Eljátszott család – 15 sor színház: A fiú

Kamaszkori depresszióról szól Florian Zeller műve, A fiú, amely egy viszonylag ismert darabhármasba illeszkedik, Az apa Alzheimer-kórt, Az anya a bipolaritást helyezi középpontba. Ahogy a címek is jelzik, a mentális betegségekkel családi környezetben, az otthon díszletében kell megküzdenie a résztvevőknek. A cselekmény röviden: a szorongó Nicolas szeretne a családjukat elhagyó, új életet kezdő apjához kerülni, Pierre szeretne segíteni fián, de nemrég született kisfia és fiatal felesége is igényli idejét, ráadásul Nicolas nem csupán kamaszkora miatt viselkedik egyre furábban. Egyirányú dramaturgia ez, ahol az igazi tragédiát talán az okozza, hogy karakterei nem képesek kellő figyelemre, empátiára,

Az orosz rendező, Ilja Bocsarnikovsz leginkább utóbbira helyezte a hangsúlyt, a Kőszegi Várszínház és a Karinthy Színház koprodukciójaként Kőszegen bemutatkozó előadás tere elemelt, szereplői nem önazonosak, csupán eljátsszák a családban betöltött szerepüket.

Sárközy József és Dobra Mara A fiú című előadásban (Fotó/Forrás: Büki László / Kőszegi Várszínház)

Ehhez illeszkedik a szereposztás is, hiszen a címszerepet nem a korban alkalmasabb Karácsony Gergely, hanem a negyvenes évei közepén járó Sárközi József alakítja, előbbinek az apa karaktere jutott, a fiáért aggódó anya szerepében Dobra Mara, az új feleségként pedig Kovács Vecei Fanni látható. Bocsarnikovsz munkái etűdtől etűdig, ötlettől ötletig tartanak, a rendezéseit jellemző, intenzív, nyughatatlan közeg jót tesz a Zeller-műnek. A fiú – és en bloc a trilógia – kapcsán ugyanis örökké felmerül a veszély, hogy a színpadon egy melodráma elevenedik meg, hiszen a téma súlyos, a szöveg pedig nagyon életszerű, olyan, mintha kandikamerán át szemlélnénk egy családi tragédiát. Ehhez A fiúhoz érzelmileg nehezen lehet kapcsolódni,

a Kőszegen látott produkció markáns, morbid humora lehet, hogy nem ízlik mindenkinek, de hogy egyedi minőség, az biztos.

Kovács Vecei Fanni A fiú című előadásban (Fotó/Forrás: Büki László / Kőszegi Várszínház)

A színészek közül mindenki dolgozott már korábban az orosz rendezővel, főleg a két fiatal remekel az előadásban: Karácsony Gergely nagyon meggyőzően játssza az elnyomó apa által maga is hierarchikus mintákat követő, maximalista Pierre-t, Kovács Vecei Fanni pedig pont abban az éles váltásokkal teli, feszültséget keltő játékban a legerősebb, amit Sofia karaktere igényel. Ők ketten a szélsőségekben, az abszurdban mozognak otthonosan, Sárközi József és Dobra Mara ezzel szemben képes emberi érzelmeket közölni egy ilyen „nem létező” világban is.

Narek Tumanian tere és jelmezei visszafogottan szürreálisak, a nagy egész bennem a Renée Magritte festményeit idézte meg. Egyetlen komoly ellenvetésem nem is az előadásnak, hanem magának a műnek szól: a vége szerintem egyszerűen túlírt. Zeller darabja nem árul zsákbamacskát: már az elején érezhető, hova fut majd ki a történet,

így az utolsó pár pillanat a kőszegi bemutatóban sem nyerte el a tetszésemet. Miközben azt gondolom, a rendezőt és a játszókat is nagyon megtalálta ez a szöveg, különleges, figyelemre érdemes ez A fiú, és februártól már Budapesten is látható.

Sárközy József és Karácsony Gergely A fiú című előadásban (Fotó/Forrás: Büki László / Kőszegi Várszínház)

Fejléckép: Jelenet A fiúból (fotó / forrás: Büki László / Kőszegi Várszínház)