornők előadásában.
„Nemcsak a színpadon, de az életben is magával ragadó volt bájos személyisége, szépsége és szerénysége. Jósága és életszeretete átsugárzott mindenkire a környezetében. Varázslatos életét élt nagy korszakok és nagy legendák csendes tanújaként” – írta a Vígszínház.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Szatmári Liza (Fotó/Forrás: Vígszínház)
hírlevél
